FA-Kupa, FA-gyerek, faviccek…

Ha már a múltkor amolyan nemzeti félsikert könyvelhettem el egy faviccel, hát nézzük most a fakupát, ha pedig a kollégaurr danolással, hát mások tollának ötletének bevonásával akkor legalább rímeljek én is, show must go on, Brentford come on, Chelsea c’mon! bor az asztalon, újabb Chelsea meccs a műsoron. And so on…

Fahumor, famosoly, faviccek, fakézzel nyílnak ki a fasliccek.

Szegény megboldogult Bonczgézi valami irgalmatlan zsenialitással ontotta magából ezeket, fanótája azóta is etalon számomra, és csak szólok, hogy aki most nem hallgatja meg legalább kétszer, az fahomár…

Hát kérem mi pedig nekifeszülünk a fakupának, idén – illetve a szezonban – másodszor, és Conte kicsit meg is hasonult a felvezetőben, hiszen egyrészt előjön azzal, hogy komolyan vesszük, meg régi, meg fontos sorozat, és hát nekünk még csak BL sincs, szóval ezt a fakupát aztán fakomolyan kell venni, aztán befejezi a mondatot azzal, hogy ez (ismét) remek alkalom arra, hogy azokat játszassa, akik amúgy nem nagyon játszanak – hát fájdalmas minden igazság, de ez a kettő azért, akármit gondolsz, kizárja egymást. Félreértés elkerülése végett, én nem bánom, hogy a B csapattal állunk ki a Brentford ellenében, sőt, tekintve, hogy a PL-ben a holnap pályára lépők nagyrésze mennyire nem kap lehetőséget, kimondom: örülök, hogy így van, csak akkor meg ne álljunk elő ilyen szöveggel, hogy mennyire komolyan vesszük. Nyilván nem sz@runk bele, az addig oké, meg rendjén is van – de azért a komplett B csapattal kiállni minimum kétségbe vonja a komolyanvételt. Örök igazság, hogy kiskutyával, gyerekkel, vagy csöcsökkel bármi eladható – az FA-Kupát kutyákkal vagy a másodlagos női nemi jelleg mutogatásával ugyancsak nehéz lenne, így mi maradunk a „gyereknél”, mert jó eséllyel a pályáralévő átlagéletkor zuhanása fogja a képernyő elé vonzani a szurkolókat, Zouma, Bats, Ruben, Chalo vagy a visszatérő Aké játéka izgassa jó értelemben véve az ingereket.

Miután ezen a filozófiai mélységen átestünk, azért tegyük ide, hogy lassan már mondjuk B csapat sem marad, a télen eddig ugye főleg kifelé szórtuk a plajákat, Oscar, Mikel, aztán ugyan hála égnek már csak 4 nap van vissza, és májusig talán ismét némileg háttérbe szorul a világsajtó egyik leggagyibb és legvisszataszítóbb részlege, a pletykagyár – mert nem, meg nem fog állni. De addig még pörög a flex, és vannak itt kérem már leírt kimondott szavak Branáról, meg Begovicsról, emellett pedig Musondát, Kenedyt és Olat is simán kiszórhatjuk még loanba…. farakás, falépcső, fatörpe, ti meg mehettek a kölcsönbe.

Na aztán adjunk a melónak. A negyedik körön való továbbjutásunk útjába a Brentford áll, aki egy fokkal keményebb dió azért, mint a Peterborough volt, de azért normál alapesetben nem kellene, hogy komolyan kimozdítson bennünket a komfortzónánkból, pláne a Stamfordon. A kampó közepén tanyázó gárda nem hasít éppen nagy formát, utolsó hat meccsükből egyet sikerült csak megnyerni, meg úgy összességében a 27 bajnokiból kilencet, mi viszont mint fentebb tárgyaltuk, B csapattal megyünk, az FA-ben pedig bármi megtörténhet, 4 éve is újrajátszásra kényszerítettek bennünket, szóval azért nem számítanék épp jóféle koktélos mókára a mödanszié partján holnap délután. Ha így megyünk neki, akkor könnyen idő előtt ríszegen elaludhatunk a gummimatrasszon, aztán befordulunk a vízbe egy óvatlan pillanatban, és máris lehet magyarázkodni a meccsutániban körmondatos körmönfont konferanszban, hogy hát mi nem így akartuk ezt eredendően. Csakhát emlékszel a tejszínhabos fagyikra, faszájjal buktunk rá a fagyíkra…

Én azért bízom benne, hogy az A keretet nagyjából nélkülöző holnapi kezdőben buzog majd annyi tettvágy és bizonyítási kényszer, hogy valóban nem fogják félvállról venni McEah…MecEk…. McEkr… Josh visszatérését, és úgy megpocsíkolják a Brentfordi bagázst, hogy attól még Ancelotti szemöldöke is kiegyenesedik. Nagyon jól fest a helyzetünk a bajnokságossági versenyfutásban, de azért nem ártana bent tartani egy esélyt arra a jelenleg valószerűtlen, és bízva mondom, remélhetőleg nem megtörténő eshetőségre, ha valami miatt aztán mégis lejjebb csúsznánk a végelszámolásnál, mint a jelenlegi pozíciónk.

