Kincs, ami nincs

Ugyan a mi meccsünk csak vasárnap délután kezdődik, a poszt címét az egyik örök kedvencem, a BSTH egyik alapműve adta, amit szombaton ad az egyik magyar kereskedelmi csatorna 21-től, és amit én most kb ugyanúgy nem fogok látni, mint a meccsünket.

Mert a hétvégét a volt főiskolás cimborák társaságában, a mesés keleten fogom tölteni, és valószínűleg olyan sakál részegen, hogy magamról sem fogok tudni. Mivel azonban a filmet már láttam kb 235 alkalommal, ugyanolyan jól tudom az egészet fejből, mint azt, hogy mi lesz a forgatókönyv a rákövetkező nap az Etihadban.

Ahányszor leülök megnézni a Kincs, ami nincs-et, reménykedhetnék benne, hogy más lesz a vége. Hogy a végén Charlie és Alan megtartja a pénzt, és nem beszopják. De ettől a film vége minden egyes alkalommal ugyanaz lesz – ahogyan a vasárnapi móka vége is. José Mourinho, és az idegenbeli rangadó egyet jelent a döntetlennel, yes-yes, here we go.

Csak a Puffin ad erőt és mindent lebíró akaratot. A vasárnap délutáni labdázgatáshoz meg remélem a srácoknak a Swans elleni döntetlen. Kétség nem férhet ahhoz, hogy jól jönne egy győzelem, mint ahogy ahhoz sem, hogy egy vereség – és az azzal járó City 5 pontos fór – baszottul nem hiányzik. Enélkül is, de ezzel meg pláne borítékolt a döntetlen, ha netán még valakinek kétsége lenne felőle. Tulajdonképp a meccset is felesleges lejátszani…

Persze Pelle gondolhatja úgy, hogy mekkora lenne már legyűrni a Chelseat itt az elején, és nekimegy a vendégeknek, mint vasorrú bába a mágnesajtónak, de ennyire tán még a chile-i sem hülye. Bár, adja ég, mert ha egy WBA elleni 3-0, és a sajtó azonnali bajnoki glóriája megtéveszti őket ennyire, úgy kikapnak, mint macskát szarni.

„That match will going down in the history as another fuckin’ basic madness. No one wants to die for honour, believe me.” Nem is olyan régen ezt angol kommentátor engedte el magából – szintén egy Manchester City – Chelsea kapcsán. De nem véletlenül nem most. Most elég csendes a határ, elvégre annyira szezon eleje van, hogy máskor még ilyenkor kezdenek készülni a CS-re.

Legutóbb, mikor a ugyanezekkel a haverokkal miatt nem láttam a fordulót, a Chelsea épp 6-3-at tolt az Evertonnal, a City pedig a Stoke-tól kapott idegrohamot. Nem bánnám, ha hasonlóan meglepő eredményt látnék majd a mobilon, mikor az eredmények közt turkálok, de nem vagyok telhetetlen. Nekem elég a meggyőző döntetlen. Persze, mondhatnánk, isten útjai kifürkészhetetlenek. A valós tény isten létezésére, és kifürkészhetetlen akaratára, hogy egyetlen, véletlenül hanyagul csak félig eloltott gyufaszál elég leégetni egy egész erdőt – de két kibaszott doboz is kevés meggyújtani a bogrács alatt a tüzet… Ja, ha már szóba hoztam a Stoke 1-0-áját 1 évvel ezelőttről: Bego már hozott le clean sheetet a City ellen. Most újrázhat.

Mivel viszont most dolgozom, remélhetőleg pár óra múlva pedig már úton leszek a jólmegérdemeltemlékezetrombolás irányába, mindamellett, hogy tisztában vagyok vele, ezt most egy ilyen elnagyolt munka itt, megkockáztatom, hogy befejezem. A lényeget úgyis a fiúk írják majd vasárnap. A hangok a fejemben egyébként azt mondják, győzni fogunk. Persze a hangok a fejemben nyilván nem igaziak, de attól még vannak jó ötleteik… Josénak meg üzenem, hogy ahhoz, hogy kiugorj a repülőgépből, nem ejtőernyő kell, hanem bátorság. Ahhoz kell ejtőernyő, hogy másodszor is meg tudd csinálni ugyanezt…

A win10 legyen veletek.