Ezt most muszáj

Behúzni. Azért dolgoztunk – részben – 30 fordulón keresztül, hogy itt lehessünk. A múlt héten meg azért, hogy ez a meccs izgalmas legyen. Londoni rangadó a javából, téttel meg mindennel. José vs Wenger, játszd újra pajti.

José kedvenc ellenfelével tolhat egy téttel bírót holnap ebédidőben, és csak azért nem később, mert akkor még akár láthatnám is a meccset. Így azonban holnap nagyrészt nélkülem kell elrontani Wenger ezredik meccsét az Arsenal élén. Az ötszázadikat már sikerült… (Drogba, 1-0)

Alapvetőleg minimum úgy kellene várnom ezt a meccset, hogy erős kettősség dolgozik bennem, tekintve a legutóbbi PL meccsünket. Hiszen a Villa elleni idegenbeli, és a BL-ben mutatott keddi esti móka olyan veszettül komoly kontrasztot mutat, mint anno Martin Dahlin a ’92-es svéd Eb válogatottban. A bajnokságban alig érezhetően játszottunk rosszul, viszont mégsem voltunk képesek komoly erőkifejtésre egy alsóházi csapat ellen. Míg kedden nem játszottunk kifejezetten jól, de cserébe olyan lehengerlően és olyan szinten kontroll alatt tartva a meccset, hogy percig nem volt kérdés az eredmény.

Az egyetlen dolog, ami igazán megijeszt, az az, hogy annyi minden szól a győzelmünk mellett, hogy ebből ritkán sül ki végül az egyértelmű végeredmény. José vs Wenger, Stamford… a portugál és a francia tízszer meccseltek eddig, és Mou veretlen, míg Wenger meg nyeretlen. José a Stamfordon még nem kapott ki bajnokin. Ez lesz a 76 meccse a két regnálás alatt, az eddigi (75 meccsen) szerezhető 225 pontból egészen elképesztő 193-at zsebelt be.. Nyomás lesz rajtunk is, főként a Villa-vereség után, de egy fokkal nagyobb a teher az Arsenalon. Azt már a legutóbb mondottam, hogy az előző forduló végére, ami a harmincadik volt, de az első négyesből csak nekünk, ennek ellenére már fix, hogy a Bajnokok ligáját érő helyek a Chelsea, a Liverpool, az Arsenal és a Manchester City között oszlik fel. A hátralévő 8-9-11 forduló kérdése már „csak” az, milyen sorrendben.

A Chelsea nem hozta magát könnyű helyzetbe azzal, hogy kikapott az AV-tól. Viszont, ha az ágyúsok most kikapnak, a bajnoki címért folytatott küzdelmekből kb kiszállnak, és megcélozzák a negyedik helyen a tabellán. És, annak ellenére, hogy a szezonban ők hozzák a legjobb idegenbeli mutatót 29 ponttal, ez pont a közvetlen riválisokra nem igaz, már olyantén, hogy a City otthonában hatot (6-3), a Pooltól pedig ötöt (5-1) kaptak. A sorminta szerint tehát holnap 4-0-ra nyerünk.

Az Arsenal lényegében szezonja legjobbjai nélkül (Özil, Wilshere, Ramsey, Ox) nélkül kell kiálljon, míg nálunk végre biztosan nem léphet pályára Ramires, a többiek meg de. Oké, Willian sem, de Schürrle nagyon jó helyen lesz a kezdőben.

Tekintve az idő szűkösségét, most kénytelenek lesztek beérni egy ilyen rövidke beharanggal. Ez a meccs picit több lesz, mint három pont, és most picit tényleg csak a győzelem számít. A szomszédban a Poolnál úgy izzítanak a walesiek ellen, hogy most indul számukra egy 9 döntős folyamat. Őket lesz még módunk idén helyre rakni, méghozzá ott, Poolban, egyelőre ne is figyeljünk rájuk többet, viszont ez most itt picit nekünk is döntő. Nem veszthetünk el mindent, ha nem győzünk, de sokat nyerhetünk, ha meg igen. Most egy picit nem szabad priorizálni, erőt beosztani, fáradtságot érezni, most egy picit át kell ugrani a fizikai és lelki határokat, elővenni a birodalmi kultivátort, és beszántani az Arsenalt a Stamford gyepébe. Nem foglalkozni a realitásokkal, hallgatni picit az ösztönökre, egy picit megvadulni, és elereszteni mindent, ami itt a szezon végén bennünk van. Meg kell próbálni bajnokságot nyerni. Azt pedig itt kell elkezdeni.