Felemásra sikeredett a válogatott szünet utáni újrakezdés: magabiztosan vertük a Tottenhamet, viszont nem jött a gól Brentfordban, így továbbra is negyedik helyen állunk ugyan, de egyre többen várják, hogy kihasználhassák a folytatásban borítékolható botlásainkat. Ma visszatérünk arra nemzetközi porondra, ahol zsinórban nyolc győzelem áll a csapat neve mellett és végső esélyesnek számít. Rövid kedvcsináló alább.
Voltunk a Liverpool legfőbb üldözői, most viszont a top4-ért hajtunk. Négy hónap konstans szenvedés elég volt ahhoz, hogy húsz pontra távolodjunk a listavezetőtől, álltunk az ötödik helyen is, ugyanakkor csodával határos módon mégis BL-t érő pozícióban vagyunk még. Persze, ha ránézünk a sorsolásra, egyből látható, hogy ez nem marad így örökre: vagy hozunk pár rég nem látott bravúrt (pl. verjük a Newcastle-t idegenben), vagy beletörődünk a végső elmúlásba.
A Konferencia Ligában több az öröm, a selejtező óta vertük a Gentet, a Panathinaikoszt, a Noah-t, a Heidenheimet, az Asztanát, a Shamrockot, majd kiejtettük a Köbenhavn együttesét is. Az erőviszonyokról annyit, hogy ebben a sorozatban még Dewsbury-Hall, Mudryk és Guiu is bőven megtalálta a számításait, Palmer pedig nevezve sem volt ősszel.
Legutóbb Dewsbury-Hall szállította a győzelmet jelentő gólt
Miközben csapatunk félgőzzel is magabiztosan, hibátlan mérleggel nyerte meg a csoportkört, majd kettős győzelemmel jutott a legjobb nyolc közé, a Legia azért közel sem volt ennyire ellenállhatatlan. Négy győzelemmel és két vereséggel zártak (verték a Betist, a Topolyát, a Dinamo Minszket és az Omóniát, majd kikaptak a Luganotól és a Djurgardentől). Hetedik helyen zárva ők is megúszták a plusz tavaszi kört, a nyolcaddöntőben viszont megszenvedtek a Molde ellen, csak a hosszabbításban jött össze a továbbjutás.
Ebből is látszik, hogy közel sem verhetetlen a varsói csapat, de nagy küzdők. Az sem mellékes, hogy Európa egyik legfélelmetesebb tábora áll mögöttük, megannyi balhéval és impresszív koreoval, szóval lesz hangulat. Ettől függetlenül egy topligán kívüli bajnokság ötödik helyezettjéről beszélünk, nemzetközileg jegyzett játékosok nélkül (a korábbi Wolves-védő Ruben Vinagre neve lehet ismerős valamelyest), szóval a továbbjutás kötelező és kikapni se nagyon illene. A könnyebb ágon vagyunk, ha vesszük az akadályt, akkor a Djurgarden vagy a Rapid Wien jön majd a döntőért, szóval a wroclawi fináléig remélhetőleg kikövezett utunk lesz.
Maresca egész szezonban hadilábon állt a kettős terheléssel, szóval vélhetően Varsóban sem lesz gálakezdő. Ettől függetlenül nem ártana felpakolni valami minőségi tűzerőt, hogy legyen esély eldönteni az érdemi kérdéseket már odakint. Apró érdekesség, hogy a február 22-e és május 10-e közötti szűk három hónapban a Chelsea-nek nem kell Londonon kívül bajnokit játszani (ez kilenc ligameccs), így csak a Konferencia Liga miatt hagyták el a fiúk a fővárosi körgyűrűt, azt is másodszor. Szóval az utazás miatti fáradtság nem lehet indok – de reméljük, győzünk és akkor az nem is szorul majd magyarázatra. Továbbra is Blue Is The Colour!
