Ez itt most nem a Chelsearől fog szólni.
Hanem rólam. Aláfestésnek némi zene, kihez mi áll közelebb, a Doors original, vagy a tech feldolgozás.
https://www.youtube.com/watch?v=JSUIQgEVDM4
Egészen pontosan pedig arról, hogy egy korszak valóban véget ér: visszavonulok, mint Chelsea-blogger. Nem tudom, túléli-e majd az LR, bízom benne, hogy igen.
Nem tudom előadni, hogy hosszas gondolkodás után nehéz döntést hoztam, bla-bla, mert nem így van. Ez nem igazán egy döntés, ez egyszerűen egy folyamat. Úgy érzem, elfogytam. Tény és való, hogy az utóbbi időben átfutott párszor rajtam, hogy a posztjaim már maximum nekem okoznak örömet, és már nekem sem mindig, de ez ettől nem okozott álmatlan éjszakákat, és nem fordultam be a sarokba, órákig azon lamentálva, hogy akkor van-e értelme folytatni. De és És, ez már baj, amikor én is már csak azért írok, hogy legyen kontent, nem azért, mert van kedvem, időm, és mondanivalóm. Mégha szerintem a posztok minősége ezt nem is sínylette meg, hát magamról, a magaméról véleményt mondani könnyű, de a muszáj poszt akkor is muszáj-poszt, az meg sosem jó, és ha egy ilyen fasza szezonban muszáj-posztokat kell írni, az meg még inkább nem jó.
Még azt sem tartom kizártnak, hogy valahol máshol, valamilyen formában folytatom, egy real (értsd valódi, nem Madrid) blog formájában, ahol a Chelsea is helyet kap részben, de a posztok része-többsége nem sport, és nem Chelsea vonatkozású lesz.
Úgy érzem, hogy a lényeg, az esszencia veszett el az LR-ből, de legalábbis a posztjaimból. Az újszerű hang, a stílus, a szurkolói hangvétel újdonsága elvesztette a varázsát, folyamatosan, az évek múlásával – a posztokat már nem, vagy nem nagyon olvassátok, ha igen, úgy tűnik, elsiklotok mellette/felette, a posztok tartalma nem ad okot vitára, ötletelésre, jó diskurzusokra, egyszerűen csak egy valami, amit le kell görgetni, hogy lehessen alá tolni a kommenteket. A ki nem mondott, le nem írt szavak, a csend pedig sokszor beszédesebb minden szónál.
Sokáig ezt nem akartam elfogadni, vagy tudomásul venni, de „felettem is eljárt az idő”, egyszerűen nincs igény az írásaimra, erős 10 év után, mert vagy nem olvassák, vagy már max kiröhögik az „agymenéseimet”. Részletkérdés, hogy igazam van-e, vagy sem, bár többnyire még mindig nagyon jól megy ez, és az egy évvel, vagy hónapokkal korábban leírtak beletalálnak, helytállóak, de ez nem érdekel senkit.
Van egy stílusom, van egy „hangom”, de erre már nemigen van igény. Amennyire újszerű és jó volt a blog az induláskor (de méginkább az NST a maga korában), annyira túlhaladottá vált mára ez. Abban a világban, ahol nemhogy meccshírek vannak a portálokon a lefújás után 5 perccel, de a meccs teljes egészében előbb kerül fel a netre HD minőségben, mint a meccshír-poszt, már nem igazán van létjogosultsága annak, hogy relatív szurkolói szemmel írsz róla, mert a poszt alatt úgyis max arról megy az e-faszméregetés, hogy az éppen szarul teljesítő játékos helyére ki tud „nagyobbat” mondani, kit kéne elhozni. Én pedig, így 34 éves fejjel már nem fogok tudni megújulni, és nem fogok tudni új, és/vagy újfajta tartalmat előállítani magamból, az efféle trendeknek megfelelően. Próbáltam belevinni egyik-másik érdeklődési körömet, teszem azt, a pszichológiát a posztokba, illetve mindig valamilyen új ismeretanyagot is belecsempészni a egy-egy posztba, legyen szó történelemről, kvantumfizikáról, zenéről vagy akármiről, de ez sem bizonyult jó iránynak, sőt, mondhatom, hogy kontra-produktív volt. Jelenleg úgy vélem, az új irány a kevéssé a fordulókhoz kötött megjelenés mellett az olyan interaktív és modern felületek, mint a face, podcast illetve egyre inkább twitter és egyéb közösségi médiamegjelenés és aktivitás lehet. Viszont… ezt én már nem tudom (és nem is akarom) vállalni. Egyrészt, mert számomra teljesen idegen, másrészt, mert az időm sem engedi.
