Annyi minden járt a fejemben, amit le akartam nektek írni itt az utóbbi időben, de ezek mind azok a fajta gondolatok voltak, amik akkor jönnek, mikor épp „semmit csinálsz”; dolgozol, azt az automata-féle munkát, ami igazából rutinból megy, agytevékenységet már nem igazán igényel, esetleg főzöl, vagy épp autót vezetsz. Viszont, mire odakerülsz, hogy képernyőre vésd, már egyetlen szót sem tudsz felidézni mindebből.
Így aztán be kellett érnetek poszt, posztok nélkül, és most is be kell érnetek azzal, ami eszembe jut belőle, illetőleg egy halom új gondolattal.
A szünet – lett légyen bármilyen is – mindig egy adott folyamat megszakítása, így a válogatott szünet is valami olyan, ami lezár, de legalábbis kettéválaszt egy időszakot. Az elmúlt két hét megtanított egy valamire: csodák márpedig léteznek. Nem árt persze hozzá némi segítség, de attól még kétség kívül léteznek. Én magam ugyanis sosem hittem, hogy a magyar csapat az én életem során még kijuthat bármilyen nemzetközi tornára. Pedig de. Láásssatok csodát.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyar foci életében bááármi is megoldódott volna, és hogy ezzel nem kellene még uszkve 20 évnyi szisztematikus munka és következetesség, és legkevésbé sem a politikai célokkal szétbarmolt tahópénzekkel felépített stadionok tömkelege, mert a foci nem az, ami az infrastruktúrától lesz, bár kétségkívül fontos hozzá. Csak, a folyamat általában inverz.
Én pedig, a magam szerény módján eddig is hittem mindig a csodákban, ami most kapott egy újabb hullámot, és ismét hittel hiszek a feltámadásunkban. Legyen ez a szünet a szezon eddigi részének lezárására jó, és legyen ez most egy új kezdet. Miközben épp a haverek születésnapünnepléséből fogok józanodni, csapjuk már szét ezt a Norwich nevű csapatot, de akkor máris egy új PL rekordot jelentő 10-0-lal (jelenleg ugye a Spurs-Wigan 9-1 tartja ez a címet, amit szerencsésebbek, mint mondjuk én, láthattak tv-ben), hogy mikor meglátom az eredményt, elmondhassam már végre, hogy baaaazzeg és én ezt a meccset nem láttam élőben… mert ránk férne már egy ilyen élmény, azt hiszem.
Na most erről a ‘élmény’ dologról beugrott valami, valami azokból a gondolatokból, amelyek szerintem épp szerda hajnalban, a Nyíregyháza felé tartó autózásom során alakultak össze a fejemben, de tekintve, hogy ugyanazzal a lendülettel távoztak is, egyelőre még továbbra sem jött el az alkalom, hogy megoszthassam veletek, pedig bizonyára igen értékes mondanivaló lehetett. Szóval folytassuk ott, hogy hát itt van nekünk ez a Chelsea, egy top csapat, középszer eredményekkel. Egy bajnok csapat, akit jelenleg boldog-boldogtalan úgy rúg seggbe, ahogyan nem szégyell. Ez a mi horrorunk, nem az Iszlám Állam, akik remélem egytől egyig megdöglenek azért, amit Franciaországban műveltek egyébként. Nade, hagyjuk is ezt, itt van a Chelsea, és mi meg nem tudunk mit kezdeni vele. Szurkolunk is, meg dühöngünk is, nem mer senki igazán örülni a sikernek, ha van, és hatványozottan reagál minden negatív körülményre. Bár a kedélyek valamelyest lecsillapodtak, az ember, mint olyan, továbbra sem tudja önmagát meghazudtolni. A mai kor embere tipikusan az a fajta nyárspolgár, aki számára a csalódás már-már megengedhetetlen érzés, ezért igyekszik felkészülni arra, amit logikailag felépítve úgy akar elérni, hogy mindig a legrosszabbra számít, némileg kényszerítve magát, hogy aztán max az ‘én megmondtam’ érzés jöjjön ki belőle a végén, esetleg némi pozitív csalódás. Ez ugyan nem helyes így, illetve hát ez sem, mert ez is csak egy újabb szög a normális társadalmi viselkedés koporsójába, amit a pollkorrektséget és minden egyéb dolgot egy tégelybe erőszakolni kívánó, túlzottan liberális demokrácia próbál egyre mélyebbre és mélyebbre ásni.