Márpedig a nagyobbik angol kupasorozat ezüstösre fényezett trófeaeszköze szépen csillog, és lehetőség szerint a bajnoki serleg mellé is be lehet azt tenni a vitrinbe. Szóval a lényeg, hogy bízom benne, hogy a B jelzésű Conte-had érez magában majd késztetést, hogy viszonylag egyszerűen továbblökje magát legalább a következő körig, főleg azzal a teherrel a nyakukban, hogy igazából most van/lesz lehetőség bizonyítani arra nézvést, hogy némileg közelebb kerüljenek az A kerethez, mert a Brentford ellen elhajítani a bizalom nemesfémmel futtatott labdacsát, az nagyjából kihathat a szezon hátralévő részére. Ez pedig azért is kell, hogy Conte ne akarjon eret vágni magán, ha véletlen valakit pótolni kell egy kieső meccsre az A keretből. Mert hiába gondoljuk  mi, hogy Batman akkora faszagány, mint amekkorának mi látjuk, ha Conte fejét le kéne fotózni és a világ összes értelmező szótárába beragasztani a szkeptikus szócikk mellé, ha arról van szó, hogy Batsnak kéne inkább csatárban játszani Diegoal véletlenszerű kiesésekor, nem pedig Ázárnak. A következő körben már ugyancsak nagy mák kell, hogy üthető csapatot sorsoljanak a Chelsea ellen, no nem azért, mert nem lesznek az ötödik körben is elhanyagolható együttesek, hanem mert irtózatos f@szmák kell ahhoz, hogy harmadjára is kikerüld esküdt ellenségeidet és életed megkeserítőit; így ha nem PL csapatot kapunk is majd ellenfélül, van rá egy hatospakk söröm, hogy akkor tuti Leeds vagy Millwall kategóriázatú harc vár ránk, ami pedig azt is jelentHETi akár, hogy Conte ténylegesen is komolyan veszi onnantól a kupát, és már nem a bések futnak ki a gyepre. Fahurka, fakolbász, facsizma, ősellenség meccsét fújja a spori fasípja.

Tisztázzuk a tisztáznivalót, nem ez a holnapi lesz életünk legmeghatározóbb élménye, de még csak a szezoné sem – minden héttel fogynak a meccsek, a tél lassanként a tavaszi nagymenetbe fordul, ami ráadásul nekünk idejekorán és gyors egymásutánban jön a következő két hét során. Már látom a fényt az alagút végén, igaz, ahogy közeledek felé, Conte áll benne térdig érő Royal Blue halászgatyában és mélyen kivágott, molyrágta pólóban, de legalább a PL serleget lengeti karjaiban, de ez az álom még egyelőre mindig felébredéssel végződik, bár az, hogy már most ilyenek jelennek meg fényszűrés céljából zárt pilláim mögött, megmagyarázza majd májusban, hogy miért nem kaptam rohamot, mikor kiderült, hogy bajnokok lettünk.

A fakupa másodlagos, jelenleg az, mert a szezon előtt – ha már szóba kerültek az álmok – még nedvesebb álmaiban sem véltem felfedezni, hogy 2017-re fordulva reális esélyünk lesz a PL elsőségre, márpedig most ez a helyzet. Igaz, ehhez nem csak a mi javarészt kifogástalan szereplésünk kellett, hanem a riválisok, legfőképp a két manchesteri alakulat ordító idétlensége, akik közül ráadásul épp Pepi állhatna be 50cent mögé háttértáncosnak, mert amitől óva intették többen a szezon előtt, tudniillik, hogy a PL azért a PL, nem valami előre lejátszott liga, beigazolódni látszik, és ettől persze nem vesznek el azon érdemei, hogy évekig végignyerte ektüell csapatával a világot, de a PL címhez jelenleg annyi köze van, mint nekem a harangöntéshez. Hogyan került hozzám ez a faszálka, mert Mancity-t húzott rá a faszára.

Másodlagos vagy sem, holnap FA-Kupa meccs, a maga szintjén komolyan vettségével együtt, a Brentfordon pedig a végkimeneteltől függetlenül illő továbblépni, s bár ha mégsem ez történne meg (amire azért a felforgatott és agyonfiatalított csapattal van némi csensz), akkor főleg azt kérem, mint mindig: ne kelljen már bevernem a képernyőt amiatt, artikulátlan, baszatlan pávián harci kiáltásra hajazó szopránom közepette, mert nemtörődömséggel kell szembesülnöm. Minden pályára lépő, akin esetleg ennek jelét vélni felfedezni, jobb, ha menekül, különben Abra minden haragja sújtson le rá, s mintha szibériai szelek szúrását érezné arcán, úgy fusson messzire.

Nektek jó szurkolást „élőben”, én már mondhatni szokásosan kihagyom a délutáni meccset, amit jó eséllyel az eredmény nem-ismeretében az esti órákban pótolok majd, utána találkozunk.

 Favillák, fakések és fatepsi, holnap meg nyerjen a Chelsea!