Múlt pénteken megszerezte első győzelmét a csapat a szezonban. Simán vertük a Lutont, Sterling hatalmasat meccselt, végre Jackson is betalált, gólt sem kaptunk, szóval volt minek örülni. Szerdán a Wimbledon ellen pedig megtapasztaltuk azt, amit tavaly nem, vagyis hogy milyen érzés egy nemzeti kupasorozatban továbbjutni. Jó hangulatban várjuk tehát a hétvégi, válogatott szünet előtti utolsó mérkőzést. Kedvcsináló alább.
Úgy várhatjuk a negyedik fordulót, hogy a korábbi háromban volt már részünk győzelemben, döntetlenben és vereségben is. Legszívesebben nyilván a múlt heti Luton-verésre emlékszünk vissza, hiszen végre kaptunk abból is valamit, amiért a szurkoló szívesen ül le meccset nézni. Persze helyi értékén kell kezelni az ott látottakat, hiszen túlzás lett volna azt mondani, hogy Rob Edwards remekül készítette fel csapatát. Ettől függetlenül jó volt látni, hogy a fölényhez végre eredmények is párosulnak, s azt se felejtsük el, hogy a tavalyról áthozott néggyel együtt egy hatmeccses bajnoki nyeretlenségi sorozatot sikerült lezárni.
Érdekesség (és remélhetőleg semmi több), hogy ez az ominózus széria tavaly épp egy Nottingham elleni hazai találkozóval indult. Akkor hiába fordítottunk Sterling duplájával, a vezetést megszerző Awoniyi egyenlített, így hasonlóan az odavágóhoz, a visszavágón is pontosztozkodás lett. A nigériai támadóra érdemes lesz szombaton is készülni, eddig ugyanis mindhárom meccsén betalált idén – ráadásul a Sheffield United ellen a 3., a Manchester United ellen pedig a 2. percben.
Nálunk most egyértelműen Sterling csillog a legfényesebben. Már a West Ham ellen is kitett magáért (ő hozta össze a végül kimaradt büntetőt is), a Luton ellen pedig duplázott, majd kiosztott Jacksonnak egy gólpasszt is. Persze Southgate most jutott el oda, hogy ne hívja be a válogatott keretbe, sebaj, így legalább jobbak az esélyei, hogy ne sérüljön le (Chilwell, Colwill és Gallagher mennek azért).
Bár a Forest mögöttünk van a tabellán, vesztes meccseiken sem szerepeltek le, az Arsenal és a Manchester United otthonában is helyt álltak (az Old Traffordon vezettek is kettővel). A labdára egyik nagycsapat ellen se volt különösebb igényük, szóval minden jel arra mutat, hogy készülhetünk az újabb egykapuzásra.
Tekintve, hogy az önbizalom és a harci morál kapott az elmúlt napokban némi löketet, nem tűnik túlzó elvárásnak az újabb három pont iránti igény. Hiába nem tudtuk őket legyőzni tavaly, hiába jár még fiatal csapatunk az építkezés elején, nálam ez a kötelező győzelem kategóriája. Továbbra is Blue Is The Colour!
