Nyerjünk, mielőtt nyerni mennénk

Jó szériát megy a csapat, legyünk otthon vagy idegenben, bajnokságban vagy kupában, Costával vagy nélküle. A hétvégén komoly rangadó vár ránk, ám előbb van még egy jelenésünk a Bajnokok Ligájában. Ami ezt a sorozatot illeti, időnként felszabadult és szemre tetszetős, ugyanakkor bántóan helyzetpazarló játékkal vezetjük a csoportunkat. Soros ellenfelünk a kerete alapján nem túl acélos, ám eddig derekasan helyt álló Maribor lesz, velük ismerkedünk alább.

A hétvégi, Crystal Palace elleni meccs egyszerre idézte a tavalyi és az idei Chelsea-t, tudniillik mérhető csatárteljesítmény nélkül játszottuk végig a találkozót, miközben kíméletlenül behúztuk az izzadságszagú kötelezőt. Az érthetetlenül haszontalan Rémyn kívül a védelem érdelem még dorgálást: hiába hoztuk le kis híján zsinórban a negyedik meccsünket kapott gól nélkül, ebben a csapatrészben még mindig vannak bajok. Courtois viszont jól végezte dolgát, a középpálya – onnan is az Oscar-Fabregas-Hazard triumvirátus – nagyot játszott, sőt, ők nyerték meg a londoni derbit.

Vasárnap pedig komoly harcba indulunk: ahogy megszokott, a hétközi BL meccsünket hétvégi rangadó követi. Ezúttal az Old Traffordon lesz jelenésünk. Ne menjünk indokolatlanul a dolgok elébe, a Vörös Ördögökre most azért térek ki csupán, mert Mourinho gondolatait is nyilván meghatározza már a Maribor elleni meccs előtt a manchesteri vizit. Papíron ugyanis a legkönnyebb találkozó lesz a keddi a BL csoportunkban, miközben a bajnokság 9. fordulójában az egyik legkomolyabb erőpróba vár majd a srácokra. Ha valamikor, akkor most indokolt tartalékolni picit, bár az is igaz, hogy kedd és vasárnap között bőven lesz mód regenerálódni.

Hogy arccal a keretünk felé forduljak, kezdjük azzal, hogy Azpilicueta szombaton kipontozta magát az egyből pirosával, így ő biztos nem lép pályára Manchesterben: a Maribor ellen tehát ott a helye, s nem lepődnék meg, ha Filipe Luis is kezdene, csak hogy szokja a törődést (vagyis én Ivanovicsot pihentetném). Mourinho jelezte, hogy Diego Costa  sem lesz bevethető, amit mondjuk el kell bírni, a kérdés csak az, hogy melyik helyettesével áltassuk magunkat. Courtois-hoz és a védelem tengelyéhez nem hiszem, hogy hozzányúlna Mourinho, viszont az öt középpályás megválasztásában van mozgástere, kérdés, akar-e valakit pihentetni. Ami engem illet, a Matics-Fabregas-Oscar-Hazard négyesből hármat azért a kezdőbe pakolnék, egyikük helyett, továbbá a még fennmaradó egy helyre betenném Williant, valamint Szalah-t (esetleg Schürrlét, ha egészséges).

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy órákon át tudnék mesélni a Mariborról: Rajcevic védőmunkájáról, Mertelj labdabiztosságáról, Tavares gólérzékenységéről. Annyit tudok, hogy kuriózumnak számító lila-sárga színpárral üzemelnek, amit eddig csak a Los Angeles Lakerstől, a Minnesota Vikingstól és a Swanseatól láttam – de utóbbitól is csak tavaly és idegenben.

De hogy ne tapogatózzunk ennyire sötétben – s mivel Google a barátom –, utánajártam azért pár dolognak. Például annak, hogy ők Szlovénia rekordbajnokai a maguk 12 elsőségével. A legutóbbi négy szezonban is a Maribor végzett az első helyen, szóval tényleg ők számítanak az elsőszámú csapatnak arrafelé. Honi sikereik okán Európa kapui is kitárultak előttük, az utóbbi években rendre becsekkoltak az EL csoportkörébe. Idén kiütötték az indokolatlanul halovány Celtic-et (ráadásul Glasgow-ban diadalmaskodtak a továbbjutáshoz), így megnyerték maguknak a BL csoportkört, ahová az 1999-2000-es szezon után tértek vissza ismét.

Eddig nem lehet rájuk panasz, a mezőny egyik leggyengébbjének tartott kiscsapat még veretlen: előbb otthon a Sporting ellen, majd Gelsenkirchenben csíptek meg egy-egy pontot. Mint ahogy fentebb már említettem, túlzás lenne azt mondani, hogy a Maribor nyitott könyv lenne, finoman szólva sincs felvértezve az átlagszurkoló róluk keringő információkkal. Nincs tehát igazán ismert játékosuk, a keretük nagy része szlovén nemzetiségű. Aki valamennyire híres innen, az rokoni szálai révén az: a kapus Jasmin Handanovic az Inter kapusának, Samir Handanovicnak az unokatestvére, a támadó (és mellesleg a Sporting ellen egyenlítő) Luka Zahovic pedig annak a Zlatko Zahovicnak a fia, aki a szlovén futball egyik, ha nem leghíresebb és legsikeresebb figurája (BL döntő a Valencia színeiben, bajnoki címek a Portoval és a Benficával, továbbá komoly szerepvállalás az ország első Eb-, illetve vb-részvételében). Mindez nem sok. Vagyis nem lettünk sokkal okosabbak, de ez az információhiány megnyugtató is, ha azt vesszük, hogy ez a fékezett habzású csapat talán nem okoz nekünk túl sok problémát.

A Maribor egyébként módszeresen vonzza az angol csapatokat. A 2011-2012-es EL szezonban az akkor már másodosztályú Birmingham Cityvel voltak egy csoportban, tőlük oda vissza kikaptak (otthon 2-1-re, idegenben 1-0-ra). Rá egy évre a Tottenham akadt az útjukba (a szlovéniai 1-1 visszavágóján 3-1-re kaptak ki Londonban). Tavaly szintén egy már Championshipbe kipottyant gárda, a Wigan szerepelt velük egy kvartettben (a kinti meccsen 3-1-es vereség, Mariborban 2-1-es diadal). A hat meccsükből tehát mindössze egyet nyertek meg, s egy döntetlen mellett négyszer kikaptak, ami elég sovány teljesítmény, pláne ha ismét nyomatékosítjuk, hogy a három ellenfelükből kettő már nem is volt élvonalbeli. Ráadásul ez most már BL lesz – és az eddigieknél erősebb Chelsea ellen.

A holnapi meccs jó lehetőség tehát arra, hogy megszilárdítsuk a helyünket a csoportunk élén. Ugyanis ha győzünk, akkor a most meglevő két pontos előnyt ötre növelnénk (nem mintha a Maribor lenne a mérce). Velünk egy időben az idő közben Robbie-val megerősített Schalke és a Sporting marja majd egymást: vagy egyikük vagy mindketten tovább távolodnának tőlünk. Ilyen értelemben – bár csak féltávnál leszünk – egy újabb győzelemmel már ha nem is lennénk a legjobb tizenhatban, de ott mindenképp, ahonnan már bűn kiesni. Ha pedig ezen túl leszünk, akkor kezdhetjük fenni a késeket vasárnapra. Addig is Blue Is The Colour!