A Wiganben töltött kölcsön időszakában már úgy emlegették, mint „Messi jobbhátvédben”, a Chelseahez visszatérve pedig kirobbanthatatlan lett posztjáról. De mit mutatnak a számok a teljesítménye mögött?
Bár a Wigant épphogy sikerült benntartani a Championshipben, Jamesről első ránézésre sütött, hogy sokkal többre van predesztinálva, mint a purgatórium kutyaharca a kiesés ellen.
Leginkább támadásban tündökölt az akkor még csak 18 éves ifjú, ahogyan ezt az idei számai is alá fogják támasztani, azonban ez nem szabad, hogy elhomályosítsa a védekezésbeli erősségeit is, hiszen abból is van bőven. Ha bárkinek kétségei voltak eddig, akkor jöjjön a bizonyíték, hogy Reece James bizony a pálya mindkét végén világklasszis teljesítményt nyújt hétről-hétre és nem csak egy futóbolond jobb-bunkó, aki jól tudja beadogatni a labdákat a boxon belülre.
A statisztikák a Smartscout oldaláról származnak, ahol 0-99-ig osztályozzák a játékosok minőségi és mennyiségi hozzáadott értékét a játékhoz.
Nagy focista családból jön Reece, ami bizonyára segíti a fejlődésben, de azt talán még otthon sem gondolták, hogy miután megérkezik a világ legerősebb bajnokságába, akkor ezt fogja letenni az asztalra:
A kiemelt sorban látható, hogy már első Premier League (fél)szezonjában maradandót nyújtott támadásban és védekezésben is a még mindig csak 20 éves fiatalember. Gyakorlatilag minden mutatója jobb, mint Trent Alexander-Arnoldnak volt az első olyan szezonjában, amiben 1000+ percet töltött a pályán. Mindezt úgy, hogy a tavalyi Chelsea olyan volt, amilyen…
A Wigannél töltött időszakához képest óriásit lépett előre védekezésben – leginkább az 1v1-es szituációkat illetően – miközben a támadásokhoz hozzáadott értéke alig esett vissza. Még egyszer: mindezt úgy, hogy egy Champo kiesőjelölttől érkezett vissza a Premier League élmezőnyébe. Ráadásul már a szögleteket sem ő végzi el, ami jócskán vissza kellett volna, hogy rángassa a támadó statisztikáit.
Ezzel pedig meg is érkeztünk a jelenleg is futó szezonhoz, ahol már a mennyezet repedezik a számaitól. Az első táblázatra rátekintve látjuk, hogy a Premier League + Bajnokok Ligájára alkalmazott összesen 8 viszonyítási indexéből mindössze 1(!) van a 90-es értékhatár alatt.
Mutatói alapján Európa szerte az élmezőnybe tartozik a földön és levegőben megvívott párharcokban is, egyedül talán az állított labdás szituációkban megvívott fejpárharcai, amiben viszonylag nagy lemaradása van a többi mutatójához képest.
Mindössze 175 centis magassága miatt is lehet, hogy ezekben a szituációkban nem tud liga szinten kiemelkedőt nyújtani, azonban amikor a lábán van a labda akkor olyan kényelmetlenül erős számokat produkál, amire nem volt felkészülve a futballvilág.
Azon támadásokhoz, amik lövéssel végződtek 55%-ban volt köze Reecenek, ami már önmagában elég erős szám, de ha ezt súlyozzuk a várható gólokkal akkor a bajnokságban 64%, a Bajnokok Ligájában pedig 75%-ban vett részt azon akciókban amiknek góllal kellett volna vagy ténylegesen góllal végződtek. A szembalzsam pedig még csak most jön…
Reece James az idei szezonban a Chelsea összes szerzett góljában benne volt. (5 bajnoki és 2 BL forduló után)
A világon 3 jobbhátvéd tud ehhez közeli számokat felmutatni az elmúlt pár évben: Andre Almeida, Serge Aurier és Juan Cuadrado. Persze játékpercek alapján ők is csak a futottak még kategóriába tartoznak Reecehez képest.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy Lampard idén Klopp kitaposott ösvényét követve szereti agyig feltolni Jamest (és a másik oldalon Chilwellt), ami Európa szerte még nem egy általánosan bevett szokás, de minden okunk megvan a bizakodásra, hogy Reece tarthatja, mi több még javíthatja is ezeket a számokat, hiszen 20 éves. Talán csak nem érte még el ilyen korban a teljesítőképessége korlátait…
Manapság ha jobbhátvédről beszélünk a Premier Leagueben, akkor nem lehet szó nélkül elmenni Trent Alexander-Arnold mellett, aki abszolút viszonyítási alapjává vált a posztnak az elmúlt években.
A 19 évesen bemutatkozó Trent azóta is hasonló támadó statisztikákkal rendelkezik, mint amikor berobbant a 2017-18-es szezonban, annyi különbséggel, hogy nála egyre szembeötlőbbek a védekezésbeli hiányosságai.
Alexander-Arnold a negyedik szezonját tölti Klopp brutálisan összerakott gépezetében és úgy tűnik már a korlátait feszegeti, sőt gyenge visszaesést produkál. Ez felveti a kérdést, hogy az ilyen korán érő játékosok vajon korábban fogják-e elérni a teljesítőképességeik tetejét, mint azok akik 22-23 éves korban robbannak be, ami tipikusabb az európai klubfutballban.
Ha igaz is a felvetés, az bizonyított tény, hogy az elit labdarúgásban eltöltött idő sokkal jobban befolyásolja a teljesítőképességet, mint a biológiai életkor. De erre a kérdésre talán térjünk vissza 10 év múlva, amikor ez a két generációs tehetségnek kikiáltott angol fiú már lejtmenetben lesz.
Forrás: smarterscout.com