Ha az LR-ben van még élet, akkor túl fogja élni a távozásomat. A blog sosem „én” voltam, sosem volt az enyém, bár mindig magaménak éreztem, kiváltképp a taccsra való költözésünk után. Imádtam csinálni, jó kaland volt, de idővel át kell adni a stafétát, azt meg jobb időben észrevenni, ha közeledik a pillanat. Az enyém pedig, úgy érzem, elérkezett. A blog eddig sosem volt kötelesség, nem volt program, és nem akarom, hogy az legyen. Büszke vagyok arra, amit itt elértünk, és arra is, amit beletettem a kalapba. Még tudok emelt fővel távozni, nem kisunnyogni kell a hátsó ajtón.
Hát, ez van. Gyanítom vannak jónéhányan, akik már az első sorok után a pezsgőért nyúltak, kívánok hozzá jó egészséget. A többieknek meg azt, hogy találják meg továbbra is a Chelseaben, és az LR-ben azt, amit eddig is kerestek. Köszönöm, hogy itt voltunk egymásnak ennyi éven át, a krónikákba az LR talán még egy gondolatjeles szócikket sem fog érni, de talán hagytunk egy leheletnyi nyomot a hazai médiában, amit valamikor valaki majd úgy fog értékelni, hogy jó próbálkozás volt.
Kapitány a naplónak: Zenzo kijelentkezik.
129 Comments
by far3well
Sosem szóltam még hozzá egy témához sem, de most úgy érzem elérkezett az idő..
Zenzo!
Köszönet az írásaidért.
Köszönet minden egyes leütött billentyűért!
Imádtam őket.
Sok szerencsét a jövőben!
by harangozoterry
Szinten koszonom az eddigi cikkeket, ezen a blogon kezdett az eletem reszeve valni kis csapatunk. Szep idok voltak, foleg az NST idejen.
Egyebkent 2 eve korul volt egy eros kihagyas, amikor sokaig nem volt poszt ha jol emlekszem, valoszinuleg sok ember „el is feledkezett” az LR-rol, lehet azert csokkent az olvasotabor, na meg kozben elindult a Britannia.
Mindenesetre tovabbi sok sikert az eletben, aztan ha esetleg elindul az az uj blog, ne felejtsetek el kirakni ide sem:)
by Zenzo
„Egyebkent 2 eve korul volt egy eros kihagyas, amikor sokaig nem volt poszt ha jol emlekszem”
csak, hogy lásd, mennyire telik az idő, az Benítez alatt volt, annak meg már majd’ 4 éve 😉
by kormolar
Régóta követem a blogot, eleinte csak mint olvasó, utóbbi időben mint kommentelgető is.Tényleg sokat változott minden az idők folyamán. Én a 1. Mourinho éra idején kedveltem meg a csapatot, a blogra nem is emlékszem h találtam rá, talán az nso görgetése során…akkoriban én is sokat olvastalak titeket , hisz gyakorlatilag ti voltatok az egyetlen magyar, Chelsea-vel foglalkozó blog(legalábbis akiket én ismertem)…nekem Zsoca neve az aki az akkori időkről megmaradt, mint aki sok blogbejegyzést készített…az elején sokat olvastam hisz beharangozók, érdekes szösszenetek a csapattól szinte csak nálatok voltak… aztán h telt az idő az Egyetem mellett nem volt annyi időm nekem sem, hogy blogot olvassak( volt h hónapok kiestek),volt h a Chelsea is hattérbe szorult…nálatok is sok változás,nehézség (pl. költözés időszaka) volt az idők folyamán…a facen pedig megjelentek szurkolói közösségek, akik olyan szinten gyártják a tartalmakat, hogy minden újabb hír az orrod előtt van az angol tartalmak megjelenésével 1 időben( más kérdés h már rajtatok kívül gyakorlatilag nem követek más szurkolói közösséget,nekem már sokszor 1-2 ilyen oldal túl sok tartalmat gyárt) … habár mostanában sűrűbben követlek újra titeket, hazudnék ha azt mondanám, hogy minden posztot elolvasok, sokszor én is csak kommentekben osztom meg a véleményemet… régi motorosok közül te vagy az utolsó között aki a blogot viszi/vitte, én sajnálom h így döntöttél…érdekesek voltak a posztjaid valahol a LR is arról szól szerintem h nem csak a száraz tényeket, híreket hozzátok le, hanem mint szurkoló írjátok le a híreket,beharangozókat a magatok sajátos stílusában,véleményével…durva azért h változnak a dolgok…remélem azért visszatérsz ha mást nem mint az év végi LR posztok erejéig…tök durva itt ülök és azon gondolkodok, hogy mint olvasó tök természetes h minden héten van LR poszt esetleg 2-3…és az ember bele sem gondol h egyszer ez megszűnik/megszűnhet, tök olyan mint egy párkapcsolat… az ember teljesen megszokja addig, amíg egyszer csak vége és akkor eszmél h basszus…Tök durva hogy változik az idő…ahogy egy nagy éra lassan elmúlik a Chelseanél(Drogba, Lampard,Cech,Carvalho,Essien,Mikel,Terry) úgy itt a blogon is…basszus…. Minden Jót Kívánok Neked Zenzo!
