A „Bordók” elleni csaták krónikája

Nekünk, Chelsea-szurkolóknak már csak egyet kell aludnunk és számunkra is elkezdődik a 2017/2018-as Premier League. Addig is tekintsük át, hogy bánt velünk a történelem, mikor első fordulós ellenfelünkkel, a Burnleyvel játszottunk.

A profi labdarúgás hajnalán, a 20. század első harmadában gyakran megmérkőzött a Chelsea a Burnley ellen, három-, olykor négyéves megszakításokat leszámítva, szinte minden évben, hol az első, hol a másodosztályban. A két csapat párharcát ebben az időszakban holnapi ellenfelünk dominálta. 1905. november 18-án még mi nyertük az első összecsapást, nagyjából 3 ezer néző előtt a skót Robert McRoberts góljával, de azt követően kétszer is megesett 1927-ig, hogy háromszor egymás után szenvedtünk vereséget tőlük. Utóbb említett évet követően összesen 20 esztendőt kellett várni az újabb összecsapásra.

Ezután újra gyakori ellenfelek voltak, de minimum két mérkőzésen át veretlennek maradni ellenük csak 1954-től sikerült. A korszak legérdekesebb része 1956 január 28-a és február 15-e között volt: e két nap között összesen 5 mérkőzésre volt szüksége (!) a csapatoknak, hogy eldőljön a továbbjutás az FA Kupában (szerencsére, a mi javunkra: 2-0). A Burnley ráadásul első bajnoki címünknél sem az a vetélytárs volt, amelyik hozzájárult volna a bravúrt jelentő sikerünkhöz: két döntetlent játszottunk velük az ominózus szezonban. A 70-es évek kezdetéig folytatták jó szériájukat velünk szemben, de már kisebb dominanciával. 1974. március 14-től az utolsó Premier League-éra előtti meccsig mindössze kétszer kaptunk ki, sőt a 80-as évek első felében egymás után négyszer is legyőztük őket, erre pedig addig még nem volt példa. 1983. április 23-án azonban megszakították jó szeriánkat a Turf Moor-on egy 3-0-s sikerrel. Akkor még nem lehetett tudni, hogy majd negyedszázadig megint nem fog találkozni egymással a két csapat…

A modern kor

2008. november 11.

Rég nem látott ismerős klubok csaptak össze a Ligakupa 4. fordulójában. Az élvonalbeli Chelsea Luis Felipe Scolari vezérletével régi önmagát keresve próbált javítani a szurkolók kedvén. Esélyesként léptek pályára a Stamford Bridge-n a másodosztályú Burnley ellen. Csapatunk ennek megfelelően került előnybe a 29. percben, az akkor mellőzött Didier Drogba találatával. Előnyünket azonban nem tudtuk megtartani a második félidőben, Ade Akinbiyi volt eredményes a 69. percben. Favoritként kényszerültünk hosszabbításra egy másodosztályú gárda ellen, akik ráadásul a 116. percben emberhátrányba kerültek Steven Caldwell kiállításának köszönhetően. Az észak-nyugatiak aztán szimpatikus kiscsapatként küzdve büntetőkkel (4-5) harcolták ki a továbbjutást. Nálunk John Obi Mikel és Wayne Bridge vétett büntetőt. Ironikusan különleges és páratlan volt ez a meccs egyébként, hiszen ekkor debütált a brazil középpályás, Carlos Mineiro csapatunk színeiben. Nyugalom, nincs tragédia, ha sokaknak nem ugrik be a név és az arc: ez volt az első, s egyben utolsó meccse Chelsea-játékosként.

2009/2010

Az első szezonja volt ez a Bordóknak a Premier League-ben. Bár a szezon végeztével búcsúztak az élvonaltól, üde színfoltja volt az akkori mezőnynek. A különleges Turf Moor-on sikerült megverniük a Manchester Unitedet is. Nekünk nem sikerült beleszaladunk ebbe a negatív bravúrba, ám a tradicionális atmoszférájú pályán nekünk is meggyűlt a bajunk. 2010 január végén voltunk a vendégeik ebben a szezonban: Nicolas Anelka találatára Steven Fletcher válaszolt a második félidő elején, és aztán egészen 30 percig döntetlenre álltak ellenünk. John Terry azonban a hajrához közeledve kimentette szeretett csapatát a pácból. Az idénybeli első összecsapás pedig még 2009 augusztus végén volt. Gól nélküli első félidőt követően 5 perc alatt eldőlt a 3 pont sorsa Anelka, Ashley Cole és Michael Ballack találataival.

2014/2015

A szezon első fordulójának utolsó meccsét játszottuk a Turf Moor-on. A Burnley önmagához hűen újra borsot tört egy nagy csapat orra alá, újoncként szerezték meg a vezetést az egyik favoritnak kikiáltott alakulat ellen. Az azóta is Sean Dyche vezette gárda azonban nem örülhetett sokáig. A mérkőzésen az nyári két szerzeményünk, Diego Costa és Cesc Fabregas is megmutatta, mit várt el tőlük José Mourinho, mikor Roman Abramovich Madridba és Barcelonába utalta a mára már aprópénznek számító összegeket. A brazil-spanyol csatár egyenlített ki, a spanyol középpályás pedig olyan szinten mutatta meg, mit is jelent a futballban a „fazonszabász” kifejezés, hogy villanásai pillanatában elfelejtettük (talán szándékosan), hogy egykoron a nagy rivális, Arsenal játékosa volt:

A második mérkőzés is olyan volt, hogy még hetekig témát szolgáltatott. Nem amiatt, hogy hazai pályán csak 1-1-es döntetlen értünk el ellenük, hanem azért, mert a játékvezetői teljesítmény hagyott maga után kívánni valót. Nemanja Matic véleményes ítéletet követően mehetett le a pályáról 20 perccel hamarabb, mint csapattársai, míg nem sokkal az eset előtt a szerb középpályással szemben szabálytalankodott Ashley Barnes olyan durván, hogy majdnem eltörte a lábát. Arra még csak lapot sem osztott ki Martin Atkinson honfitársának. A meccset követő sajtótájékoztatón hangzott el a Special One-tól az elhíresült „Hadjárat folyik ellenünk” nyilatkozata.

2016/2017

Sean Dyche-ék hamar visszatértek az élvonalba, és rendkívül jó hazai mérlegüknek köszönhetően történelmük során először tudtak bent maradni a Premier League-ben. Őket valahogy mindig a szezon elejére sorsolják hozzánk (idén is), így történt tavaly is. Egy évvel ezelőtt augusztus 27-én fogadtuk őket a Stamford Bridge-n. A tavalyi párharc érdekessége, hogy Antonio Conte 3-4-3-as taktikai váltása előtt tudtuk őket legyőzni 3-0-ra, majd ez év február 12-én, a bajnoki címet megalapozó, Angliában (addig) unortodoxnak számító hadrenddel mi sem tudtunk nagyon mit kezdeni a Burnley hazai teljesítményével és a megszerezhető 3-ból csak egy pontot hoztunk el észak-nyugatról.

Tavalyra is jutott tőlünk nekik egy szép gól:

https://www.youtube.com/watch?v=YLsCeYMSraQ

Mérlegünk a Burnley ellen: 94 meccs; 34 győzelem, 23 döntetlen, 37 vereség

A két csapat párharca holnap 16 órakor folytatódik, remélhetőleg a mi győzelmünkkel!