A héten ismét a válogatottaké a főszerep, így érdemes áttekinteni, mi is történt az elmúlt egy hónapban. Hét mérkőzésünk volt, amelyből ötöt megnyertünk, de sokba kerülhet még később a Sunderland elleni vereség és a Qarabag elleni döntetlen.
A legutóbbi válogatott szünetre úgy mentünk el, hogy egy eufórikus mérkőzésen 2-1-re megvertük a címvédő Liverpoolt. Akkor abban bíztunk, hogy ez a lendület kitart és erőből hozzuk a meccseket, s talán a Tottenham ellen gondolhattuk, hogy nehéz mérkőzés lesz (bár újabban győzni járunk oda). Hellyel-közzel így is volt, de két olyan pontvesztésünk is lett, amiket előzetesen nem igazán gondoltunk volna.
A mérkőzések sorát a Nottingham Forest vendégeként nyitottuk meg. Egy rossz formában lévő, helyét kereső csapat ellen játszottunk, ahol az első félidő azért elég zavarosra sikeredett. Viszont az eltiltott Maresca a kispadtól feljebb látva a meccset még félidőben belenyúlt a csapatba és egy jó helyzetkihasználású félidőt produkálva végül tükörsimán 3-0-ra nyertünk – elküldve ezzel Postecoglut is egyben a Foresttől.
A következő mérkőzésünk hétközben egy hazai Bajnokok Ligája meccs volt, az Ajax ellen. A 2019-es találkozó és a jelenlegi formák alapján reménykedhettünk egy sokgólos mérkőzésben, amiben a vendégek olyannyira partnerek voltak, hogy lényegében félidőre el is dőlt a mérkőzés javunkra. A vége 5-1-es kiütés lett. Ráadásul még rekordot is döntöttünk: Guiu, Estevao és George góljai után mi lettünk az első csapat a BEK/BL történetében, amely színeiben három különböző tinédzser is gólt szerzett egy mérkőzésen.
A könnyed és már-már ünnepi győzelmet követően aztán vissza kellett rázódnunk a valóságba: érkezett ugyanis az akkor velünk pontazonosságban lévő Sunderland. Persze, tudtuk, hogy nehéz mérkőzés vár ránk, de azért mégiscsak az újonc érkezik meg egyébként is a Stamford Bridgen játszunk, jogosan gondolhattuk, hogy a meccs végén három pont lesz a két csapat között majd. Ami végül meg is történt, de azt rémálmunkban se feltételeztük volna, hogy ilyen elosztásban kerül sor erre. Pocsék meccs volt és Talbi 93. perces, számunkra 2-1-es vereséget jelentő gólja még sokba kerülhet nekünk a végén…
Mielőtt kardunkba dőltünk volna, már jött is négy nappal később a javítási lehetőség a Ligakupában: a PL-ben tökutolsó Wolves vendégeként léptünk pályára. Az első félidőben simán vezettünk 3-0-ra, meg is nyugodtunk, ez már a miénk, nincs több kérdés. Csak aztán jött a második félidő is és közben döbbenetes módon meg tudjuk nehezíteni a saját dolgunkat. A 73. percben feljöttek egy gólra a hazaiak, majd a sérüléséből épphogy visszatérő Delap kiállíttatta magát, hogy a hajrára körömrágva forduljunk rá. Pár perccel később szerencsénkre Gittens élete egyik legszebb gólját lőtte, megnyugtatva ezzel a kedélyeket. Azért a 91. percben még szépítettek a hazaiak, s ugyan az utolsó pár perc még izgulósra sikeredett, de végül 4-3-as győzelemmel csak meglett a továbbjutás.
November 1-jén aztán érkezett a legjobban várt és legpikánsabb összecsapás az elmúlt egy hónapot tekintve. Ez volt ezen időszak alatt az egyetlen olyan mérkőzés, ahol a botlás esetleg beleférhetett volna (persze csak pontszámok tekintetében, mert a Spurs ellen nincs a győzelmen kívül más opció). Maresca remek meccstervvel állt bele a derbibe. A hazaiak mindennemű próbálkozásait tulajdonképpen csírájában elfojtottuk, míg előttünk számos lehetőség is akadt, amelyek közül egyet sikerült érvényesíteni Joao Pedronak még az első félidőben, miután Caicedo nagyon harciasan labdát szerzett a Spurs tizenhatosánál. Ezzel a góllal 1-0-ra nyertünk, de az eredmény még a Tottenhamre nézve volt hízelgő.
