Szétcsapás

A hétvégével elindul az a 4 fordulós őrület, ami az eddig is meglepetéseket és felborult erőviszonyokat felvonultató, feje tetejére állt idei PL kiírást a meglévőnél is jobban beülteti a körbepörgő mérleghintába. Mi egy egyszerűbbnek tűnő meccsel nyitjuk a ráfutást, ami ha nem lenne az alsóházi többnyire ámokfutásunk, akkor simának tekinthető lenne, így meg nem.

Első az Arsenal, ezüstös a Pool, dobogótlan City, kilencedik ManU? Hát vatafakk, nemdebár, pedig de. Várható volt előre a valami, valami, valami erő felborulása PL berkekben, de ha valaki ezt így leteszi elém augusztus közepén, kérek abból, amit szívott, mert jó cucc lehetett. 15 forduló után ez viszont nem lázálom, hanem a rögvaló, s ha nem a szemem előtt történne az egész, még magamnak sem hinném el, ha én mesélném.

Jelenleg így áll a tábla:

De higgyük el nekem, egy biztos, az év (az évszám szerinti) végén baszottul nem így fog. A múltkor a kommentok közt elemezgettem már, hogy már kapásból ebben a fordulóban lesz egy City-Arsenal slágermeccsnek, a multikulti jegyében az Emirates látogat az Etihadba, fincsinek ígérkezik – különösen a Stoke meccs eredménye után – a mi otthoni nekifutásunk, aki valami vicces dolog bevétele folytán mégsem ezt nézné szívesen, annak ott lesz a hetedik és nyolcadik találkozása, a nyolcadik utas lehet, hogy nem hal, de ál(l), és még vasárnapra is jut némi izgalom, ahol a vanpersietlenített Moyes-boys szomoríthatja tovább népes szurkolóközösségét a nagyokat már nem egyszer meglepő Villa otthonában, s ha még ez sem lenne elég, akkor a forduló zárásaként jöhet a Spurs-Pool. És akkor a kövi fordulóból csak annyit említek meg: lesz Arsenal-Chelsea… hát, kócolódik a banda, az biztosisten.

Térjünk aztán rá a meccsünkre, mert mégiscsak az a leginkább lényeges. Az a szerencsénk, hogy otthon Mourinho nem sok embert enged be a konyhába, a vendégeket már a bejáratnál tájékoztatja a házirendről, és aki engedelmes, sem nagyon jöhet tovább az előszobánál, max térden. Merthogy, miután leléptük a szenteket, majdnem megégtünk a tökutolsó Sunderland ellen, hogy aztán a Stoke esetében már ne legyen menekvés, s míg előbbi esetben Hazard tudott többet lőni/lövetni, mint amennyit Terryék összeszerencsétlenkedtek hátul, ugyanez a nép germán hősének már nem sikerült, az ő kettőjével szemben ugyanúgy hármat varázsolt hátul a védelem. A Crytal Palace pedig a botrányosan szar évkezdet után (novemberig egyetlen, Sunderland elleni, hazai győzelmet, és mindössze 7 lőtt gólt számláltak) novembertől magukra találtak a Stoke-tól érkező Pullisszal: Everton elleni X, idegenbeli győzelem, majd egy Norwich elleni megingás után ismét két győzelem, s ezt az 5 meccset 4 clean sheettel hozták le. Mondjuk ebből igazán az Everton ellenire lehetnek büszkék, ami meg még mondjuk nem is Pullis keze munkája, a többi csak az ő szintjükön lényeges (Hull, WHU, Cardiff), de azért elismerésre méltó.

Ettől függetlenül kb semmi nem szól mellettük, s az idényünket tekintve igazán ez a rémisztő. Utoljára akkor győztek a Bridge-en, mikor még nem is éltem, s bár tehetségesen évente fiatalodom, azért ez nem mostanában volt már.  Ami bennünket illet, Cahill bizonyosan nem lép pályára majdnem-sérülés miatt, Cole helyét visszaveszi Apilikveta, szegény van Ginkel pedig meglepő módon még mindig sérült.

Remélem, nem, ez így nem igaz, bízom benne, hogy bárki is legyen a kezdőben holnap, ami már majdnem ma, azok közül legalább egy, vagy inkább kettő odaáll, aztán az asztalra csap, hogy hát srácok, we are here to play, and we are hardstyle! Nem sok olyan meccsünk lesz idén, ahol nagyon szórhatnánk a gólokat, pedig azért a kettes átlag, amit hoztunk eddig, az tetszetős, de ez most egy olyan mérkőzés lehet(ne), ahol lehet javítani a gólkülönbségen is. Meg, kellene is, komolyan mondom. Volt valamink, amit kb két forduló alatt nem egyszerűen bekoporsóztunk, de bedobtuk a gödörbe, meg még szórtunk rá némi fődet is. Odakötöttük persze a lélekcsengőt a végére, de magától nem fog feltámadni, akit hathatósan próbálunk kivégezni. Szóval oké, továbbmentünk a románok ellen a Bl-ben is, de azért nem ártana holnap kicsit acélosabban kiállni, és a CP-t nem csak megpróbálni, hanem ténylegesen is megszórni. Nem lesz hatalmas a csalódottságom, ha csak kettővel-hárommal nyerünk, de cserébe roppantmód boldog lennék, mondjuk egy öt-hat-null láttán. És igen, legyen „null” a vége, mert ha még a Samahhal felálló Palace is ver nekünk vagy hármat, akkor győzelemtől függetlenül nyeletnék le egy drótvállfát minden pályára lépő védővel..

Én nem titkolom, bizalmam továbbra is töretlen JM irányába, meg nem fordult a fejemben, hogy bármi okot adhatna arra, hogy .. hogy bármire is. Mindazonáltal, kritikusai egyre hangosabban fújtatnak, olyan eredmények, mutatók és statisztikák mutogatásával, amiben a realitás mellett van némi jogosság is, mint mondjuk, hogy két egymást követő PL meccsen 3-3 gólt utoljára még az ezredforduló előtt kapott a Chelsea, vagy, hogy a 15 forduló utáni 30 pont JM top edzőkénti legrosszabbja (még kiskorában tudott ennél rosszabbat az Uniao de Leiria élén 2001/02-ben). Vagy, hogy JM-re egyáltalán nem jellemzően 10 PL meccsen összesen 1 clean sheetet tudunk felmutatni. Én ezekre csak legyintek. A csapat jelenleg harmadik, és nem kell Mavericknek (aki meg úgy néz ki, mint Conway Twitty) lenni ahhoz, hogy annyira jól keverjük a kártyákat, hogy a 4 fordulónyi őrületből mi szálljunk ki a legjobban.

Az egykori üvegház, a Paxton tervezte Hyde Parki látványosság ma már csak emlék. Úgy hírlik, az egykor leégett kristály palota (ti Crystal Palace) újjáépítését tervezik Londonban. Nem bánom, ha mi rúgjuk ki az utolsó követ a meglévőből. Aztán csinálják csak mások (ellen).