Koronázási ceremónia híján a trónon még nem ülhetünk, de a bajnoki cím már a miénk, így páholyból nézhetjük a mi meccseinket éppúgy, mint az összes többit, amiken izgalom azért még várható, hiszen nagy a pogó a kiesés elkerüléséért, ráadásul még a nemzetközi kupás helyek sem fixek. Valljuk be, nem úgy ismerjük a jó öreg Josét, mint aki boldogan invesztál bármibe, ami tétnélküli, de azért remélem, láthatunk még szép dolgokat a hátralévő meccseken. A hétvége – papíron – rangadóját például mi játsszuk, a Liverpool látogat ugyanis hozzánk és csöppet sem vágyom arra, hogy a Vörösök letöröljék az önelégült vigyort a pofámról, szóval mutassuk meg, hogy a lenyugvó napnak is van ereje! Beharangozó alább.
Tavaly mi mentünk hozzájuk a végén, akkor ők álltak előrébb, a meccs után mi örülhettünk, de a legvégén aztán egyikünk sem. Idén fordított világ van tavalyhoz képest: ők jönnek, mi vagyunk előrébb, mi már most örülünk, a Pool viszont úgyse fog, bármit is játszik (ez legalább megmaradt stabil fundamentumnak tavalyhoz képest).
Mourinhonak visszatérése óta egyébként kifejezetten meg a Vörösök ellen (ne feledjük, mennyit szoptunk egy időben). Tavaly egy rég várt oda-vissza, idén meg egy idegenbeli győzelem, grátisznak pedig egy döntőbe jutás a ligakupában. Mondanám, hogy ha valamikor, most belefér egy vereség, de most se.

A pénteki sajtótájékoztatón is elhangzott, hogy mily kár, hogy utoljára láthatjuk Gerrardot a Bridge-en. Addig oké, hogy valóban egy korszakos klubikon int búcsút a ligának, de egyrészt kicsit unalmas már minden Pool-meccset így felkonferálni, másrészt aránytalanul több szó esik róla, mint a – most már állítólag tényleg – szintén az Államokba tartó Lampardról, aki hiába fordult mi tavaly nyáron a feltétel nélküli elismertségből, azért mégiscsak letett annyit az asztalra, mint a Vörösök kapitánya (sőt, még tán többet is). Ráadásul Gerrardot már jól láthatóan nyomasztja ez az állandó utolsózás formájában rápakolt teher, amitől szenved: már nem vezér, sőt, sokszor inkább kerékkötő vagy bűnbak. Ezen persze elkuncog a bennünk rejlő kisördög (ami olykor naggyá nő), ám azért valljuk be, egy idő után már rossz nézni Stevie G vergődését.
A vergődés amúgy nem csak a Pool ikonjára volt jellemző idén, hanem magára a csapatra is. A tavalyi erőn felüli szárnyalás után különösen kontrasztos volt látni, hogy javarészt átütőerő és góllövő affinitás nélkül teltek a bajnoki fordulók – és bizony a kupameccsek is. Suarez leigazolásával a Barcelona kihúzta a Vörösök – több értelemben is – méregfogát: döbbenet mennyire nem tudták őt pótolni (a Balotelli-Lambert duó maximum arra a negyedórára tudná, amíg tart a félidei szünet), s milyen szánni valóan tékozolták el az érte kapott pénzkötegeket. Rodgers tehát nagyon eltolta a nyári átigazolósdit, amit megfejelt a prioritások rossz felállításával is: sokat markolt, de keveset fogott mindkét fronton.
Az a legdurvább, hogy még ennyi szerencsétlenkedés ellenére is maradt esélyük a top4-re. Ez persze nem az ő érdemük, a MU három forduló óta pontképtelen (tudjátok ők azok, akik bajnokok lehettek volna menedzserük szerint, ha nem ragadnak be az elején), de még ezt sem tudták kihasználni, pedig a WBA-Hull duó ellen nem lett volna nagy kunszt egy pontnál többet behúzni (vagy legalább a Villát kiejteni az FA kupa döntőjéért, ha ekkor már az volt a fontosabb). Mindenesetre a mi meccsünkre már látssza van Gaal csapata a Palace otthonában esedékes (óvatosan még háromesélyesnek is mondható) meccsét, s ha bukik a United (ne feledjük, az utolsó előtti fordulóban még fogadják az Arsenalt), akkor durván fölértékelődik a mi derbink.
