Csak semmi horror show!

A hazánkba is egyre jobban begyűrűző halloween a vidám ijesztegetésről szól. Remélhetőleg a srácok kitombolták magukat tegnap és nem riogatnak majd minket holmi idiótán bekapott gólokkal, esetleg veszélybe kerülő győzelemmel. Jó lenne ugyanis békésen átvészelni ezt a hétvégét, bárminemű feszkó vagy sorscsapás nélkül. A Queens Park Rangers látogat hozzánk máma, s remélhetőleg úgy fordulunk rá a bajnokság második negyedére, hogy nem kell semmit átértékelni. Kedvcsináló alább.

 

A QPR kiscsapat létére sem kellemes ellenfél, rendre felszívják magukat, ha ellenünk játszanak. Nyilván ennek leginkább ahhoz van köze, hogy nyugat-londoni mivoltukból fakadóan riválisként tekintenek ránk (ami persze nem túlzottan kölcsönös). Az mindenesetre nyugtalanító, hogy az elmúlt három szezonban – amiből kettőt töltöttek az élvonalban – ötször kerültünk egymással szemben, s mindössze kétszer nyertünk, kétszer pedig ki is kaptunk. Legalább ilyen bosszantó, hogy hazai pályán sem érvényesült egyértelműen a fölényünk. A 2011-2012-es kiírásban Robbieval ugyan gáláztunk egy szezonvégi 6-1-et, ami Torres egyetlen chelseas mesterhármasáról is emlékezetes marad, viszont rá egy évre a Benitez-éra egyik legnagyobb blamáját produkálva kikaptunk 1-0-ra, ráadásul egy Wright-Phillips góllal.

Erre a hétvégére remélhetőleg a kiütéses győzelem lesz a követendő példa, már csak azért is, mert mi vagyunk az egyetlen 100%-os csapat otthon, ők meg az egyetlen 0%-osok idegenben. Oké, ez csak 4-4 meccs termése, de akkor is lehengerlő a különbség, nagyobb ugye nem is lehetne. Mi a Leicester, a Swansea, az Aston Villa és az Arsenal ellen győztünk, ők pedig a Tottenham, a ManUnited, a Southampton és a West Ham otthonában is kapituláltak. Nem akarok telhetetlennek tűnni, de nagyon remélem, hogy ezek a sorozatok folytatódnak, ugyanis tényleg minden jel erre mutat. Persze nem vagyok elsőbálozó, tudom, hogy pont ilyenkor szoktak a legnagyobbak orra bukni.

A múlt hétvégi peches manchesteri pontvesztés óta már egy ligakupa-továbbjutáson is túl vagyunk (a Derby County vár majd ránk a nyolc között), az a meccs pedig jó volt egyrészt arra, hogy Ivanovics letöltse eltiltását, másrészt arra, hogy megbizonyosodjunk: Drogbában bizony még van kraft. Az elefántcsontparti ezen a hétvégén is elsőszámú opciónak számít, de ez sokkal bizalomgerjesztőbb most, mint volt egy hete. Mivel a jövő szerdai maribori vizitet nem riadtan és vészharangokat kongatva várjuk, jó eséllyel a legerősebb összeállításban fogadhatjuk majd a Queens Park Rangerst.

Harry Redknapp csapata nagyon hátul bukdácsol eddig, bár az utolsó két fellépésükön azért már bizalomgerjesztő volt az összkép: a kilencedik fordulóban megverték az Aston Villát, előtte pedig kikaptak ugyan a Pooltól, de lendületesen és harapósan játszottak, sok helyzettel és nagyon kevés szerencsével. A QPR egyébként nem az a tipikus újonc: a keretükben hemzseg a PL-rutin (Green, Dunne, Ferdinand, Kranjcar, Zamora, stb.), ami egyrészt abból következett, hogy van pénz a klubkasszában, másrészt abból, hogy rögtön visszajutottak, így nem széledt szét a brigád és tudtak erősíteni is. Legutóbb ez nem volt elég a bennmaradáshoz, ugyanis az egyik legidősebb keretből hiányzott a tűz és az odaadás, pedig akkor még BL-győzteseik is voltak (Julio Cesar, Bosingwa, Park). Idén is hatalmas meglepetés lenne, ha a felső tízben végeznének, de van annyi szerencsétlenkedés az alsóházban, hogy aki egy kicsit is életrevaló, az el tudja kerülni a kiesést.

A kisebb csapatok általában úgy vannak vele, hogy nem a Stamford Bridge-en kell begyűjteni a bennmaradáshoz szükséges pontokat, miközben azt is tudják, mekkora lökést adhat egy ilyen bravúr. A QPR most amúgy is elkapta a fonalat, szóval biztos harapni fognak (meg nekik ez komoly derbi ugye). Ezt a méregfogat koncentrált és lendületes játékkal lehet a legkönnyebben kihúzni, szóval remélem, meglesz a látszatja annak, hogy a kulcsemberek jelentős része kihagyta a ligakupát (vagy csak perceket kapott).

A veretlenséget őrizzük, viszont a bajnokságban nem jönnek már annyira könnyedén a meccsek. Visszatérő motívum lett, hogy vágjuk a centit, visszaállunk, holott nem is oly rég még bizsergette a szívünket az előnyünk birtokában is felvállalt támadófoci. Ebből kéne valamit visszahozni: megnyomni ezt a meccset és megkínálni a QPR-t legalább három góllal. Két manchesteri riválisunk egymást marja majd vasárnap, használjuk ezt ki mindenképp! Továbbra is Blue Is The Colour!