by lamps8
bár egy kezemen meg tudom számolni hány alkalommal értettünk egyet, ettől függetlenül köszönöm a belefektetett időt és minden jót neked a továbbiakban.
by Zenzo
sohasem arra akartam formálni a blogot, hogy a poszt alatt 10 komment legyen, és mind a 10 „csak bólogasson”. Hozzászólni jobbára úgyis az fog, aki valamiért nem ért egyet. Egy kultúrált vitának való helyet akartam a bloggal, amit azért nagyrészt úgy vélem, sikerült is elérni. Lehet, hogy többekkel kölcsönösen hülyének néztük egymást, de ezt sosem vágtuk a másikhoz dedós módjára, és ez az egyik legnagyobb eredmény szerintem, amit sikerült elérnünk az évek alatt. Kevés hely tud felmutatni kulturált közösséget.
by WehaveNoHistory
Köszi az eddig belefektetett időt és energiát, amit az LR-ba tettél.
Jó szelet Kapitány!
by Stonci81
Kedves Zenzo!
Elég régóta követője vagyok a blognak, és már én sem tudom hogy találtam rá, akkor még nso-nál talán, kodablue-t is én szoktattam ide, és lett itt blogger egy ideig, míg futotta rá a mindennapi beosztása mellett, és bár ritkán írok, mindig olvasom az írásaidat, sőt igazából ezek amik mindig megfogtak, valami más, valami több volt. Nekem Zenzo összenőttél az LR-el, kicsit olyan mint amikor egy Lampard, Drogba elment.
Bár itt nekem te Terry vagy! Captain, Leader, Legend!
Köszönet mindenért, és minden jót!
by gorkaf78
Mielőtt megnyitottam volna az új posztot, csak a címét láttam, de biztos voltam benne, hogy a búcsúd következik. Az utóbbi időben feltűnő az inaktivitásod a blogon. Zenzo, ez az egész blogírás és kommentelés csak egy szórakozás, egy játék. Ha úgy érzed, hogy számodra ez már teher, és nem leled örömödet benne, akkor jól döntöttél, hogy abbahagyod. Remélem azért még kommentelni visszajársz, ha egyáltalán túléli a blog a hiányodat.
Csatlakoznék az alattam szólókhoz: nagy-nagy köszönet az eddigi kitartó munkádért!
Minden jót, Mester!
by Endy919
Éreztem , hogy valami rossz hír fog fogadni .
Hosszú évek óta a mindennapi rutinjaim közé tartozol az írásaiddal és ennek most vége . Nem mondom , hogy nem vagyok szomorú mert , akkor hazudnék , de elfogadom és megértem a döntésed.
Nagyon fogsz hiányozni , mert te egészítettél itt ki engem a teljesen eltérő nézeteiddel……
Minden jót , és sok boldogságot kívánok az életben , remélem , hogy még viszont látlak.
Viszlát , Maestro!
by Rammschein
Én is köszönök mindent Zenzo, szerintem egészen más megvilágításba helyezted a focit az írásaiddal, legalábbis számomra mindenképp!
Minden jót a továbbiakban! 🙂
by Blotunga
Most kicsit(?) szomorúvá tettél, de ettől függetlenül nagy köszönet az eddigiekért, minden posztért, minden megosztott gondolatért és főleg a társaságért! Remélem azért még cserélünk eszmét a posztok alatt. Ja és bárminek fogsz is, legalább akkora örömödet leld benne, mint az LR-ben!
by Lajos Berta
Sajnálatomat fejezem ki.
Remélem nem vagyok egyedül az érzéssel, hogy megint elveszített valakit a kékek közössége. Most nem edzőt, nem az egyik játékosunkat vagy legendánkat; de a magyar Chelsea szurkolók számára igen is fájó veszteség lesz posztjaid hiánya.
Köszönöm a rengetek kellemes percet, mit írásaid szereztek!
És kívánom bárhol, bármilyen témában is nyilvánulsz meg, legyen legalább ilyen színvonalú és egyen ennyire népszerű, mint a munkásságod ezen a blogon!