Az emberek egyre kevésbé képesek megélni az érzéseiket, hiszen a társadalmi kontroll ott lebeg a fejünk felett, és egy jó kedvű embert lényegében mindenki nekiáll méregetni, hogy ez vajon mit lőtt, hogy így néz ki. Belénk verték, hogy csalódást okozni, csalódni rossz, egyenesen bűn, s miközben már felháborító megrökönyödni is azon, hogy egy nő tőgyét előkapva lényegében az útkereszteződés kellős közepén rácuppanthatja utódját, addig nyíltan ellenszegülünk, ha valaki nyilvánosan örülni, vagy bosszankodni merészel. Furcsa etikai világot teremtettünk magunknak, ahol mindent lehet, de semmit sem szabad, ahol szólásszabadság van, ezer meg ezer korláttal. Ahol gyanakvással kell kezelni mindent és mindenkit, egy világot, ahol csak a legjobb és csakis a legjobb a jó, és mindenki más olcsó lúzer.
Szűkebb hazánkban, LR országban itt vagyunk, a tízmillió edző világában – néhány idegenbenszakadt bennszülöttel, és már mindenki farkast kiállt, felelősöket keres és ujjal mutogat, kivágna és pótolna, és egy kicsit talán elveszti a szurkolói lényegét, csak az instant siker, és a hurrá-élmény, és a szisztematikus munka, az azzal elért eredmény és a flow-élmény mehet a kukába. Sokat gondolkodtam már azon is, hogy miben különbözünk annyira, a blog olvasótáborának nagy része, de legalábbis úgy mondom, hogy az aktív kommentelőké és én – és hát arra jutottam, hogy valószínűleg ebben. Én megmaradtam a régi vágású, konzervatív mintázatú embernek, és mint ilyen, sok esetben nem találom a helyem ebben a mai világban. Korábban azt gondoltam, hogy ez inkább köszönhető a valószínűleg fennálló életkorkülönbségnek, illetve az ebből fakadó időtávú szurkolásnak, de rá kellett ébrednem, hogy ez jóval tágabbra mutat ennél, és már alapjában a gondolkodásmód az, ami kettéválaszt bennünket. Na nem panaszképpen mondom ezt, vagy, hogy az egyik jobb, a másik rosszabb lenne – csak egyszerűen más és kész. Hiába ugyanazok a távlati célok, más pontokra koncentrálunk, mások az elvárásaink és mások a megoldásaink.
Abban viszont kiegyezünk, ebben biztos vagyok, hogy a cél szombaton csakis a győzelem lehet. Ha végre ismét sikerülne három ponttal elhagyni a hazai pályát, akkor már biztosan legalább az előkelő 15. helyre lépnénk elő, minden más eredménytől függetlenül, de jobb esetben még a távlatinak tűnő 13. pozíció is lehetséges kimenetelnek számít. Ehhez persze az kellene, hogy a WBA kikapjon otthon Wengeréktől, a Swansea pedig a B’mouthtól, de hát merjünk nagyot álmodni! Adjon erőt az, hogy Courtois a mai naptól újra az első csapattal edz, rehabilitációja jól halad. Kívánok valóban egy történelmi 10-0-t, ami egy méltó visszatérés lenne a PL-be, és egy kicsit visszaadná mindenkinek a hitét, amire egyre nagyobb szükség lenne ebben a világban. Feltétel nélkül bízom abban, hogy az év vége tartogat még pozitív meglepetéseket minden Chelsea szurkoló számára, a szezon második fele pedig új távlatokat nyit előttünk.