Mourinhoról egyébként nem feltételezem, hogy mérleg nyelvét akarna játszani, gondolom ugyanolyan antipatikus számára mindkét brigád, s nem aggódik mestere és tanítványa állásáért sem. Épp elég neki a saját csapata és a saját közönsége. Örülni és ünnepelni akar, aminek éppúgy része a múlt vasárnapi pezsgőfürdő, mint az e hétvégi díszsorfal és tapsvihar vagy az utolsó forduló utáni díjátadó. S ha mindez nem elég, bizonyára látna még pár szemnek és léleknek kedves megmozdulást, cselt, gólt, szerelést is. Megveretni meg nem óhajtja magát, pláne otthon nem, a Liverpool ellen pedig még úgysem.
Ennek ellenére nyomokban felforgatott kezdőt várok. Játszani minden bizonnyal az fog, akinek nem kockázatos a pályára küldése, illetve aki meggyőződése szerint nem vágyja a pihenőt. Vagyis a maradék – bár ez kissé degradálónak tűnik így, de a lényeg az, hogy nem a jutalomjátékon lesz a hangsúly, hanem a lehetőségek és a körülmények racionális mérlegelésén. Feltételezem, mindenkinek megvan a maga kívánságlistája Christensennel, Akéval, Loftus-Cheekkel vagy épp Solankéval, de hozzájuk szerintem óvatosan nyúl csak vasárnap José – ha egyáltalán.

Nem látunk a színfalak mögé, de az is fontos szempont lesz a kezdőhirdetésnél a hátralévő meccseken, hogy kivel mi a célja akár a menedzsernek, akár a klubnak: kit akarnak mindenképp megtartani, kin mindenképp túladni, s kinek bizonytalan még a sorsa. Egy játszatásban ráadásul éppúgy benne lehet a kiengesztelés (’keveset játszottál az utóbbi időben, de bízz bennünk, te vagy a jövőnk embere’), mint az ár felsrófolása (’ha annyira nagyra tartod magad, most mutasd meg, s csábíts ide egy pénzes kérőt mindkettőnk érdekében’).
Szóval biztos megy a játszmázás nagyban, mi mindenesetre legyünk hálásak, hogy ilyesmiken lehet témázni a ’hol rontottuk el’ vagy a ’még van esélyünk, hogyha…’ helyett. Szóval helyezkedjünk el kényelmesen páholyunkban, s lássuk, mit játszik az új bajnok! Továbbra is Blue Is The Colour!
460 Comments
by salsal
Nem bánnám, ha az elkövetkezendő meccsek nagyját azért még behúznánk, mert az Ágyúsok már így is azt hiszik, hogy idén volt közük a bajnoki címhez.
by WudigessBoi
Utoljára a 2008-2009-es MU érte el a 90 pontos álomhatárt. Nekünk ehhez 7 pont kéne még – if you know what I mean.
by Zenzo
nem volt rossz félidő, vezethetnénk kb hárommal, de a helyzeteinket elhülyéskedtük, hátul meg Gerrarddal rúgattunk egyet. Mind1, fura így, tét nélkül rangadót nézni, de ha őszinte akarok lenni, ennek a Poolnak talán jobb, ha ma kikap, mert semmi helye nincs a BL-ben.
by Zenzo
W, még mindig nem láttad, hogy Fab elrúgta a labdát?
by WudigessBoi
Nem figyeltem, de örülök, ha igen.
by lamps8
Fabregas a tanga papucsot átvehetné, mert ha még1x elcsúszik megőrülök.
by kasata91
Fabregas újabb gólpassz. 19 vagy 20-nál tart?
by WudigessBoi
19 a maival. 20 már Henry PL-rekordja talán.
by Sirappa
17 assistet mondott a kommentár.
by Cech01
Szünetbéli gerillamarketing:
https://scontent-fra.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/v/t1.0-9/s851x315/11203160_10152908221878517_332376360537867173_n.png?oh=98cc6f2968d2533066e9602ff8a46c45&oe=55CCA777
by Zenzo
Lallana pont eltalálta a tizenhatos és az alapvonal találkozását.
by taybor33
Coutinhot nem Luisnak kellett volna fogni, ahelyett hogy Sterlinget üldözte?
by Zenzo
Ááá, ahogy ismerem magunkat, Fabrages helyett jön majd MAtics 🙂
by Zenzo
RLC viszont remek, komolyan.
by Cech01
Még egy ok lesz jövőre, hogy Vitesse-meccseket nézzek.
by WudigessBoi
És nem volt rontott passza még, ha jól figyeltem!
by Blue One
Jól láttad. Az első félidőben 27/27-t produkált, habár legtöbb passz Zoumának adta. Ettől függetlenül jól mozgott, nekem is tetszett. A sok alacsony és gyors játékos ellen is meglepően hatékony volt. Remélem jövőre valóban többször fogunk vele találkozni.
by Zenzo
Fab és Ázár viszont már nagyon lazák lettek a második félidőre…
by lamps8
a laza azért elég félénk jelző.