Visszavágó

Ismét itt a január, már jó egy hete. Nekem újfent csak vizsgaidőszakkal telik, sorozatban már ez az ötödik etap, amikor neki veselkedem az aktuális tárgyaknak, kisebb-nagyobb sikerekkel. Mondhatnám, hogy cseppet desszert ízű a dolog, de Istenigazából ez már a desszert repetájának felel meg. Amolyan gúnáros attitűddel vágok amúgy neki minden szemeszternek, mondván, hogy majd most megmutatom a világnak és tulajdonképpen tart is ez a lendület egy kis ideig, okozok néhány meglepetést, a végére azonban kidurranok, mint az Arsenal-lufi. Nem tudom, hogy Ti, hogy vagytok/voltatok vele, de amikor rá kell vennie magát az embernek egy kis tanulásra, minden más sokkal érdekesebb. Így most megnéztem pár összeállítást eddigi játékunkról, olvastam hosszas nyilatkozatokat, elemzéseket, utána néztem pár statisztikának, hírnek és nem utolsó sorban: nekiláttam ennek a posztnak.

Szombaton meccselünk, a Newcastle együttesét látjuk vendégül, azt a csapatot, amely a szezon során elsőként tudta két vállra fektetni Mourinho legénységét, s amely nemrég elküldte oroszlánölő menedzserét.

Javaslom, hogy haladjunk szépen sorjában, ugorjunk vissza december 6-ra. Jön a Mikulás, bakancs kiglancolva, akkurátusan kihelyezve az ablakpárkányra, hátha a jó öreg Miklós három pontot rak bele. Gondoltam, naivan…

Csapatunk formája akkoriban igen jónak mondható volt. Két héttel korábban saját pályáján picsáztuk el Di Matteo Schalke-ját, 5-0-ra, így bebiztosítva első helyünket BL csoportunkban. Ezt követően még két bajnokit játszottunk, a Sunderland ellen egy gól nélküli ikszet, majd szerdán 3-0-ra aláztuk a csirkéket, ha már 3-a volt. Hazard és Drogba tulajdonképpen –ha már a hármas bűvöletében vagyunk- három perc alatt intézte el a három pont sorsát, egy-egy góljukkal.

Minden fasza, mindenki vidám, a Newcastle ellen sem lesz gond, meghágjuk őket is. Kanosságunkra viszont nem volt jó hatással az a tény, hogy bizony a Special One még nem nyert a szarka fészekben. Első helyen vagyunk a tabellán, 11 győzelem, 3 döntetlen, a City mögöttünk csámborog 6 pontos hátrányban. A majdnem isteni Diego eltiltása után térhetett vissza a kezdőbe, azonban Matics begyűjtötte ötödik sárgáját a hét közbeni csirkevágáson, így ő nem léphetett pályára. Ekkor még nem sejtettük, hogy bizony ma mi fogunk állni a farok másik végén. A szerb középpályás idén nagyszerű, Fabregas-sszal -aki már most, a szezon felénél több asszisztot jegyez, mint a tavalyi rekorder- elképesztő duót alkotnak a középpálya centrumában. Labdabiztossága és lasztiszerző képessége közel 100 százalékos. Hogy a szerb hiánya volt e az oka annak, hogy 2-1-re kikaptunk Pardew srácaitól, nem tudom, de véleményem szerint nagyban közrejátszott ez is a zakóban, na meg az, hogy Mikel próbált lenni a nigériai Matics.

S, ha már szóba jött Nigéria, -mert ugye szóba se jöhet Skandinávia, csak a jó meleg Afrika- tegyünk is egy kis kitérőt a déli kontinensen. Kétévente, januárban rendezik meg az Afrikai Nemzetek Kupáját, ami ugye idén esedékes. Az elmúlt években ez egy igen nehéz időszak volt a számunkra, hiszen el kellett engednünk karácsony környékén afrikai játékosainkat, hogy nemzeti válogatottjaik összetartásán, edzőtáborában és magán a kupán részt vehessenek. Akkoriban szinte elképzelhetetlen volt a kezdőnk egy bitang erős Bölény, Essien vagy egy gólvágó klasszis, Drogba nélkül, s azért Mikel, valamint Kalou is fontos –noha nem nélkülözhetetlen – szerepet játszott az éppen aktuális menedzser elképzeléseiben. Idén viszont nem kell aggódnunk az ANK által okozott játékos hiány miatt. Michael Essien és Salomon Kalou azóta már máshol rúgja a bőrt vagy koptatja a kispadot. Tetszik vagy nem tetszik, Drogba felett is eljárt az idő, a válogatottól már korábban visszavonult az elefántcsontparti támadó, aki a szezon végén állítólag végleg szögre akasztja a stoplist és a hírek szerint edzői feladatot kap majd a Chelseanél. Tehát a jó öreg Didi király is marad, s Mikel sem hagyja el Londont, hiszen annak ellenére, hogy 2013-ban megnyerték a kontinens viadalt, a 15-ösre címvédőként nem jutott ki Nigéria. Hasonlóan járt a nálunk csak epizódszerepeket kapó, Mohamed Salah és egyiptomi válogatottja, hiszen ők is csak tévén keresztül figyelhetik az eseményeket, mivel nem tudták magukat kvalifikálni.

