Viszlát a pokolban, sügérek

Miután már jól eldöntöttük önnön sorsunk, ami kb azt jelenti, hogy a 17. és az európai kupaszereplést biztosító helyek közt végzünk, majd eldöntöttük, ki legyen a bajnok, jöjjön a maradék nyitott kérdés: ki szálljon alá a PL ragyogó világából a fakó champoba. Nem gondolnám, hogy sokan vannak, akik hiányolnák a sügérlendet a tabelláról. Én sem.

Ha van igazán jellegtelen csapata a PL-nek, és gyanítom mindenki tudna mondani szezononként 2-3 ilyet, van egy olyan érzésem, hogy keveseknél maradna ki a felsorolásból a Sunderland, de még abban is kételkedem, hogy ne őket mondaná 10 szurkolóból 9 először. A Sunderland tipikusan az a gyerek, akit valójában az anyja is csak megtűr, muszájból, szerintem saját szurkolóik is csak azért tartanak ki, mert igazából nem nagyon van rá ok. És őszinte leszek, ha jövőre a Tyne-Wear derby a másodosztály rangadója lenne, nem lennék szomorú.

Ahhoz a Sunderlandhez látogatunk szombaton, ahol Roy Keane, Di Canio és Poyet is edző lehetett, ahol nemrég egyszerre volt csapattag Cattermole, Wes Brown, O’shea, Adam Johnson és az isteni Titus Bramble (ebből hárman még mindig aktívan tündökölnek ugyanott), és ahol legutóbb Defoeról és FatSamről gondolták, hogy megmentő lehet. Az amúgy hatszoros bajnok (oké, legutóbb 1936-ban jött össze) amióta PL az angol első osztály, többnyire fel-le lifteztek, viszont már a kilencedik szezonjukat húzzák le egysorban idefent, úgyhogy épp itt az ideje, hogy meccseljenek újra bajnokin is a Craven Cottage-en egy kiadósat, no meg, hogy továbbra se engedjék el a kezét a szezonban paródiává silányult Aston Villának.

Tekintve, hogy kinek mennyire fontos a meccs, a 0-3 ugyanúgy benne van, mint a 2-0 a végére. Persze a legtöbben kellemes ellenfélként tarjuk számon a fekete macskákat, hiszen a 2000-es évektől többnyire kisebb-nagyobb mértékben, de rendre legyaktuk őket. Nagyjából 15 évvel ezelőtti vereségünket (még a friss bajnok Claudio vezényletével) sokáig győzelmekkel feledtettük, mígnem Carlo egyik mélypontja el nem érkezett egy rémes Stamfordi meccs formájában (14/11/2010, 0-3), ezt leszámítva viszont már csak a HappyOnenak akadtak gondjai velük. Ráadásnak Allardyce sem áll sokkal jobban a Chelsea ellenében, mint aktuális csapata, a Kékek ellen vívott 26 csatájában mindössze két győzelemre futotta. A Chelsea jó formát fut idegenben, a szundi béndzsát otthon – de ettől még leginkább attól függ minden, hogy a Chelsea melyik arcát mutatja majd holnap. A Tottenham elleni első, vagy második félideit.

A SAFC számára pedig nagyjából élet-halál kérdés a (legalább) pontszerzés. Jelenleg 1 pont mínusszal állnak az örök rivális Newcastle mögött, viszont míg a Sunderlandre és a Norwichra 3-3 mérkőzés vár, addig a vonalkódosoknak már csak két meccsük van hátra. Ami egyszerű legóval is kirakható: max 6 pontot szerezhetnek (most a Villát látogatják, a záró fordulóban pedig a Spurst fogadják), az angol matracosok gólkülönbsége viszont 7 egységgel jobb, így akár 1 pont is elég lehet a Chelsea ellen, amennyiben a maradék két körben az Everton ellen otthon, majd a Watford ellen idegenben meglesz a 3-3 pont. Tekintve, hogy a Norwich 1 ponttal a Sunderland mögött áll, 7 szerzett ponttal a három forduló alatt a Sunderland bent marad, függetlenül a másik két csapat eredményeitől, kivéve persze, amennyiben a Norwich mindhárom meccsén győzni tud (ManU, Watford, Everton). Ellentétben velünk, a Unitednek még bőven van tétje a holnapi meccsnek a kanárik ellen, amennyiben komolyan gondolják a BL indulást (persze, ha a Pool közben EL-t nyer, akkor kitehetik az ablakba a negyedik helyüket).

Nade matekozást befejeztem mára, elég hosszú volt a hét, nem kell már ennyi agymunka, győzzünk csak szépen, taszítsunk egyet a Fény Stadionján, hogy ékeskedjen a nyártól a Championshipben, hozzunk össze még a szezonban egy clean sheetet, no meg az sem baj, ha Traoré és Ruben is feltűnik egy félidőre. Persze Hiddink pre-meccs konfjából pont ez nem következik (nem nagyon kíván változtatni a csapaton a Spurs ellenihez képest), meg persze el akar élvezni a meccsen meg nyerni is akarunk. Hát, ezek a dolgok egy Spurs ellen úgy vélem működtek, viszont, hogy a Sunderland ellen nem feltétlen ezek a játékosok hoznák meg a hajtást, a győzelmet, meg az enjoymentet, arra azért van egy pár doboz söröm.

Mindenesetre jó szurkolást, aki nézni fogja a meccset, én egyéb elfoglaltság miatt max majd felvételről, ha lesz értelme. Aki odaül a képernyő elé, egy sört azért készítsen be, hogy legyen, amit élvezhet, mert valami azt súgja, hogy az nem a meccs lesz.