Ahhoz képest, hogy a legutóbbi szezonban mindkét belföldi kupasorozatból azonnal búcsúzni kényszerült a csapat, kifejezetten üdítő, hogy szinte már menetelünk. A ligakupa fináléjában – akárcsak tavalyelőtt – a Liverpool lesz az ellenfél. Rövid felvezető alább.
Elő lehetne adni szöveget arról, hogy minden kupadöntő speciális szituáció, de az vészmadárkodás nélkül is látható, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, elég csak rápillantani a tabellára, vagy felidézni a pár héttel ezelőtti fájdalmas Anfield-i vizitet, ami véget vetett a két csapat döntetlen-cunamijának.
Tavalyelőtt egyébként mindkét Liverpool elleni finálé igazolta, hogy a 0:0-s kupadöntő is lehet jó meccs. A februári és a májusi találkozó is nyíltsisakos játékot hozott sok helyzettel és még több izgalommal, persze azért borzasztóan nagy kár, hogy a büntetőpárbajokban nem volt szerencsénk.
Ahhoz képest, hogy volt idő, amikor a Chelsea (élén Didier Drogbával) a Wembley királyának számított, jelenleg hatmeccses nyeretlenségi szériában vagyunk. A ligakupát 2015-ben, tehát majd’ tíz éve nyertük meg utoljára (azóta a City és a Liverpool ellen buktunk egy-egy döntőt büntetőkkel). Oké, hogy nincs akkora presztízse ennek a sorozatnak, de egyrészt most megint itt vagyunk annak küszöbén, hogy elhódítsuk a serleget, másrészt tényleg rég húztuk be (azóta bajnokságot, FA kupát, BL-t, EL-t, Európai Szuperkupát és klubvilágbajnokságot is nyertünk már).
Közel három éve nem győztük le a Liverpoolt, szóval mámorító lenne ennek a várakozásnak épp egy döntőben véget vetni. Remélhetőleg elhiszik a srácok, hogy ez nekünk éppúgy jár, mint a megfáradt Kloppnak és megmentenek nekünk valamit ebből a szezonból. Továbbra is Blue Is The Colour!
