A Liverpool tavaly egyike volt annak a három csapatnak, akik ellen pont nélkül maradtunk a bajnokságban. Ha ez nem lenne elég, Lampard és Klopp nexusa is elmérgesedett kissé, vagyis nem kell külön adalékanyag vagy inspiráció ahhoz, hogy meglegyen a megfelelő derbihangulat. Felvezetés alább.
Akárcsak legutóbb, idén is a Liverpool ellen játsszuk szezonbéli második mérkőzésünket. Tavaly Isztambulban adott egymásnak randevút a két csapat az Európai Szuperkupa döntőjében, ahol méltó ellenfelei voltunk a BL címvédőjének és csak büntetőrúgások után maradunk alul. A bajnokságban oda-vissza kikaptunk: otthon 2:1-re, idegenben pedig 5:3-ra. Az egyetlen szépségtapaszt az FA kupában aratott kétgólos győzelem és a vele járó továbbjutás jelentette.
Tavaly a gyengélkedésünk egyik leglátványosabb bizonyítéka a gyenge hazai teljesítmény volt. Győzni mindössze 11-szer sikerült, ami a meccsek alig több, mint fele, ráadásul a többi 8 alkalomból 5 vereség volt. Ez utóbbi nagyon magas szám, olyannyira, hogy elengedhetetlen lejjebb faragni. Kezdetnek megtenné, ha ezúttal sikerülne legalább egy pontot otthon tartani a címvédő ellen.
Legutóbb Conte második szezonjában sikerült nyerni egy Giroud-góllal, azóta egy döntetlen és egy vereség jutott osztályrészül. Érdekesség, hogy mióta Klopp ül a Vörösök kispadján, azóta minden hazai meccsen egy találatig jutottunk ellenük hazai bajnokin, de sajnos csak egyszer nem kapituláltunk, egy alkalommal lett így döntetlen, kétszer kaptunk kettőt, egyszer pedig hármat. Az öt évvel ezelőtti kezdőkből pedig Azpilicueta és Zouma, illetve Milner és Firmino lehetnek ott, ami itt is, ott is rámutat a fluktuációra.
Ha már a keretek és az igazolások: egy kör irigykedés és panaszkodás után a héten Liverpoolban is megkezdődött az erősítés, hiszen előbb jóárasították a Bayernnel mindent vivő Thiago Alcantarát, majd lecsaptak a Wolverhamptonnál már bizonyító Diogo Jotára is. Ezzel már nem lehet ok ott sem panaszra, mert bár a lépték nem mérhető a miénkhez, de náluk egy jól működő gépezetet kellett kicsit megtámogatni, míg nálunk sok mindent kellett újra gondolni. Azt pedig láttuk, hogy hiába az új nevek, idő kell ahhoz, hogy felvegyék a ritmust, illetve Lampard megtalálja mindenkinek a helyét. Chilwell és Ziyech sérültek, Thiago Silva még hangolódik az új idényre, Havertz gyengécske produkcióval debütált, így egyedül Werner volt az, akiben eddig láthattuk az erősítést tavalyhoz képest a Brighton elleni siker alkalmával. Persze a nyitófordulóban a címvédő sem eresztette még ki a karmait, három akciógólt is kaptak az újonc Leedstől.
Persze azt fontos nyomatékosítani, hogy ez nem sprint, hanem maraton, vagyis nem most kell csúcsformát menni, bőven belefér, ha az elkövetkező meccsek még a beleszokásról szólnak majd. Ettől függetlenül nyilván nem lennénk hálátlanok, ha látnánk valami extrát a németektől. Az tavaly is érezhető volt, hogy Lampard alapos feltérképezéssel és alkalmazkodással igyekezett kifogni a szelet a Liverpool vitorlájából, ami idén egy jobb állománnyal remélhetőleg meghozza gyümölcsét a bajnokságban is. Továbbra is Blue Is The Colour!
