Boxing Day: fussunk neki még egyszer

Ismét fellépéssel jelentkezünk: tradicionális ünnepi menet egy régen látott ellenféllel.

Csalódással kellett, hogy véget érjen a karácsonyt megelőző rangadónk, hiszen nem elég, hogy az utóbbi évek legkevésbé kitámadni akaró Evertonját látogattuk meg, de ismét előadtunk egy olyan felvakaróan szánalomkeltő performanszot, amihez képest Schilling Árpád meztelen vonaglásai a színpadján családi matinénak is elmennének.

Hiába borult a pálya, hiába készültünk rá rendesen a mérkőzésre, hiába hoztunk mezőnyben biztos és biztató teljesítményt, a kapu előtt totálisan csődöt mondtunk ismét, idén sokadszorra. Szerencsére most a védelem sem hozatott össze gólt az ellenfél pocsék idényt futó támadóival, mint a WHU ellen, viszont sem Alonso nem vágott szabadrúgásból gólt, sem Rüdiger nem tette bele a fejét egy pattanóba, így még a védőink is képtelenek voltak arra, hogy kiegyensúlyozzák a támadóink sorra eltékozolt helyzeteit.

A tény, hogy a közvetlen riválisaink ennyit botlanak, egyrészt nevezhető máknak, hiszen az előnyünk megmarad a dobogón, aminél többre sajnos idén nem vagyunk képesek, pontosan emiatt a totál hektikus teljesítmény miatt.
Ugyanakkor ez amennyire szerencse, ugyanannyira elszalasztott lehetőség is, hiszen már pontokkal lehetnénk a másodikak, ha csak azokat a mérkőzéseket legalább 2 góllal lehozzuk, ahol minimum 20 lövést megeresztettünk.

Jelenlegi ellenfelünk a Brighton lesz, akiknek eddigi rangadóit látva valószínűleg a meccs jelentős részében hasonló feladat fog ránk várni, mint Liverpoolban, nevezetesen hogy próbáljuk meg nem elbarmolni az egymás után kidolgozott helyzeteinket, és legalább kettőt eredményesen váltsunk találatra. Annyi különbséggel, hogy itt talán néha lesznek kifejezetten veszélyes megindulások, Gross-villanások, esetleg még Murray is húzhat váratlant, aki 2015 decemberében a Bournemouth győztesgólját fejelte Mourinho utolsó, és taktikailag talán leggyengébben kivitelezett mérkőzésén.

Talán a legutolsó összecsapásunkra a Brightonnal mindenki emlékszik, hiszen nem is volt olyan távol. Azon a felkészülésin még a Cech, Ivanovic, Cahill, Terry, Cole, Meireles, Essien, Lampard, Ramires, Torres, Hazard kezdővel léptünk pályára. Mennyire régen, mennyire más korszakban, és valóban. Noha ez a 2012 augusztusában elveszített sörmeccs már valóban időtlen időket ölel fel, legutolsó tétmérkőzésünk még ennél is sokkal régebbre nyúlik vissza.

Legutolsó tétmeccsünk 1989 márciusában volt, ott 1-0 lett a vége a javunkra. Még a másodosztályban. A mai mérkőzés tehát nem csak megközelítőleg 30 évre nyúlik vissza, de a két csapat első összecsapása lesz Premier League-ben. Ez mindenképpen megadja számunkra is a Boxing Day alaphangulatát!