Több is veszett Mohácsnál, tartja a mondás. Nyilván ez senkit sem érdekel ma, 2015-ben, pláne nem a Chelsea vonatkozásában, de mint megannyi más területén is az életnek, ez a legkevésbé sem vigasztal senkit. Amikor ennyire kézzelfogható a széthullásunk, nem tud másként reagálni az ember. Mégis azt mondom, mégis ismét elmondom, számomra nagyon baráti, ahogyan a board és a kinti szurkolók kezelik a helyzetet. Egyelőre látható módon nyomást csak a média helyez Joséékra, miközben hiába a sikerszereplése egykori kiváló pincérünknek a Real élén, ott sokkal inkább tapintható a feszültség. A madridi közönség sokkal kevésbé hálás fajta, és úgy van gond, hogy látszólag nincsen gond. A mi helyzetünk ennek épp a fordítottja, hiszen láthatóan gond van, mégis mind a mai napig hiszik sokan, velem együtt, hogy a kilábalást ugyanaz a garnitúra képes véghezvinni, aki belesétált a posványba.
Kezdjük el most, nyomjuk meg az év végét, hátha 2016-ot már a felsőházban kezdhetjük! Igen, ér röhögni. De azért, szurkoljuk ki közben. 3 hónap telt el a szezonból, és igen, a legkevésbé sem úgy alakultak a dolgok, ahogy vártuk, ahogyan szerettük volna. Továbbra is nehéznek látszik, hogy megugorjuk a szintet: több pontunk legyen, mint ahány fordulót épp letoltunk a bajnokságban. Hogy tovább növeljem egyel a stathalmot: még ebben a szedett-vetett formánkban is felállítottunk egy PL rekordot: 25 egymást követő hazai találkozón rúgott a Chelsea legalább 1 gólt aktuális ellenfelének. Mondjuk, pont a Norwich volt az, aki 2014 májusában utoljára clean sheetet hozott a Stamfordon.
Ahhoz, hogy fenntarthassuk ezt a remek dolgot, mármint, hogy gólt, vagy urambocsá’ akár gólokat lövünk a hétvégén is, nem ártana, ha végre hamvából valami elbaszott főnixmadárként emelkedne erőre a tavalyi szezonunk legjobbja, Ázár. Persze a bajnokságban egyelőre a legtermékenyebb játékosaink is 2 gólig jutottak – ami némileg, és ezt tessék idézőjelben érteni – meglepő, tekintve, hogy 12 kör már lement. A belga viszont nemhogy kettőig, de még egyig sem jutott. Zola beszélt arról nemrég, hogy ő igazán átérzi most Hazard helyzetét, mert bár kevesen emlékeznek rá, de ő ugyanígy járt anno hétéves Chelsea karrierjének második szezonjában. A kis Lord szerint nem kell aggódni (és pláne nem elengedni), ez csak segíteni fog abban, hogy jobb játékos legyen belőle. Persze az eladásáról szóló izék megintcsak sajtófantáziák, elvégre a klub nem hiszem, hogy komolyan tervezne az eladásával. Igazából ahogy „saját” (azaz klubtól származó) forrásokból olvasom, más komoly változást sem terveznek. A .com Emenaloval beszélgetett a helyzetről, aki szintén az első kérdések között tisztázta, hogy a klub továbbra is José Mourinhoval kívánja folytatni a közös munkát. Miközben a sajtó tele van a leigazolásunkra szánt játékosok garmadájával – ma épp ismét Stones és Teixeira van topon, aki mellett előkukáztak egy aktuálisan 22 éves sztárjelöltet Brazíliából (Jonathan Calleri, akitől a Boca hajlandó lenne értelmes áron megválni, addig a klub láthatóan továbbra is azokkal számol, akik nemrég bajnoki címet hoztak össze, és hát na, nem a semmiből. Persze vannak még ennél is komolytalanabb dolgok, a szerbek új üdvöskéje, Grujics is a Chelseabe tart, vagy, hogy Abra célpontja Neymar, meg minden, de ezt annyira jól összepakolta W a legutóbbi posztban, hogy nem kívánok lovagolni a témán tovább.
