Tudtad, hogy Cesar Azpilicueta az egyetlen játékos a Chelsea történelmében, aki minden lehetséges trófeát megnyert legalább egyszer a klubbal, ahol el lehet indulni? És azt tudtad, hogy ő lépett legtöbbször pályára Chelsea mezben külföldiként?
Igen, ezek mind igaz tények. Igaz még rá az is, hogy a nálunk eltöltött 11 éve alatt 11 különböző edzővel dolgozott együtt (ha számoljuk a megbízottakat is), és mindegyiküknél komoly szerep hárult rá. Teljesen mindegy volt neki a trénerek által preferált formáció, az is mindegy volt milyen pozícióban kell játszani.
Volt olyan például, hogy Ashley Cole hosszabb sérülése miatt José Mourinho a 2013/14-es szezonban először kényszerből, majd annyira stabilan és jól játszott meccsről meccsre, hogy utána állandósította balhátvédként szerepeltetését, a szezon végén Colenak nem is volt maradása, ahogy Ryan Bertrand is akkoriban a keret tagja volt, de benne valamiért nem igazán bízott a portugál mester, így ő kölcsön is lett adva, majd később végleg távozott. Ugyanebben a szezonban volt olyan is, hogy az Atletico Madrid elleni BL-elődöntő visszavágóján bal szélsőként vetette be José, igaz, ott végül csúnyán ki is kaptunk hazai pályán, de legkevésbé sem Azpi számlájára róható ez fel.
Következett a 2014/15-ös idény, ahol már ugye nem volt sem Ashley Cole, sem Bertrand, viszont érkezett egy új balhátvéd, az Atletico Madridtól Filipe Luis 20 millió euróért, de Azpi helye annyira betonbiztos volt ezen a poszton már, hogy a brazilnak nem nagyon volt lehetősége maradandót nyújtani nálunk. Ekkor Ligakupa- és Premier League-győzelemmel fejeztük be a szezont, és Filipe vissza is tért az Atleticóhoz hamar.
A következő idény már borzalmasan alakult, Mourinhót menesztették is egy Leicester elleni idegenbeli vereség után 2015 decemberében, de a helyére érkező Guus Hiddink is folyamatosan balhátvédként szerepeltette, Terry sérülése okán volt került vissza néhány mérkőzésre (elméletileg) eredeti, jobbhátvéd posztjára, Ivanovic pedig középre került.
Ezután érkezett a kispadra az olasz válogatott akkori szövetségi kapitánya, Antonio Conte, aki először nem borította fel a “hagyományt”, és folytatta Azpi balhátvédként szerepeltetését, de a szezonkezdet nem alakult a legjobban, és az Arsenal elleni idegenbeli tükör sima vereség után eljött egy olyan időszak, amit azelőtt még Angliában se nagyon tapasztaltak meg, nemhogy a Chelseanél. Ugyanis az olasz átállt az általa preferált 3 belsővédős rendszerre, ahol Azpilicueta jobb oldali belső védőt játszott, és ez egy elég komfortos pozíció is volt számára, hisz megvolt a lehetősége támogatni a támadásokat, közben pedig védekezési erényeit tökéletesen tudta kamatoztatni. Nem véletlenül játszotta elsőtől az utolsó másodpercig a 2016/17-es idényt, amelyben bajnoki címet nyertünk, amiből Azpinak így lett ebből a trófeából kettő.
Fel lehetne sorolni, hogy a továbbiakban kinél milyen poszton, milyen minőségben játszott, felesleges, mert tudjuk, hogy mi erre a válasz. Hogy például Sarrinál mennyit tett hozzá az Európa Liga győzelemhez, Tuchel irányítása alatt milyen fontosak voltak a tőle megszokott utolsó emberes blokkjai, szerelései a Bajnokok Ligája megnyeréséhez.
Azpilicueta egy igazi legenda. A vezetői képességei, az előbb említett nagy-nagy erényei, a mentalitása…. Nagyon-nagyon sok mindent adott ő nekünk. 11 év, 11 trófea, 11 edzővel. 508 mérkőzés 17 szerzett góllal, 51 gólpasszal. Megannyi gyönyörű emlék….
Az a minimum, amit tehetünk, tehetek személyesen én magam is, hogy boldog 35. születésnapot kívánok spanyol klublegendánknak!