Így mindenki rendelkezésre áll majd José számára. Visszatérve, tehát az előző gondolatmenethez. December 6-án tehát elszenvedtük első vereségünket a 2014/15-ös bajnoki szezonban. Kellett talán ez a pofon,akkor is ha fájó, hiszen játékosaink már kezdték elhinni, hogy még a bab is húsból van. Ám egyszer volt kutyán budavásár vagy hogy is van ez a mondás, egyszeri megingásnak könyveltük el ezt a kis malőrt. Az év hátralévő részében amúgy még 6 mérkőzést játszottunk, ezek közül ötöt megnyertünk, a Sotonnak meg adtunk egy karácsony after ajándékot, egy szaros kis pontot. Jött az új év, jött a Spurs. Egyébként nem csak a 2015-ös esztendő toppant be aznap, hanem előkerültek –nem tudom honnan, talán a repedésekből- a csirkés szurkolók, egyértelműen felbuzdulva a megismételt kisiklásunkon. Mondjuk ki, na, felmosták velünk a White Hart Lane gyepszőnyegét. Először azt hittem, hogy az óév utolsó, és az újév első óráiban elfogyasztott elképesztő mennyiségű alkohol hatása még az amit hallucinálok: mi a f@sz, 3-1-re mennek ezek a köcsögök a szünetben?

Ez viszont a szomorú és egyben szörnyű valóság is volt. A vége 5-3. Tőlük, nekünk.

Azóta úgy fest, hogy minden ismét okés. Jó, egy másodosztályú Watfordot sikerült otthon kiütnünk a testápoló ligában (FA kupa), de akkor is nyertünk, lényeg a lényeg igaz, hogy a találkozót csak az láthatta, aki kilátogatott a Stamford Bridge-re. Egyébként már meg is tartották a következő kör sorsolását és egy igazi, finoman szólva pikáns kis összeállítás jöhet össze, ha a Millwall legyűri a Bradford csapatát. Lenne egy kis csihi-puhi London eldugott sikátoraiban az ultrák között, biztosan szívélyesen üdvözölnék egymást, csak a miheztartás végett, a régi szép idők emlékére a Chelsea és a Millwall igazi fanatikusai. Ja, biztos nem lenne semmi atrocitás, mert nyugaton már megoldották…We love (B)MLSZ! Amúgy friss hír, hogy ezen a meccsen sem lesz tévés közvetítés, szóval újfent marad a szöveges kommentár vagy a rádió hallgatás, kb. mint ’68-ban.

No, szóval. Itt a reváns ideje, s otthon vehetünk vendettát elszenvedett sérelmeinkért a Newcastle csapatán. Azon az egyesületen, akinek már nem Alan Pardew a menedzsere. Egyébként annyira nevetséges, hogy pont ők vették el veretlenségünket, hiszen erre a Man City, a Man U, a Pool, de még az Arsenal –nagy röhögés, hogy idekerültek- sem volt képes. Persze, hogy egy olyan társaság viccel meg minket, akit az ominózus nagy győzelmüket követően –Newc’2 : 1Che- az év hátralévő részében mindenki elintéz.

Decemberben még a Hónap Menedzsere díjat vehette át Pardew novemberi teljesítményük miatt, az év végén meg már páros lábbal rugdalják ki a székház ajtaján, de hát ilyen a popszakma. Sokáig amúgy nem volt álláskereső, még sorszámot sem kellett tépnie a munkaügyi hivatalban, máris kinevezték őt a Crystal Palace trénerének. S, hogy ki lesz az utódja a Szarkák kispadján? Még nem lehet tudni, a fogadóirodák szerint jó eséllyel pályázik a megüresedett helyére a Tottenhamnél megbukott, Tim Sherwood vagy a francia vonalat erősítendő, ex-Lyon tréner, Rémi Garde. Azonban amíg nem találják meg a megfelelő utódot, a csapatot ideiglenesen Pardew korábbi segédedzője, John Carver vezeti.