Emenalo egyébként az interjúban olyan dolgokat mondott, ami a legnagyobb megelégedésemet szolgálják. 9. évét kezdi a Chelseanél, ittléte alatt a klub megnyert minden elérhető trófeát, ami szembe jött, volt, amit többször is, így számára is kissé ismeretlen a jelenlegi helyzet, de mind tudják, hogy most átmeneti időszakot élünk. Volt egy csapatunk, ami – elmondása szerint is – egyrészt életkorban elérte a határait, másrészt pedig egy olyan csapat volt, ami egy erőmű volt, kevés kreativitással a zsebben. Az utóbbi 4 évben azon dolgoztak, hogy ezt a két aspektust merőben megváltoztassák: miközben a csapat életkorát radikálisan csökkentik, a kreatív erejét pedig növelik. Nagyon jó gondolatokokat osztott meg a kérdezővel, érdemes elolvasni, én legalábbis csak ajánlani tudom mindenkinek. Ezek közül egyel zárok most, mert ez annyira krvajó, hogy jobb lett volna, ha én mondom:
We are in an age of fast technology, everybody can voice an opinion, and people have a fast-food mentality and want fast-food results. Unfortunately it doesn’t always work like that…

422 Comments
by Rammschein
Ez a meccs is eddigi mintapéldája az idei szezonnak eddig…
by lamps8
ha félidőben nem cserél Jose, akkor arra kell gondolnom hogy nem a játékosok, hanem ő magát akarja megbuktatni.
by Rammschein
komolyan? 😀 biztos kecsegtető az a pár milla font….
by Stonci81
hagyjuk már ezt a buktatást dolgot…szerintem mi vagyunk a jobbak, be fogjuk húzni…Go Blues!
by Blue One
Ne legyetek már ennyire igazságtalanok Costával. Nem megy neki, de tavaly az egyik kulcsemberünk volt, fantasztikusan játszott. Ilyen véleményektől tartózkodjatok. Pár rossz meccs és ezt érdemli?
by kasata91
Akkor a Malouda szitkokat is vonjuk vissza utólag?
by Stonci81
nem…csak nem kell minden próbálkozásra TAKARODJ!-ot nyomni
by Blue One
Malouda a gyenge formáját megelőzően (4 hónapról ebszélünk) meghatározó szerepet játszott a bajnoki menetelésben?
by Sir Idemitirjak Boglárka
3 olyan helyzete volt amiből egy jó csatár 2 gólt rúg, én szeretem a harciasságát, de jelenleg nem kezdőbe való a játéka alapján
by Blue One
Oké engem is idegesít, hogy nem tudunk a kapuba találni. Sem ő sem más. Ettől függetlenül nem küldöm el melegebb éghajlatra… (és ha leírom a nevét akkor azt helyesen teszem…)
by Blue One
Mindenki lehet rossz formában. Győztes gólt szerzett, remélem ebből 2 dolog fog következni. Az egyik, hogy a túlzott vélemények vele kapcsolatban eltűnnek illetve, hogy el kezdi rugdosni a gólokat.
Egyébként a helyezkedési hibák sokkal jobban dühítenek. Neki a kapu előtt kell lenni, és hogy állandóan szélre húzódik, beadásnál nem robban be az egy gondolkodásbeli hiba. A kihagyott helyzetek miatt nem vagyok annyira dühös,van ilyen. Előbb-utóbb a helyzetek befognak menni, viszont ha nem szólnak Costának, akkor a helyezkedési hibák megmaradnak.
by BlueCech01
Pár rossz meccs? Inkább pár jó volt neki az elmúlt 3 hónapban. Az, hogy nem megy neki a taktikánk miatt, mert egyedül kell küzdenie, vagy a társak nem támogatják, az egy dolog. De ha már zsinórban a 4. meccsén barmolja el a kulcshelyzeteket ész nélkül, akkor ne tegyünk már úgy, mintha csak rosszul jött volna ki neki a lépés.
by BlueCech01
Az a vicces, hogy ha Costa ma gondolkodik is, Hazard már rég kiosztott volna 3 gólpasszt.
by Stonci81
Néha már a saját csapatunk felé kezd átmenni utwengerbe az egész..nyugi már, ezt az erőt a szurkolásba!
by kasata91
Kennedy sebességben és helyezkedésben teljesen más dimenzió a világsztárnak kikiáltott Hazardhoz képest .
by Levi97
Mire gondolsz?
