Semmisem, vagy egy kicsit kevesebb

Mint lepkefing a szélben, villámhárító a télben, annyit ért ez a mai meccs. Nem kellett megnyernünk, és ezért úgy nagyjából nem is akartuk, a Pool meg ezt a semmilyen, akaratnélküli Chelseat volt képtelen elverni. Egy tétnélküliség még egy olyan klasszikust is az érdektelenségbe tud sodorni, mint a Chelsea-Pool.

A presztízst leszámítva tényleg nem volt más tétje ennek a rangadónak, ami nagyjából meg is hozta az ezáltal garantált döntetlent. Sosem gondoltam, hogy egy Liverpool elleni akármilyen mérkőzést képes leszek végigülni vérnyomásemelkedés nélkül, márpedig ma a legalacsonyabban lévő ingerküszöbömet sem sikerült megmozgatni, pedig Terry góljánál még naívan azt reméltem, hogy lesz miért ollézni egy sort, de aztán nem lett. Megmutatnám, milyen volt végigülni, aki nem volt ott, de helyette inkább itt a family guy egyik jelenete 10 percre végtelenítve, az is bír akkora izgalommal. Tessék végignézni, mert ha nem, és anélkül olvasol tovább, felrobban az internet. Kacsint.

Az a durva ráadásul, hogy úgy fulladt unalomba – főként a második félidőre – az egész izészar, nem is tudom, minek nevezzelek, meccs, hogy még a helyzetek is megvoltak hozzá, hogy bármelyik csapat a maga javára döntse el a találkozót – márha akarta volna. De nem akarták. A Poolnak ezért jár a kredit, mégiscsak hülyén mutatott volna, ha elszórakozzuk a hazai veretlenségünket egy ilyen erőtlen, semmilyen, színtelen-szívtelen, szúrós szagú gárdával szemben, a mieinknek meg, ha már José pályára küldte őket a fiatalok helyett, remélem egy horda gammagoblin szaggatja rojtosra a seggét, mert ezért a teljesítményért kijár a verés, és tényleg csak azért nem kapják meg, mert a kutyát nem érdekli, hogy ma ezt megnyertük, vagy beértük az ikszel, de azért remélem legalább álmukban átgázol rajtuk egy halom buckalakó.

A szempontunkból a mérkőzés egyetlen pozitívuma, hogy/az Ruben Loftus-Cheek, aki talán az egyetlen volt részünkről, akinek tétje volt a meccsnek, olyan teljesítményt tett le, hogy bazzeg bravó. Nem csinált persze semmi fenomenálisat a srác, de egyszerű, elegáns, erőteljes, sallangmentes – pont olyan, mint amit vár tőle a szurkoló ebben a pozícióban. Abban az órában, amit megkapott Moutól, nem vétett egyetlen hibát sem, nem mentek el mellette, nem adott el passzt, nem vesztett pozíciós harcot, szóval bravó. Nyilván kontextusba kell helyezni azt, hogy hiába rangadó és Pool, mennyire volt éles ez a meccs, de mégis, nem akármilyen PL debütről szólhatunk. Még a statjai sem mutatják elég jól, mennyire magabiztos volt, amit betolt. JM lekapta egy óra múltán, mondván inkább legyen egy remek hatvan perce, mint egy közepes kilencvenes, hát, ő tudja. Üdítő volt látni az új vért, iramot, elnéztem volna még, annyira begerjedtem, nem láttam a boldogságtól.

Rajta kívül viszont sajnos csak a Kapitányról mondható el, hogy jó meccse volt, hátul hibátlan, elöl vezető és pontot érő találat, bár a kapott gólt azért neki is felrovom, de betudom annak, hogy engedtek ennyit a tavalyiért Stevie Me-nek, ha már végleges a búcsú.

Ázár láthatatlan volt, ha meg nem, akkor sem jó dolgokkal vétette magát észre, nála sokkal aktívabb volt Fabregas és Wili, de ha José nem tanítja meg őket lőni, amibe beletartozik a mikor, a honnan és a hogyan is, akkor azért érhetnek még meglepetések, mert simán 3-4 gólt szórakoztak el ma hárman, és csak azért hárman, mert Remy a láthatatlan harcost alakította mindenáron. Még Costát is többször mutatta a kamera, mint a maszkos harcos láthatatlan köpönyeges hű társát, aki a nyolcvannegyedik sorban a nézőkkel parolázott, és még mindig csúf. Szerintem ezért is nem próbálta még soha a láthatatlan embert játszani: annyira randa, hogy még ha láthatatlan is észreveszik. Viszont a ma pályára lépő támadóinknál egy közepes méretű szőrös karácsonyi kaktusz is szúrósabb lett volna.

Courtois nevét is a jók mellé karistolnám be, ha megtanulna végre – nem Cech-től – kirúgni, mert az, hogy a kapusunk 30% körül talál saját játékost, még egy buliban részegen is kevés.

