Az újraszabott Atleticóban epizódszereplővé váló spanyol középpályás a nyári átigazolási időszak utolsó utáni pillanatában érkezett hosszas huzavona után és bár egy gyengébb szezonon van túl korán sem szabad még leírni a még mindig csak 26 éves játékost, sőt…
Előbb a tények: Saúl 1 szezonra kölcsönre érkezett opciós szerződéssel, amit a Chelsea kedve szerint aktiválhat a szezon végén. A hírek szerint ez körülbelül 5+35 millió euróval nyomhatja meg Abramovics pénztárcáját, ami még mindig aprópénznek tűnik az alig 2 éve még 81 millió euróra taksált játékosért.
A tökéletes jollyjoker?
Saúl igazi pozíciója erős kérdéseket vet fel, Simeone láthatóan nem is találta meg a helyét neki a csapatban, Tuchelről viszont már ebben a szűk egy évben megtanulhattunk, hogy ha valamihez, akkor a puzzle darabok összeillesztéséhez nagyon ért.
Többször láttuk már a szezonban Jorginho és Kovacic esetében is, hogy Lukaku érkezésével olyan passzfolyosók nyíltak meg amik előtte nem léteztek, azonban ezeket rendre kihasználatlanul hagytuk – túlnyomó részben azért, mert nem ballábas játékos cipelte fel a labdát. Mit ad Isten, milyen lábas Saúl?!
A statisztikáit nézegetve nem tudtam sokáig eldönteni, hogy kihez lehetne hasonlítani a játékát (excuse me, nem sok La Ligát nézek), amikor beugrott a tökéletes összehasonlítási alap: Ruben Loftus-Cheek.
Testfelépítésre két igen különböző játékosról beszélünk, de mindkettőjüknél valahogy az az első gondolatom, hogy mi ennek a srácnak a legjobb pozíciója?! Mindketten képesek magas mutatókat hozni szereléseket illetően, jó nyomástűrő képességük van, emellett a labda előtt is kimondottan jól játszanak, megjátszhatók háttal a kapunak és fejpárbajokban is kimondottan erősek.
Mindössze 181 centijével Saúl kimondottan nagy számú (2.87) fejpárbajt nyer meg 90 percenként, közel két (1.97) blokkot tesz be a közösbe és 2.91 sikeresen kivitelezett szerelést mutat be meccsenként.
A Statsbomb tortájából látható, hogy a védekezésből-támadásba való átmenetek mestere lehet Saúl amennyiben visszanyeri formáját. Ráadásul magában a labdaszerzési folyamatban is élen jár.
Védekezni kell ő vagy támadni?
Védekező munkájáról sokat elmond ez a kis összehasonlítás, amibe Saúl 2 legutóbbi szezonját vettem figyelembe és Casemiro legutóbbiját. A védekező harmadban éppen elmaradnak a számai a brazilétól, míg a középső és támadó harmadban bőven lehagyja őt. Lélegezni tehát biztosan nem hagyja az ellenfelet és valószínűleg nem lesz probléma, hogy felvegye a Premier League ritmusát, hiszen a saját ritmusa már önmagában irgalmatlannak tűnik.
A táblázat első két fő oszlopából pedig az is könnyen kiolvasható, hogy nem csak kergeti az ellenfelet, hanem igen jó százalékban meg is szerzi a labdát, ismét csak főleg a támadó harmadban. Ezt látva azért dörzsölhetjük már a tenyerünket, hogy milyen presszing szörnyet fog ebből összehegeszteni Tuchel.
A számok magukért beszélnek, Saúlnak egyedül több ilyen átvétele volt, mint a Kanté, Jorginho és Kovacic kombónak összesen! Ez pedig óriási fegyvertény lehet, mert ezzel Mount és Havertz válláról vehet le terhet Saúl, akiknek így több helyük marad megtartani a támadások szélességét és kihúzni az ellenfeleket.
Ez főleg akkor lehet óriási fegyvertény, ha az ellenfél 5 védős falat alkot a feltolódó szárnyvédőink levédekezése érdekében így középen kell utat találni a kapu felé.
Végül, de nem utolsó sorban pedig említésre méltó, hogy Saúl személyében olyan középpályás érkezik aki jó rúgótechnikával is rendelkezik (khm, Kovacic).
Bármelyik Youtube összeállításból kiderül, hogy a spanyol kimondottan érzi a kaput és bátran is vállalkozik lövésre. A legcsábítóbb adat pedig a sárgával kijelölttől jobbra található, azaz, hogy honnan ereszti el ezeket a lövéseket. 18.1 yard, azaz a 16-os vonala, pont az a második hullám területe, amit annyira nehezen töltünk ki sokszor. Lukakuról már láttuk, hogy góljai nagy részét az 5 és felesről szerzi, így joggal reménykedhetünk benne, hogy a róla lepattanó labdákat majd szép számmal pofozza be Saúl, olyan Lampardosan. (A szentségtörésért elnézést mindenkitől.)
