José bepörgette a hatlövetűt, majd viszonylagos magabiztossággal kétszer is elsütötte – mindkétszer üresen kattant a kakas. Mourinho eljátszott volna ott reggelig egyébként, a golyót megkapta az előddel felálló Nápoly, José pedig csak pörgette, pörgette…
Tegyük azért le az asztalra a fegyvert, ha fejlövést nem is, megérdemelne mindenki viszont egy pofont, akinek köze volt a tegnapi meccshez. 8-0-t vizionáltam a kommentok között, és az első 10 perc alapján minden józan gondolkodású ember egyetértően kellett, hogy bólogasson. Mire az első becsorgott, már vagy hattal kellett volna mennünk, és még reálisan nézve is 8-2 kellett volna legyen a tegnap esti mérkőzés, erre lett 1-0. Persze a piszok kis Zsozé fejében valószínűleg már a Schalke földbe döngölése óta megvolt a forgatókönyv, jó eséllyel még ő sem értette, hogy a retekbe lehetett ez tegnap egy gólos győzelem.
Rengeteg sok új információt nem hordozott az E csoport végjátéka, a Basel, akit kétszer nézett be a csapat, mivel csak ellenünk volt képes oda-vissza nyerni, más ellen meg úgy nem nagyon, kiesett, a Schalke továbbgyűrte magát, mi pedig úgy lettünk csoportelsők, hogy azért nagyon nem szakadtunk meg az igyekezetben. Szűkebben vizslatva a dolgokat, sem láttunk sok újat: a csapatunkban van egy játéktér szerinti tényező, mostmár tekinthető ötösfogatnak: Hazard-Oscar-Mata-Willian-Schürrle, akik szavakban nehezen kifejezhetően veszettül jók, meg vannak a többiek.
A meccs előtt ránézve a kezdőre minimális meglepettséggel láttam, hogy a legutóbbi meccs hőse, a még mindig megszokhatatlanul fritz ábrázatú germán nincs ott, cserébe Willian meg igen, aki aztán nem volt rest egész meccsen megmutatni, miért. Egyre felszabadultabban játszik a brazil, ami egyre inkább előhozza belőle az ösztönös zsenit, és tegnap is betolt a gólpasszal felérő szöglet mellett vagy minimum 3 gólt érő kulcspasszot a közösbe, arról már kevésbé tehetett, hogy Ba felöltötte a rohamnéger álarcot, nehogy már túlzottan kilógjon a csatártársak közül, még a végén az edzésre becsempészett szöges kaktusszal üldözik körbe, s nagyon igyekezett, nehogy sok gólt lőjön, vagy legalább egy félnél többet.
Aztán ugye tényleg az első perctől úgy nekiláttunk az ellennek, minta legalábbis a Real ellen tolnánk a döntőt, mivel a Steaua meg olyan, mint a lépcsőház (ugye sötét és korlátolt), játszani nem tudott, aztán szépen lassan egy óra múltán elfogyott a játékkedv. Az látszott, hogy a román gárda irányítószámmal sem találna kaput, cserébe ütöttek-csíptek-rúgtak-haraptak, a hatvanadik perctől már kb csak az új beállók akartak focizni. Tegyük hozzá, amit José is hozzá tett a meccs után: onnantól, hogy tudták a másik meccs eredményét (Basel kiállítás után a hatvanadik perce kettővel megy a Schalke) nem is nagyon akarták széthajtani magukat.
Tényleg olyan volt ez a Bukarest, mint egy versenyzongora: bazi nagy, buta, sötét, és hiába tologatod, csak nem mozdul, cserébe mindig útban van. A Chelsea ötöse mindent megtett, Lampard révén távolról is volt próbálkozás, de a gól valahogy nem jött össze, a románok meg mintha kettővel többen lettek volna, valahogy mindig odaért egy becsúszó láb az utolsó passzokba, belevetődött egy meghatározhatatlanul szürke mez a lövésekbe. A whoscored végül 69-31%-ra hozta ki a labdabirtoklást, nézve még ennél is többnek tűnt, a játékosok átlagos pozíciója a pályán pedig mindent elárul:
A Steaua játékosai többnyire a saját térfelükön, a mieink többnyire az övékén, még a (Schwarzert leszámítva) utolsó Terry is jó 40 méterre a kapunktól tevékenykedett. A játék ennek megfelelően javarészt (kb 70%-ban) a vendégek térfelén folyt, viszont az elképesztő fölény ellenére 18 lövésből mindössze 5 tartott kapura, és hát ugye abból is 1 gól jött össze. Tegnap valójában tényleg csak annyi hiányzott, hogy élesebb legyen a csapat, és, valójában ez igaz mindenkire, mert kb csak Schwarzer nem került helyzetbe a meccsen. A meccs legjobbja így a román Szukala volt, aki 7 szerelés mellett 7 tisztázást tud felmutatni, és még két lövésbe is beleállt. Pörgött, mint a búgócsiga, ha tegnap a meccs helyett pakson kamatoztatja a forgó mozgású energiáit, leállhatott volna a kettes blokk.