Az pedig a Poolról és a rangadóról is elmond mindent, hogy a Chelsea többet játszott az ellenfél térfelén, mint az eddigi rangadóin kb összesen együttvéve, tét ide vagy oda. A meccs közben még beszéltük is, W jegyezte meg találóan, hogy egészen jót tesz a csapatnak, és pofát ad a játéknak, ha nincs a megszokott túlbiztosítás, ami akkor igaz is volt, a teljes mérkőzés tükrében viszont már hozzá kell tenni azt is, hogy csak akkor, ha elöl nem baszkódjuk el a helyzeteket. Ez a szezon a simábbnál is simább lett volna, ha a támadónégyes Ázáron felüli tagjai is szállítanak gólokat, mert bár Oscar hatja sem sok, de Fabregas hárma és Will kettője viszont nagyon csúnya, főleg ha azt vesszük, hogy ez 11 találat, amire a védelem is képes volt összességében. 20 találat 3 embertől támadó szerepkörben úgy vélem, nem egy teljesíthetetlen elvárás, még akkor sem, ha az a meglőtt 11 több esetben hárompontos találat volt: Oscar, Fabregas a QPR vagy a Palace ellen, Will az Everton ellenije. Utóbbi legnagyobb skillje viszont valóban a ‘mármajdnemjó’ lövések tökélyre fejlesztése, ahogy lamps jegyezte meg a meccs alatt. Kéne a srácnak a kezdő síp előtt vagy két feles, hogy ne izgulja el, de az meg félek a maradék lendületét is elvenné. Fabregasnak legalább mentségére szól a már majdnem PL rekord asszisztmennyiség, de nehezen hiszem, hogy akár mi, akár JM lecsavarná a fassszát, ha néhanapján gólt is lőne. Mert ma is lőhetett volna, azt viszont jobb nem részletezni, mit tett helyette, de rosszul állt neki, az biztos. Persze lehet nekem nincs humorom hozzá, vagy elég kulturális érettségem, hogy megértsem, de legszívesebben magamhoz nyúlnék, mikor meglátom, hogy tiszta lövőhelyzetben 16 méteren belül mi azért még lövés helyett inkább passzolnánk még vagy száztizenhetet, biztos, ami biztos, négyet még a gólvonalon. Szóval néha elfelejthetnénk szerintem ezt a kicsit már-már túlzottan is szépfocis dolgozzuk ki a végletekig felé akármit, és lőnénk. Nem azért, mert úgy per hecc, hanem, mert tudunk. Ne mondja nekem azt senki, hogy a Chelsea keretéből BÁRKI képtelen lenne egy labdával 18 méteren belülről erőből eltalálni a kaput. Apropó: nem találtam rá statot, de lőttünk akciógólt a tizenhatoson kívülről?

Örömfoci helyett láthattunk valamit, aminek a vége a fair result lett, ami egyik csapatra nézve sem hízelgő, ránk pedig még úgy sem, hogy bajnokok vagyunk, és a kezdő tizenegyből öten tétmeccset 2015-ben nem sokat láttak (Mikel, Loftus-Cheek, Remy, Luis, Zouma), hárman pedig minden egyes percet végigtoltak eddig (Terry, Ázár, Brana). José meccs utánijából kiderült, hogy ha más nem szól közbe, akkor a WBA ellen még több fiatal várhatja a bevetést, RLC mellett Akét említette, aki kezdhet, valamint még Brown neve is előkerült, aki a WestBromtól érkezett hozzánk. Bízom benne, hogy Zouma sérülése nem komoly, így ő is ismét pályára léphet Terry oldalán. Ahogyan Cech is, aki ma kezdett volna, ha nincs valami buta kis sérülése, így a WBA ellen ő is ott lehet, és bár José azt mondta, hogy ez nem egy goodbye meccs még, mert hátha marad a kövi szezonra, ezt szerintem ő sem hiszi komolyan. Kettéfűrészeltetem magam, ha marad, bár azért tapsolnék mellé nyilván, mert ilyen kapus nincs sok, de pont ezért kívánom neki, hogy találja meg a számítását, mert ez meg nyilván nem az itt TC per kettőben. Nem általában, hanem konkrétan.

2 mérkőzés van hátra a szezonból, és mivel mindegyik előtt és után elmondhatjuk, hogy bajnokok vagyunk, így lehet be kell tolni valami hallucinogént, hogy élvezhessük őket, de azért ez egy olyan kellemes dolog, amiben már régen volt részünk. Élvezzük ki az utolsó cseppig, mert garancia nincs semmire, és lehet még öt évig nem lesz Josénak ilyen nyugodt májusa. Ami nem hátrány, mert hát ugye májusi eső, aranyér, de ha kupadöntőkkel lesz kikövezve, akkor hát na, már jó. Ilyen korán már régen kezdődött a srácoknak a nyár. Ami azért is fontos, mert a PL jóval korábban kezd idén, az EB miatt, és már így is tömve van az előszezon.

Addig pedig tessék, itt egy jó kis Hallucinogen, nem egy mai darab, nem technokol, de máig az egyik legjobb.