Újabb kemény erőpróba

Amikor nyáron ránéztünk a sorsolásra, tudtuk, hogy nem vár könnyű idénykezdet a csapatra, hiszen szinte csak rangadókat és kemény idegenbeli túrákat ígért az augusztus és szeptember. Nem kímélt minket a hatodik forduló sem: megyünk a rettegett és otthon eddig jól teljesítő Stoke katlanjába. Beharangozó alább.

 

 

Kezdjük egy funfacttel: ez lesz a csapat nyolcadik mérkőzése idén (a CS-t most hagyjuk), s a negyedik olyan, amit nem ad itthon élőben tévé. Igen, ez az angol bajnok keserű kenyere. Általában a dicsőséges Manchester United élvez prioritást a kárunkra, ami az elmúlt évek teljesítményét és mutatott játékát tekintve nem feltétlenül indokolt. De hát ennyit számít a marketingérték… Marad tehát a stream.

A kedvünkön amúgy az a tény sem javít, hogy a Stoke zord, kietlen és óriásölő barlangjába látogatunk. Itt ugyanis a nagyok rendre megszenvednek, ez pedig idén sem változott, tekintve, hogy a MU csak egy pontra volt képes, az Arsenal meg még annyira sem. Az új igazolásaik is eddig beválni vagy legalábbis beépülni látszanak: Jese az Ágyúsok, Choupo-Moting pedig a Vörös Ördögök elleni csörte hőse lett, Zouma és Fletcher pedig eddig minden bajnokin játszottak. Mindezek ellenére a Stoke csak a középmezőnyben található, egy pontra a kieső helyen álló 18. Evertontól.

Persze ez minden bizonnyal változni fog. Mármint a liverpooli kékek is előbb-utóbb felkúsznak majd a top10-be és Mark Hughesék is stabilizálják majd a helyüket. Ritkán illeti bárki is dicsérő jelzővel a Fazekasokat, én sem tartozom játékuk szenvedélyes méltatóinak körébe, de azt meg kell hagyni, rendkívül stabil társaság. Ez zsinórban a 10. idényük a PL-ben és egyrészt még csak a második menedzserüket fogyasztják, másrészt kiesési gondjaik sosem voltak, amit azért sok klub irigyelhet tőlük. Nyilván a kőkemény védekezés és olykor a hentelés is állandó attribútumuk, emiatt a velük való találkozás rendre gyűlöletet szít irántuk.

Ami minket illet, fontos lenne, hogy a múlt heti, Arsenal elleni x után most ne hullajtsunk újabb pontokat, már csak azért se, mert jövő héten jön a csúcsra járatott Manchester City elleni derbi. Igazából epedve várom a könnyebb, Brighton-Bournemouth-Swansea-kaliberű könnyebb meccseket még úgyis, hogy pont a Burnley elleni országos egyest sikerült úgy elbarmolni, hogy azóta is azt nyögjük. A Sp*rs és a Leicester elleni idegenbeli sem volt könnyű, mégis jött a 2:1 itt is, ott is – valljuk be, bőven beérnénk egy minimális különbségű győzelemmel ma délután is. Egyébként tavaly is ez az eredmény született, akkor Willian cseles szabadrúgásgólját büntetőből egalizálta Walters, a győztes találatot pedig az addigi negatív Cahill lőtte a hajrában.

A hétközi Nottingham elleni ligakupa meccsnek igazából csak előnyei voltak: Hazard úgy tűnik, játékba lendült, az eddig mellőzött gólszerző triumvirátus megkapta a maga öröm- és önbizalomadagját, David Luiz elkezdte törleszteni az eltiltását, pár alapember pihenhetett, pár tini pedig végre játszhatott. Következő körben már az Everton jön majd: papíron kaphattunk volna könnyebb ellenfelet, de az EL miatt vélhetően Koemanék sem olthatatlan vérszomjjal és gálakezdővel jönnek majd. A hét másik történése Diego Costa eladása volt. Terveink szerint teljes posztot kap majd az esemény, egyelőre annyit a dologról, hogy számomra meglepően nagy pénzért adtunk túl rajta.

Mindent együttvéve negatív és pozitív előjelei is vannak a meccsünknek, amit a két manchesteri csapatéval egy időben rendeznek. Újabb botlás most nem igen fér bele, úgyhogy remélhetőleg a jobbik arcát mutatja a gárda. Bízzunk Hazard visszatérésében és az eddigi jó idegenbeli formánkban! Továbbra is Blue Is The Colour!