Szerintem mindketten a legjobbjaink között vannak ma.
by kasata91
Így igaz. De mégis, Elnökúr lelkesedése elhomályosítja Hazardot. Bár ez a betörés most ott volt.
by Sir Idemitirjak Boglárka
Vardy megint gólt lőtt közben és ezzel rekordot döntött, ha jól emlékszek
by Stonci81
na végre felpörgettük
by Endy919
Hazard ismét köztünk
by Rammschein
azért jól elvitte pár jómadár (haha) között. 🙂
by Sir Idemitirjak Boglárka
Csak hiába hozza össze a helyzeteket, ha a mellette lévő 3 ember teljesen veszélytelen a kapura.
by thiemecsaba
Amúgy miért van értelme a jól fejelő embereknek, ha nem vagyunk képesek egyetlen szögletet is betenni fejre, szabiról nem is beszélve?!
by BlueCech01
Hogy kifejeljük az ellenfél szögletét. Magától értetődő.
by thiemecsaba
Akkor miért húzódik fel 3 védőnk is fejelni? 20. perctől nézem a meccset, de azóta nem volt egyetlen jó beadás sem rögzített szituációból!
by BlueCech01
Az tavaly sem volt, mégis felmentek a védők.
by thiemecsaba
ez már nem igaz ilyen formában bocsi…
by BlueCech01
Akkor légyszi sorold már, hány gólt vágtunk pontrúgásból, ami nem tizi.
by thiemecsaba
meccs végén megkeresem, de elég sokat
by BlueCech01
Elég sokat? Konkrétan a szögletek felét odaadtuk Williannak, aki még embert is elvétve talált.
by thiemecsaba
3 védőnk hozott 10gólt… 4-1-5 elosztásban… és ezek csak a kifejezett védők!
by BlueCech01
De ebbe beletartoznak Iva olyan góljai is, amit lőtt a (asszem) WHU otthonában.
by thiemecsaba
pfff de beletartozna olyan is, amit más, támadóbb szellemű játékos lőtt pontrúgás vagy szöglet után…
by BlueCech01
Látom nem emlékszel arra, hogy a szögleteket mennyire gyenge pontjainknak tekintettük még bajnokként is, főleg ameddig Willian lőtte őket.
by thiemecsaba
De a gyenge és a 0 között még hatalmas különbség van!
by BlueCech01
Ahogy a gyenge és az „elég sok” között is.
by thiemecsaba
látom neked csak annyi a lényeg, hogy ellentmondj nekem… részemről téma lezárva!
by BlueCech01
Veled lehet vitázni, mint mindig…
„látom neked csak annyi a lényeg, hogy ellentmondj nekem”
Igen, hát általában két személy vitája erről szól, ha cáfolni akarja a másikat. Hatalmas nóvum.
by thiemecsaba
a cáfolás nem ugyanaz, mint az ellentmondás! :)) A folyamatos ellentmondás általában veszekedést feltételez….
by BlueCech01
Az érvekkel megalapozott ellentmondás a cáfolás.
by thiemecsaba
hol vannak az érvek? azon kívül, hogy én ha valamire azt mondom, hogy fehér, te azt mondod, hogy nem, az márpedig fekete?!
by BlueCech01
Mit ecseteljék még érvként? Tavaly irtó gyérek voltak a pontrúgásaink, a szögleteink meg rohadt pontatlanok. A második félévben szinte végig Willian lőtte a szögleteket, azoknak meg a harmada jutott egyáltalán kék mezeshez. Te azt mondod, hogy elég sok gólt vágtunk pontrúgásból, pedig ha valami a gyengesége volt a tavalyi gárdának, akkor az a pontrúgás volt. Idén már októberre több gólt lőttünk szvsz pontrúgásból, mint tavaly egész évben.
by kasata91
Ez tipikusan az a meccs amikor kapunk egy buzi gólt és kikapunk 0-1re.
by Rammschein
remélem nem…
by Sir Idemitirjak Boglárka
Tudod ha megtőrténik akkor feldarabolunk és megetetünk a malacokkal.
by Endy919
Aztán ráfogjuk a terroristákra.
by BlueCech01
Azok nem nyúlnak malacokhoz.
by Endy919
Mi sem fogunk.
by Endy919
Esetleg egy Costa Remy csere ?
Vagy nem kell?
by Levi97
Kéne, meg szerintem Oscar is jöhetne.
by BlueCech01
Már egy hónapja kéne.