Esélyesség terhe

Mixelt hétvégén vagyunk túl: három hely elkelt az FA kupa elődöntőjében, emellett az ott nem érintett csapatok többsége a PL csonka fordulójában kergethette a labdát. Mi előbbiben vagyunk érdekeltek és nem titkoltan a fennmaradó helyre fáj a fogunk. Bár nem indulunk rossz esélyekkel, nem mondok újat azzal, hogy ez lesz az eddigi legkomolyabb próbatételünk az idei sorozatban. Jönnek a Vörös Ördögök – s bár lelkünk mélyén reméljük, hogy egy az októberihez hasonló pofonért, tudjuk azt is, hogy már egy feleakkora is kielégítené minden igényünket. Kedvcsináló alább.

Bár a csapat nem lépett pályára múlt héten, történt pár fontos dolog. Egyrészt blogunk alapítóatyja és hű szerzőtársam, Zenzo letette a lantot, amit fájó szívvel vettünk tudomásul. Másrészt 10-én volt szeretett klubunk alapításának 112. évfordulója, ami igen szép kor és mivel különösen a centenárium utáni etap volt eredményekben és sikerekben gazdag, reménykedhetünk abban, hogy a folytatásban sem kell majd jobb híján a múltba révedve nosztalgiázni.

Ez a szülinap egyébiránt remek átkötési apropó is, hiszen a ManUnited elleni legutóbbi kupacsörte első felvonása épp a nagy napra esett 2013-ban. Nem vártuk épp jó passzban azt a meccset, ráadásul hamar kétgólos hátrányba kerültünk az Old Traffordon. Szerencsére nem kellett a végtelenségig tűrni a szégyent, a második félidőben ugyanis megrázta magát a csapat és Hazard előbb káprázatos tekeréssel szépített, majd Ramires ki is egyenlített. A Benitez-éra egyik legdicsőbb feltámadása és meccse volt, ráadásul a megismételt találkozót már okos játékkal és Demba Ba találatával meg is nyertük.

Hasonlóval most is beérnénk, elég a minimalista 1:0, nem kell mindig a gólzápor. Ki ne emlékezne, mekkora lángos csattant Joséék arcán októberben: örök emlék, de nyilván nem lehet ezt csak úgy megismételni (bár klassz lenne). A MU egyébként akkor kapott ki utoljára a bajnokságban, szóval szép veretlenségi szériát építettek ki, bár a rengeteg döntetlen miatt a hatodik helyről így sem tudtak elmozdulni.

A hazai pálya és a kipihentség mindenképp mellettünk fog szólni: míg mi hasítunk a bajnokságban és néha tartalékosan kupázgatunk, addig a Vörös Ördögök végigpörgették a ligakupát és az EL-ben is van már 9 lejátszott meccsük (legutóbb csütörtökön ikszeltek Rosztovban), ami azért nyomot hagy. Tovább javítja-javíthatja esélyeinket, hogy az eltiltott Ibrahimovicon kívül Rooney, Rashford és Martial sérült, így a négy támadó egyike sem utazott el Londonba a hírek szerint. A mérleg másik serpenyőjében azért ott van a United címvédői mivolta, idei kuparutinja, valamint a tény, hogy José tuti forral valami bosszút az októberi fiaskó miatt, ami egy nem hiányzó érzelmi többlet vendégoldalon.

Az már biztos, hogy bitang erős mezőny lesz az elődöntőkben, hiszen a ManCity és az Arsenal szombaton, a Tottenham pedig vasárnap harcolta ki a folytatást. Lehetne sírni, hogy bezzeg a Boro, a Lincoln vagy a Millwall mennyivel könnyebb ellenfél a miénknél, de az igazat megvallva eddig sem mi (Peterborough, Brentford, Wolverhampton), sem a MU (Reading, Wigan, Blackburn) nem voltunk komolyan próbára tenni, szóval egyszer kibírjuk. Nagyobb gond az, hogy rajtunk kívül számomra mindenki antipatikus annyira, hogy sajnáljam tőlük ezt a trófeát, szóval nem tehetjük meg, hogy kiesünk. Továbbra is Blue Is The Colour!