Kínkeservesen, de sikerült otthon tartani a 3 pontot a Zenit elleni Bajnokok Ligája mérkőzésen. Bár jól láthatóak Tuchel elképzelései, a játékon még bőven van mit csiszolni, legalábbis a kivitelezésen.
Problémák támadásban
A Zenit kimondottan kultúrált focival érkezett a Bridgere és nem is kellett volna sok hozzá, hogy eredménnyel távozzanak.
Lukaku a lehető legmagasabban helyezkedik (sokszor túl magasan is, leshelyzetben), Mount és Ziyech pedig a vonalak közt várja a labdát.
Az egész első félidőre jellemző volt ez a kép, hogy a két kvázi 10-esben játszó játékos várná a vonalakat megtörő labdát ám az vagy sosem érkezett meg vagy a két vonal közelsége miatt azonnal elfojtotta a Zenit a próbálkozást.
Rendszeresen előfordult, hogy Mount és Ziyech közül mindig az kapta az átadást, akinek pont nem kellett volna így még egy fél helyzetig sem sikerült eljutni.
A Zenit játékosai különösen jó érzékkel olvasták le az itt felrajzolt játékhelyzeteket és igazából ebből sem sikerült érdemleges helyzetet kialakítani.
Se Mount, se Ziyech nem indult be elégszer a tizenhatoson belülre, amikor lehetőségünk lett volna beívelni a labdát a kapu előterébe. Lukaku szorosan közrefogva, Azpilicueta pedig inkább Jamest választja (itt még).
Problémák védekezésben
A labdabirtoklási fölény adott volt egész meccsen, attól függetlenül, hogy a vendégek sem csak a Z sorba rugdalták fel a labdákat, amikor megszerezték azt. Ezekben a pillanatokban pedig felütötte a fejét az a probléma, ami támadásban és védekezésben egyaránt jelen volt: a dekoncentráltság.
Egy kicsit pontosabb kivitelezés és nagy lehetett volna a baj szögleteknél is. Malcom Azpi mögül indul át a rövidre, közben megkapja a szükséges blokkokat is így teljesen üresen, a jobbik lábára kaphatná a laposan belőtt szögletet. Szerencsénkre Kovacic ajándékba kapta a borzalmasan beadott labdát így nem lett belőle Zenit lehetőség.
Nyílt játékban is voltak olyan rövidzárlataink, amiket kicsit jobb megvalósítással megbüntethetett volna a Zenit, de a szerencse aznap velünk volt a melegebb helyzetekben.
Azpit elúzza befelé a támadója a hosszú oldal pedig már labdáért kiált. Nincs nyomás a labdán, James pedig csak akkor veszi észre, hogy ebből baj lehet, amikor Jorginho kiadja neki az instrukciót. Az egy érdekes felvetés lehet, hogy miért nem ő tölti be a lyukat aki közelebb van hozzá és mozgási előnyben is van Jameshez képest. Mindezt úgy, hogy senki másra nem kell figyelnie maga körül.
Kuzyaev visszalép és egyből le tudja készíteni a vonal mellett álló társnak aki aztán tovább tudja tenni a vonal mellett a labdát. Ez azt jelentette, hogy pár másodperccel később már Azpi volt abban a pozícióban, ahol a képen James van. Álom forgatókönyv a Zenitnek, hiszen így Jorginhót lehetett futóversenyre kényszeríteni, ami tudjuk, hogy nem túl nagy erőssége karmesterünknek.
Aztán jött Havertz
A német beállásával mintha villámcsapásra megváltozott volna a játék és jött is a lehetőség, amire vártunk.
Meggyőződésem, hogy ezt a beadást eredetileg Kainak szánta Azpi, de nincs mit tenni, ha van egy olyan csatára az embernek, aki egy ilyen – számára kicsit magas – beadást is ilyen kíméletlenül használ ki. A képen a gólt megelőző pillanat látható, de több pillanatot is kiemelhettem volna arról, hogy Havertz mennyivel jobb ebben az aspektusban a Mount-Ziyech duónál.
Összességében mondhatjuk, hogy szerencse is kellett bőven a 3 pont otthon tartásához, ezeket a meccseket azonban tipikusan nem sikerült behúzni az elmúlt években. Ha ezt a játékot fenn tudja tartani a Zenit, akkor okozhatnak még problémát akár a Juvénak is a csoportban, nekünk pedig szerencsére csak az utolsó fordulóban kell Oroszországba utazni, amikorra már remélhetőleg meglesz a továbbjutás.