Annyi biztos, Mourinho nem engedheti meg magának, hogy megismétlődjön a Spurs elleni gyalázat, az, hogy masszív fal helyett ismét átjáróház legyen a védelmünk. Nem hiszem, hogy ezúttal bajt okozna számunkra a Newcastle, úgy gondolom, visszatérünk a győzelem ösvényére, már ami a bajnokságot illeti. Nyomnunk kell keményen, mert nyomunkban a City, sőt nem is mögöttünk, hanem mellettünk, hiszen tökéletesen lekopírozták eddigi teljesítményünket a PL-ben. Hajszálpontosan ugyanannyi győzelmük, vereségük, döntetlenjük, ezáltal pontjuk is, rúgott és kapott góljuk van, mint nekünk. Elképesztő.

Egyébként, ha az utolsó forduló zártával is ez lenne az állás, tehát a bajnokság végeredménye, abban az esetben nem az egymás elleni jobb eredmény adná ki a végső győztest, hanem semleges helyen, talán pont a Wembleyben megrendezésre kerülne egy ki-ki meccs, mondhatni egy döntő, és aki ott tud diadalmaskodni, azaz nyeri a rájátszást, az lesz a 2014/15-ös bajnoki kiírás győztese. Remélem viszont, hogy erre nem kerül sor, mert egyértelmű lesz a végén, hogy ki lesz a bajnok. Mi.

Carver eddig két mérkőzés alkalmával mondhatta el magáról, hogy ő az első számú edző, még ha csak átmenetileg is, győzelemmel viszont nem dicsekedhet. 3-3 az újonc Burnley-vel otthon és egy egy gólos zakó szintén az idén feljutott Leicester ellenében az FA kupában. Sok jóban ezúttal sem bízhat, hiszen az eddigi összes PL találkozónkat megnyertük a szezon során a Stamford Bridge-en, valamint José Newcastle elleni mutatója hazai környezetben 100%-os. Halvány reménysugarat csak az jelenthet a vendégeknek, hogy visszatérhet elsőszámú kapusuk, Tim Krul az ellenünk is nagy bravúrokat bemutatott Jak Alnwick helyére. Viszont a december 6-i meccsen duplázni tudó, ezáltal a győzelmet szállító, Papiss Demba Cisse és a középpályás, Cheick Tiote is hiányzik, hiszen hazájuk nemzeti válogatottjánál tartózkodnak jelenleg és készülődnek az Afrikai Nemzetek Kupájára. Ennek fényében és a remek statisztikák tudatában szinte biztosra veszem, hogy ezúttal nem csinálunk magunkból bohócot és behúzzuk a szombati találkozót. Kötelező a három pont, hiszen Pellegrini gárdája remek formában szerepel, utóbbi 9 meccséből 8-at megnyert a bajnokságban november közepe óta, ám ebben a körben a bárki ellen meglepetésre képes Everton otthonában vendégszerepelnek, így benne van a pakliban részükről az esetleges ponthullajtás.

Ami pedig minket illet. A formánkról esett már szó, arról is, hogy nincs hiányzónk, sem sérülések, sem pedig az ANK miatt, így Mourinhonak könnyű dolga lesz a kezdő összeállításakor. Mondjuk nem hiszem, hogy a szezon során egyszer is lerágta volna a körmeit emiatt a portugál, hiszen szerencsére elkerülték eddig a nagy sérülés hullámok a csapatot, a kezdőnk meg szinte mindig ugyanaz, a rotáció és Mourinho nem rokonfogalmak. Terry, Fábregas és Hazard kimenőt kapott a Watford elleni kupatalálkozón, Courtois a kispadról figyelte a társakat, hasonlóan, mint Ivanovics és Matics, ők így újult erővel térnek majd vissza a kezdőbe. Costa, Oscar és Willian egy félidőt játszottak. Egy szó, mint száz. Ahogy korábban is említettem, elképzelhetetlennek tartom, hogy játékosaink ne úgy sétáljanak le a pályáról a találkozó végén, hogy nem lenne a zsebükben a három pont. A meccs délután négykor, a DigiSport1-en! Na, csak ennyit akartam, megyek is vissza tanulni. A viszontlátásra, a viszontolvasásra! KTBFFH!