Érzések

Hát mind ne mondjak, érzelmektől elég odabaszós hetünk van, és még csak vége se nincs. A Chelsea szurker élete persze sosem unalmas, de a héten toltak az arcodba rendesen, ha nem volt elég lélekölő a Pool meccs, hát tessék, Brana, aztán Lampard, és akkor most meg még Wenger is. Nyehh.

Feelings… nothing more than feelings…

Tulajdonképpen nem panaszkodni akarok, hogy történnek a dolgok a csapat körül, meg úgy általában sem a változások miatt, bár a neveltetésem miatt asszem’, csakúgy, mint a legtöbben a generációmból – tartanak a változásoktól, és a status quo megrögzött hívei. Ezt főleg a szüleim, szüleink generációja oltotta belénk, a ’40-es, ’50-es évek szülöttei, akiknek elég sok mindent meg kellett élnie, és meg is élt ahhoz, hogy tulajdonképpen féljen minden változást, és beérje a „kisebbik rosszal”, az „ismerős szarral”, mert ‘ami „most” van, az legalább szar, de tudjuk, hogy milyen’ alapvető érzelmekkel gondolkodtak. Mind a mai napig megvan bennem is ez a változásokkal szembeni visszásság, habár talán a legnagyobb és legfontosabb dolog, amit a saját bőrömön kellett megtapasztalnom az évek során, és a saját agyammal megtanulnom, hogy a változás elkerülhetetlen, az egyetlen kérdés, hogy hogyan élsz együtt ezzel. Előbb megtanultam együttélni vele, majd megtanultam a saját javamra fordítani. Nem azt mondom, hogy ez mindig könnyű, de még mindig könnyebb, mint azzal szopni, hogy megpróbálod fenntartani azt, ami van, miközben attól fosol, hogy mi lesz, és jajj, ráadásul úgysem fog menni. Ez van, a kérdés nem az, hogy a változás bekövetkezik-e, hanem, hogy haladsz előre, vagy sodor az ár.

A változás szerves része az elmúlás és a megújulás. Talán ezt a jellegű változást a legnehezebb kezelni. A rajongásunk tárgyát elveszíteni mindig nehéz. Ilyenek a legendák, és valamilyen szinten ilyen az Arsenal elleni legyőzhetetlenség is. A ’60-as évek jó szériáját a ’70-es évektől egy nehéz, győzelmekkel igen ritkán tarkított 30+ éves időszak követte, ami majdnem 35 év alatt 63 mérkőzésen mindössze 10 győzelmet jelentett. Ezt a rendkívül rossz érát törte meg az Abra pénzéből felpumpált és José által kézbe vett Chelsea, azóta pedig, 2004 óta 30 mérkőzésen mindössze hatszor tudtak legyőzni bennünket, és abból is csak kettő született a Stamfordon.

Conte első és eleddig egyetlen találkozása az Ágyúsokkal nem sült el éppen jól (háhá), ellenben továbbra is nehéz elmenni amellett, hogy az a pofon kellett hozzá, hogy a digó feladja azon elveit, hogy megpróbálja gatyába rázni a Chelseat minimális változtatás mellett, és csinált belőle egy hardcore, új felállásban komolyan hasító gépezetet. Így Wengeréknek azzal a tudattal kell vendégbe jönni a Stamfordra, hogy ők idézték elő azt, amivel Conte Chelsea-je immár 9 pont előnnyel vezeti a PL-t, részben pont előttük. Lényegében már csak poénból is megérdemelnének a meccsre egy óriásdrapit „kösz a 3-0-ért” szöveggel, Wengi úgyis ott fog ülni a nézőtéren, talán még az egyik csücskit is a kezébe adnám, had lobogtathassa, miközben torzításmentesen üvölt a hangosból a Have you ever…

https://www.youtube.com/watch?v=WXTTfgu5prY

Bár nem tudom, egyelőre nekünk összességében igen hasznos, amíg a fhanszia küzd a cipzárakkal az Arsenal padja előtt, lehet nem kéne az öngyilokba kergetni, szerencsétlen már így is ismét bohócot csinált magából, és az Arsenal Majdnemleigazoltaménakartamistenemdenemment listájára felírta Kanté nevét is. A Skysports el is készítette gyorsan a drapit belőle, lehet inkább ezt kéne kivinni a Stamfordra szombat délben, egy kétpálcásra biztos jó lenne:

