Van egy pár rendezetlen számlánk a zsinórban harmadik FA Kupa-döntőnkkel kapcsolatban. Jön a szezon utolsó igazán fontos mérkőzése.
A 2021/2022-es szezon előtt, s elején optimisták lehettünk a Chelseavel kapcsolatban. Ősszel úgy alakultak az események, hogy joggal hihettünk abban, hogy a klub felzárkózik a Liverpool és a Manchester City mellé, mint harmadik erő a Premier Leaugue-ben. Télre azonban kisiklottunk erről a vágányról és szépen, lassan az eredményes szezon iránt táplált reményeink a kupasorozatokban testesültek meg.
Első lehetőségünk február végén adódott a Ligakupa-döntőn, de egy nagyon szoros meccsen, szívszorító végjátékban – és büntetőpárbajban – maradtunk alul a Liverpoollal szemben. Másfél hónappal később jött a Real Madrid elleni BL-negyeddöntős párharc, ami aztán még szívszorítóbb forgatókönyvet tartogatott magában: az első mérkőzésen, hazai pályán lábon lőtte magát a Tuchel-csapat, viszont a madridi visszavágón feltámadt az ebből kialakult hátrányból, hogy aztán a Királyi Gárda „fekete mágiája” visszataszítson minket a letargiába.
Így maradt meg utolsó mentsvárunknak az FA Kupa, melynek döntőjébe 2020 és 2021 után harmadjára is bejutottunk. A korábbi menetelésekkel ellentétben idén kegyes volt velünk a sors a sorsolások során, ugyanis első élvonalbeli ellenfelünk is a Crystal Palace volt a már Wembleyben megrendezett elődöntőben. Ez a sorozat sem maradhat el viszont rangadó nélkül: jöhet a Ligakupa-döntő visszavágója a Liverpool ellen! Soron következő mérkőzésünkön több, rendezetlen számlát is törleszthetünk.
Egyrészt természetesen ott van az ominúzus téli finálé, mely során kihagyott helyzeteink, Lukaku kétes körülmények között elvett gólja és Kepa égbe lőtt büntetője miatt hagyott a szurkolókban hatalmas űrt. Másrészt az elmúlt két szezon döntőiben rendre mi voltunk kikiáltva esélyesnek, mégis az Arsenal, egy évre rá pedig a Leicester City emelhette magasba a labdarúgás legidősebb trófeáját, amely nem mellesleg az Abramovics-éra beálltával a Chelsea specialitásává vált. Harmadrészt pedig ott van a mostani szezon megmentése, a korábban kifejtett okokból kifolyólag.
Az előttünk álló találkozót viszont némileg párhuzamba lehet állítani a múlt történéseivel. Kilenc nap híján, napra pontosan 10 évvel ezelőtt szinúgy a Vörösökkel játszottunk a végső sikerért: akkor Ramires és Drogba góljaival 2-1-re nyert a későbbi BL-győztes. Másik egybeesés pedig az, hogy ezt a döntőt sárga mezben fogjuk játszani, idegenbeli szerelésben pedig legutóbb szintúgy egy Mersey-parti csapat ellen léptünk pályára egy FA Kupa-döntőben: 2009-ben az Evertont győzte le Guus Hiddink csapata, szintúgy 2-1-re Lampard és – mily meglepő – Drogba góljával.
Ami a jelent és a közelmúltat illeti, ebben a szezonban eddig háromszor találkozott egymással a Chelsea és a Liverpool. A legutóbbi döntő mellett a két bajnoki mérkőzés is döntetlennel zárult: szezon elején 1-1-es állás után egy félidőn keresztül emberhátrányban őriztük meg az egy pontot az Anfielden, az újév hajnalán pedig kétgólos hátrányt dolgozott le a Bridge-n az ekkor már korábbi önmagához képest roskadozó Tuchel-csapat.
Ha ezekből a meccsekből indulunk ki, akkor ismét egy szoros találkozóra van kilátás. Ráadásul most még alapemberek is hiányoz(hat)nak mindkét oldalon. Jürgen Klopp elvesztette hétközben elsőszámú szűrőjét, Fabinhót, a brazil játékos legközelebb a hóvégi BL-döntőn állhat a csapat rendelkezésére. Nálunk pedig bár Kovacic és Kanté is edzésbe állt csütörtökön, de Tuchel csak annyit szögezett le a döntőt felvezető sajtótájékoztatón, hogy a két középpályás ott lesz a meccskeretben. Ha mindkét fél „B-verziós” középpályást tesz fel a pályára, akkor a meccs irama megint olyan lehet mint a februári fináléban, ami ugyebár a semleges nézők tetszését is elnyerte.
Mi, Chelsea-szurkolók idén már jó pár „majdnem”-ben részesültünk, így állíthatom, hogy most egy csúnya győzelemnek is örülnénk. Amellett, hogy a bajnokságban lemaradtunk a top 2-ről, a tavaszi bajnoki bukdácsolásoknak köszönhetően csak felzárkóztak ránk észak-londoni riválisaink, s ez így vagy úgy, de jókora kontrasztot jelent a szezoneleji ambíciókkal szemben. Ezt az árnyékot bevilágítaná egy FA Kupa győzelem, ami revansot jelentene a Liverpool számára és törlesztést az elmúlt két év elveszített döntőiért. Emellett, bár felemelő érzés volt megélni, hogy idén bekerült a klub portfóliójába az Európai Szuperkupa és az eddig hiányzó Klub VB-siker, de ezek a címek még a tavalyi BL-siker úgynevezett „utódai” voltak. A nettó 2021/22-es garnitúrára is ráfér egy győzelem, melynek lehetősége már csak ezen a meccsen lesz meg. S akkor még ott van az új tulajdonos, Todd Boehly, akit az általa fémjelzett időszak első trófeájával is megörvendeztethetnénk.
A találkozó magyar idő szerint 17 óra 45 perckor kezdődik a Spíler 1 TV közvetítésében. A játékvezető Craig Powson lesz.
COME ON YOU, BLUES!!!!!!!!!!
