Csalódott csapatok csatája

A válogatott szünet leteltével ismét a klubfocié a főszerep. Túlzás lenne azt mondani, hogy tűkön ülve vártam, hogy véget érjenek a Chelsea nélküli szürke hétköznapok, sőt, igazából még jól is esett picit nem gondolni a csapatra. Persze a szerelem azért nem hűlt ki, szóval azért nem bánom, hogy miénk a forduló nyitómeccse. Trófeaüldözés híján nehéz a kedvcsinálás, de valami kis kapaszkodót vagy ürügyet mindig talál az ember ahhoz, hogy meglesse az övéit – nincs ez másképp most sem. Kedvcsináló alább.

Négy front, négy kudarc. Nagyjából így foglalható össze az idei szezonunk. Már az is beszédes (vagy inkább szomorú), hogy április legelején kész az érdemi számadás, de a hátralévő kilenc mérkőzéstől túl sokat senki se várjon. Szóval volt itt elbukott büntetőpárbajos búcsú a ligakupában, kettős vereséges kiesés a BL-ből, Lukaku általi kegyetlen kivégzés az FA kupában, amit körülölel egy szűnni nem akaró agonizálás a bajnokságban. Persze nem lenne kerek a történet, ha nem említenénk meg azt a néhány szép momentumot, amit például az Arsenal oda-vissza verése, az Everton elleni comeback-ek vagy az a pár 5:1-es győzelem testesít meg.

Ráadásul hétvégi ellenfelünk még nálunk is szánalomra méltóbb helyzetben van. Néma főhajtással, gúnyos kacajjal vagy egy elejtett könnycseppel, de ma délután elbúcsúzhatunk az Aston Villától. Anglia egyik legsikeresebb és legnépszerűbb csapata ugyanis minden bizonnyal alászáll az idény végén. Történni fog mindez először a PL történetében, amit még úgyis ízlelgetni kell picit, hogy tudjuk, már érett a dolog évek óta. E szezon őrültségét talán a Leicester-Tottenham duó aranycsatája jelzi leginkább, de olyan se sűrűn fordul elő, hogy 17 bajnoki cím, 15 FA kupa-siker és 1 BEK-győzelem legyen a vonal alatt, márpedig most ez a helyzet.

Míg mi azon kesergünk, hogy nemhogy a címvédésre, de a jövő évi BL-indulásra se maradt már reményünk, addig a Villa fanatikusai a kiesést kezelik tényként (a csekély matematikai esélyek ellenére). A két csapatban mindenképp közös, hogy a vágyott pozíciót szinte a rajttól kezdve csak szemmel verni voltak képesek: a birminghamiek a szezon jelentős részében sereghajtók voltak egyre gyarapodó ponthátránnyal, mi pedig mindössze pár fordulóval ezelőtt csoszogtunk be a top10-be.

Ami a párharcot illeti, új fejezet íródik épp. Sokáig ugyanis rettegett, vagy inkább talán elátkozott szeglete volt számunkra Angliának a Villa Park, ám az utóbbi öt vizitből négy ízben is vittük mindhárom pontot. Tavaly 2:1 arányban győztünk, góljainkat Hazard és Ivanovics szerezték. Bár akkor a bajnoki címért mentünk, mégis azt mondom, illene most nagyobb arányban nyerni. Gyatra szezonunk ellenére idegenben most ad a gép, 2016-ban 13 pontot vittünk haza a lehetséges 15-ből, a nemrégiben Garde-talanított Aston Villa pedig a liga leggyengébb csapata otthon (is).

Hiddink egyébként anno itt nyert először a bajnokságban, szóval neki biztos kellemes lesz ide visszatérni. A Chelsea pedig 199 találkozót nyert eddig idegenben a PL történetében, szóval most mindenki képzelje maga elé az ominózus Mr. Bean arckifejezést. Szedett-vedett kis csapatunk remélhetőleg kerekít. Ennyi örömünk hadd legyen… Továbbra is Blue Is The Colour!