A 24. forduló nyitómeccsének legfontosabb kérdése továbbra is az, ami már a Liverklopp meccs előtt is volt: meddig tartható fel a Chelsea a serlegemelgetés elkönyveléséig? 15 fordulóval a vége előtt tiszta 3 meccsnyi előnye van, ami ugye semmire sem biztosíték, de kellemetes fór. Mivel a szezonban eddig Conte baja főként a szintén hasonló babérokra törő, jelenleg top6 néven futó együttesekkel gyűlt meg, reálisan vár egymásra minden riválisunk, hogy majd a másik kicsit megtöri a Chelsea lendületét. Sajnos a Spurs teljes értékű munkát végzett, és hát Kloppóék mélyről indulva, de egy fél-eredményt még így is fel tudnak mutatni – Antonio 3-4-3-a ugyan hatékony gépezet, de a hiányosságait láthatóan jól tudja kihasználni egy top csapat. Így joggal pályázik most arra a mögöttünk hömpölygő massza, hogy Wengerék is megteszik a magukét, kijátsszák a makkászt, és pontot visznek el a Stamfordról.

Ez már csak saját szempontjukból is lényeges és szükséges lenne, ugyanis egy győzelemmel Conte a jelenlegi 9 pontos előnyét 12-re növelné az Arsenallal szemben, amely hátránnyal Wengerék feliratkoznának azon csodára várók listájára, amin azok szerepelnek, akik arra várnak, hogy Conte 14 forduló alatt több pontot dob el, mint az addig lement 24 alatt. Nem lehetetlen küldetés ez, értitek, csak hát… naaaa. És hát, némileg őszintén szólva, mivel a velük együtt a focit jelenleg inkább reszelő, mint játszó csapatokkal ugyancsak megetetné ezt a subscribeot.

Ezzel együtt remélhetőleg érzik a mieink is, hogy már Costa lábában volt a PL-re mért büntetés a Liverplop ellen, de akkor még 11 méterről csak Mignoletet találta telibe. A hétvégén egy Cech-re mért erőteljes csapás ha nem is baszná fel a pontot az i-re, de mindenképp a papírra helyezné a cerkát. Jó lenne nem tovább szöszmötölni már, és behúzni végre egy rangadót ismét, már csak az érzés miatt is, de nyilván az ijesztés miatt is, amit a bajnokságra mérnénk vele. Ez akár adhatna annyi önbizalmat a fiainknak, hogy merjenek focizni egy jót az ágyúsok ellen, nem pediglen csak azt a fost a pályára vinni, amit az Anfielden láttunk. Oké, túlzok persze nyilván, de ha már a riválisok ennyi mindent megtesznek nekünk, hogy karöltve, egymásba kapaszkodva tolnak bennünket előre, hát ugyan tegyünk már mi is köszönetképp annyit, hogy elpicsázzuk az ágyúsokat, úgy alaposan, aztán intünk egyet hátra, és katonásan egyenes, öles léptekkel bemasírozunk az első helyre.

Ha már az elején mindenféle számokat citáltam ide elétek, akkor ne felejtsem már el megemlíteni, hogy a két csapat holnap a 160. találkozóját fogja letolni, a győzelmünk pedig sorban a 11. lenne a hazai meccseken. És hát eddig meg főleg azt hangsúlyoztam, hogy mennyire lényeges győzelem lenne ez. Úgyhogy nem tudok mást mondani, harcra fel, ezt be kell húzni, kérdések és feltételek nélkül, izomból, fineszből, becsületből, kötelességből, meg me to domain. Voltunk már jófejek, meg előzékenyek eleget, most legyünk önzők, ez a mi körünk, ne hagyjuk magunkat megrépázni, mindenki kapja be, csináljuk meg most már innen!