Szóval, mondjuk úgy, vegyes érzelmekkel teli helyzetben ülök most itt, mert egyrészt ezt a meccset úgy meg kellett volna gyilkolni, hogy CR sírva hajtsa álomra fejét, mert Hazard egy meccsen beállította a csoportköri gólrekordját, és mint csalódott szurkoló, mert nagyobb showt vártam, mindazonáltal ismét le kell borulni egy kicsit a csapat, és egy kicsit jobban GI José előtt, mert végülis az eredmény a lényeg, nem? A Chelsea pedig továbbment, első helyen, úgy, hogy igazán egy percig sem volt kérdés – a Basel elleni két blama ide vagy oda, a gyenge csoportért meg ne kelljen már elnézést kérni. A látottakért néha lehetne, de végeredményben még így is látványos, támadó focit játszott a csapat, az, hogy a gól(ok) meg nem potyogtak be, hát, előfordul.
Nehéz úgy, hogy én vagyok a csapat önkritikája, mert még én is úgy látom, nehéz lenne eladni marcipánként a cukrozott taknyot, de vége a szerény korszakomnak, nekem senki sem parancsol, még én sem: a csapat JÓ. Az edző JÓ. A játék JÓ. Aztán, ha majd még össze is áll, akkor meg egyenesen krvajólesz. Addig meg, itt vagyunk egymásnak, hogy elmondjuk, mi és miért volt szar. Mert kifogásolnivaló, az akadt tegnap is rendesen. Csakhát, összességében meg azért rendben van a dolog.
Süppedjünk hát kedvenc fotőlyünkbe, aztán várjunk, amíg összeáll, aminek össze kell. Addig pedig roll, baby, roll…
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=Sf9soeYILDQ]
6 Comments
by gorkaf78
Kiváló. szellemes írás, gratulálok hozzá! Szerintem idén kevesek leszünk a BL-hez, bár kis szerencsével és jó sorsolással összejöhet egy elődöntő. Ott viszont már tuti egy Bayern-Barca-Real trióból lehet ellenfél, és én ehhez még kevésnek érzem ezt a gárdát. Meglátjuk.
by zenzo
Hát, szerintem sem idén realitás a BL győzelem, de 1 kört azért még illik menni, akármelyik ellenfelet is kapjuk a Leverkusen-Olympiakos-Zenit-Galatasaray-Milan ötösből. A fogadóirodák szerint a legnagyobb esély a Bayern-Arsenal, Schalke-United, Dortmund-City, Chelsea-‘Kusen, Milan-Real, Zenit-PSG, Olympiakos-Atleti és a Barca-Galata meccsekre van, ha jól értelmezem a nyamvadék tábláikat.
Ezt a logikát követve akkor a 8 közt Bayern-ManU-Citeh-Chelsea-Real-PSG-Atleti-Barca csapatok mennek, ha nem lesz valami bombameglepetés, ott már nagy formajavulásnak kell jönnie részünkről, hogy reális eséllyel lépjünk pályára. Azért emelem ki, hogy reális, mert alapjában azért egyik csapat ellen sem lennénk (jelen formákat tekintve) esélytelenek.