A győztes, magabiztos londoni derbi után következett egy hosszú kitérő az azerbajdzsáni Bakuba. A Qarabag ellen léptünk pályára a BL-ben. Ugyan az azeriek jól kezdték a sorozatot, de a két csapat közti kvalitást tekintve nem igazán merült fel kérdés, ki fogja begyűjteni a három pontot. Maresca a rotálás mellett döntött erre a meccsre, ami alapvetően jó döntésnek tűnt, de az első félidőben hiába szereztük meg Estevao góljával a vezetést, fordítottak 2-1-re az azeriek, s bizonyos szakaszokban irányították is a meccset. Nem is maradt tétlenül Maresca, szünetben azon nyomban jöttek is a minőségi cserék: Enzo, Garnacho és Delap is beállt (Caicedo csak azért nem, mert ő már az 5. percben beállni kényszerült, miután Lavia újra megsérült sajnos). A játékrész jól is kezdődött, Garnacho révén hamar egyenlítettünk is, de utána hiába kerültünk mezőnyfölénybe, akadtak is helyzeteink, a győztes gól nem akart megszületni sehogy, így 2-2-es döntetlennel ért véget a meccs. Akárhogy is nézzük, ez bizony ott ragadt két pont, ami ebben a szakaszban még akár sokat érhet a végén…
Szerencsénkre a válogatott szünet előtt volt még egy bajnoki, ahol ezt a csorbát volt lehetőség úgy javítani, hogy ne keserű szájízzel kelljen eljönnie a válogatott szünetnek. A sereghajtó Wolves érkezett, s minden a várakozások szerint alakult. Noha az első félidőben még nem esett gól, a másodikban háromszor is betaláltunk. Magabiztos, sima 3-0-s győzelmet arattunk úgy, hogy a Farkasoknak esélyt se adtunk igazából a meccsen.
Összegezve ezt az időszakot talán lehet azt mondani, hogy jól sikerült, hiszen a PL-ben a megszerezhető 12 pontból 9-et hoztunk, a BL-ben két meccsen hoztunk 4 pontot, miközben továbbjutottunk a Ligakupában is. De nehezen emészthető, amikor megverjük magabiztos, taktikus játékkal a BL-helyekért küzdő Spurst idegenben, viszont hazai pályán (függetlenül attól, hogy jól szereplő) újonc Sunderlandtől meg kikapunk. A BL-ben is hasonlóan alakult, mert bárhogy is nézzük, ennek a csapatnak Bakuban nyerni kellett volna – minden formától függetlenül, de sajnos nem sikerült. Ilyenkor azért realizálódik, hogy fiatal, tapasztalatlan csapat vagyunk még. Képesek vagyunk elkapni a nagyokat, de olykor érthetetlen pontveszteségek is becsúsznak. Viszont az irány jónak tűnik és bízzunk a projektben továbbra is. A szünetre pedig úgy mehetünk el, hogy a Premier Leagueben jelenleg a dobogó 3. fokán állunk egy brutál szoros mezőnyben.
Mi következik a szünet után?
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, tulajdonképpen ráfordulunk a decemberi dömpingre. Mielőtt viszont a naptári tél elérkezik, nagyon komoly november végét fogunk zárni:
- november 22., Burnley (PL, idegenben): ugyan a kiesés ellen küzdenek, de ne számítsunk itt könnyű meccsre és azért ismerjük a saját hektikusságunk is…
- november 25., Barcelona (BL, hazai): ahogy mi, úgy ők sem nyertek a legutóbbi BL-meccsükön. Pontunk is ugyanannyi. Az elmúlt évtizedek történelmét ismerve igazi BL-klasszikus várható.
- november 30., Arsenal (PL, hazai): elég csak a PL-tabellára rátekinteni, másik nagy londoni riválisunk, nem is kell ecsetelni a fontosságát ennek a meccsnek.