by Lavid Duiz
Ismerve a csapat jelenlegi formáját én nem számítottam könnyű győzelemre, sőt magát a győzelmet sem vettem biztosra, és igazam lett (bár ne lett volna!). Nem rajtunk múlott, hogy a Steua játékosa azt a nagy helyzetet kihagyta. Szerencsénk volt. Természetesen mindenkinek szíve joga úgy nézni a jelenlegi helyzetet, ahogy akarja. Lehet úgy látni, hogy „tovább jutottunk, tehát alapvetően jók vagyunk”, de szerintem ez olyan, mint a „Bénák közt sánta a király.” Ha a „sánta” egészségesek között van, akkor viszont már egyáltalán nem „király” Véleményem szerintem nekünk nem a „bénákhoz” kell hasonlítgatnunk magunkat, hanem az „egészségesekhez”. (Első kalapból sorsoltak minket a múltkor, vagy mi a szösz!) Jó hír viszont, hogy ez a sántaság gyógyítható, és van egy jó orvosunk is: Dr José Mourinho (Eva doktornőnek más a szakterülete – illetve hát a valóságban pont ez, de ezt most hagyjuk 🙂 ) Tehát Dr Mourinho még csak a fejét vakargatja, mert eddig a terápia hatástalan, de idővel csak belebotlik a megoldásba (mert éjt nappallá téve keresi). És akkor majd megint egyszerre lépünk és kapunk majd rétest is estére, de addig még ez a sántaság van, ami gyógyításért kiált. A hétvégi meccsre sem várok gyógyulást, nem is lesz nálam a borítékban a hálapénz, amit jó magyar szokás szerint az orvosoknak adunk, miután meggyógyították szeretteinket. Talán majd Dr Carneiro-nak, ugyanis van Ginkel már szaladgál.
Legutóbbi meccsünk alatt az angol nyelvű kommentátor – látva a tanácstalan ide-oda passzolgatásokat (akkor éppen kis szögletből került a labda a felezővonal tájékára a fiúk tanácstalan passzolgatásának következtében) – megjegyezte, hogy a szurkolók nem kevés pénzt fizettek azért, hogy lássák a Chelsea-t jól játszani, erre kapják ezt. És igaza van. És biztos vagyok benne, hogy Abramovicsnak sem tetszett.
by wudigessboi
Én sem vagyok maradéktalanul elégedett, a két Basel elleni meccs gyalázatos volt. Szerdán inkább csak annyi történt, hogy nem szaggattuk az istrángot és kihagytunk pár komoly helyzetet. Háromszor viszont szép győzelmet arattunk.
Ha már szóba került, hogy mi nagy csapatok vagyunk és ne a kicsikhez mérjük magunkat: ez igaz, valóban nem csak a meccsek felén kellett volna kiemelthez és csoportgyőzteshez méltóan játszani. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy nekünk a csoportkör a tavalyi szezontól eltekintve mindig is arról szólt, hogy továbbjutunk, ez alap. Nem kell fogadkozni, fohászkodni, mindenkinek élete legjobbját nyújtani, mert meglesz az. És ettől vagyunk ott mi is a legnagyobbak között.
Mourinhot meg mindig is jellemezte a célracionalitás. Az már tisztán látszott a sorsolás után egyből, hogy ez az ősz annyiról fog szólni számunkra, hogy úgy nyerjük meg a csoportot, hogy minél kevesebb energiát vonjon el a bajnokságtól. Ez szerintem így is történt. A lényeg dolgok úgyis tavasszal jönnek.
by zenzo
„Szerdán inkább csak annyi történt, hogy nem szaggattuk az istrángot és kihagytunk pár komoly helyzetet.”
Ja. És mivel ez is elég volt ugye… oké, már csak pénzügyi szempontból sem mind1, hogy hány gól lövünk ugye (mennyit is ér 1 gól? most nem tudom fejből, de 1-2 játékos havi bérét kiadja azért, még nálunk is)
„Mourinhot meg mindig is jellemezte a célracionalitás. Az már tisztán látszott a sorsolás után egyből, hogy ez az ősz annyiról fog szólni számunkra, hogy úgy nyerjük meg a csoportot, hogy minél kevesebb energiát vonjon el a bajnokságtól. Ez szerintem így is történt. A lényeg dolgok úgyis tavasszal jönnek.”
Na igen, nagyjából én is erre jutottam a poszt végén 🙂
by zenzo
azon a streamen, amin a meccs végét néztem ( 🙂 ), szintén megemlítették ezt a szurkolók fizettek, stb dolgot, de ott sem értettem – a Chelsea 60-70 percet (amíg nem tudta a Schalke meccs eredményét) jól játszott. Oké, a gólok nem jöttek, de hogy a meccs szar vagy unalmas lett volna, azt én nem mondanám. A nézők nem gólokra, hanem meccsre vettek jegyet 😉