Back to the top

Északon vendégszereplünk a KC-ben, bízom benne, lesz produkció is, nem csak hakni. Irány kelet-Yorkshire!

 

Indul a szezon második fele, és nem kis feladat elé nézünk majd a Hull vendégeként. Legalább akkora, mint nem szóviccel nyitni a címben, vagy az első mondatban. De azért sem. A jókat már ellőtték mások évekkel ezelőtt, a többi meg bárgyú, de minimum szar. A nyitófordulóban 2-0-ra győzött a Mourinho gárda, és most is kiegyeznék egy ilyen győzelemmel. A kezdetekkor sokak által kiesőnek tippelt csapat ugyanis határozott szándékot mutat a masszív PL tagságra.

Nem hittem, hogy ezt leírom majd a szezon során, de a szombati ebédhez mókaként csatlakozó mérkőzés idegenben a Hull ellen semmivel nem lesz kisebb falat, mint az egy hétre rá érkező Stamfordi Moyes-boys elleni zavargás. Steve Bruce ugyanis nem garázdálkodik rosszul a rendelkezésre bocsátott erőkkel: a Humbersideon ha nem is verhetetlen a csapata, de mindössze kétszer kaptak ki, amiből az egyik a ManU elleni, öngóllal elvesztett mérkőzés, a másik pedig az újévi Pool elleni 0-2, és hát otthon mindössze hatot szedtek be, ami a legjobb mutató a PL home tabellán (ennyivel áll a Citeh, a Pool, és az Arsenal is, héttel a Stoke, nyolc gombóccal pedig a Chelsea, s tíz alatt még az Everton állt meg kilenccel). Maga Mourinho is úgy nyilatkozott az utazás előtti sajtótájékoztatón: nehéz mérkőzés lesz. És ezt most nem azért mondom, mert PL meccs lesz, és minden mérkőzés nehéz, hanem az alapján, amit Steve Bruce munkájáról gondolok.

Node azért tegyük ide, a bajnoki címre törő Chelseanek pontosan az ilyen meccseket kell megnyernie, a többi mellett persze. Mivel a forduló első meccse a miénk, ideig-óráig élvezhetjük a tabella első helyének ízét (augusztus óta először) egy győzelemmel, aztán reméljük, ha a srácok ismét belenyalnak a fagyiba, vérszemet kapnak, és nem akarják kiengedi majd kezeikből a pozíciót. A riválisok sem nézek könnyű meccsek elébe, MU-Swans, Barcodes-City, Stoke-Pool és Villa-Arsenal lesz még a fordulóban.

Csupán érdekességként említem meg, de azért durva stat: a Chelsea összesen 3 mérkőzést veszített az utóbbi 12 év során feljutó csapatok ellen az összesen 76-ból, 60 alkalommal győztesen hagyták el a pályát.

Normális esetben minden a Chelsea sikere mellett szól(na), ha lenne olyan, hogy normális eset. A Hull az utóbbi hat találkozónkból 4 vereség 2 döntetlennel zárt, meg egyáltalán, ’88 óta nem vertek meg bennünket. Megnyertük az utóbbi 3 PL meccsünket a Hullnál erősebb csapatok ellen, utolsó 10 meccsünkből 8 alkalommal legalább 2 gólt vertünk be a soros ellen hálójába, és maga Bruce sem fogja kitenni az ablakba a Chelsea ellen edzőként vívott 18 mérkőzését, amiből egyet sikerült megnyernie, stb. Stat stat hátán, csak statokkal senki nem nyert még mérkőzést. A Hull otthoni, és a Chelsea idegenbeli formáját elnézve ennél azért bonyolultabb lesz a történet. A Hull a maga lőtt 22 góljával nem tartozik épp a nagy romboló csapatok közé, főleg, hogy ebből hatot a Fulhamnek vágtak egy félidő alatt (ami mondjuk majdnem PL rekord, utoljára pont a Chelsea lőtt ennyit a második félidőben a Wigannak, amivel az utolsó fordulóban megnyerte a PL-t 2010-ben) – szóval nem véletlenül van 20 pont a két csapat között.

A csapatok karakterisztikájából kiindulva azt fogjuk látni, hogy a Chelseanél van a labda, sok helyzettel, sok lessel, de kevés valós veszéllyel a kapura, jó eséllyel rögzített szituáció után született góllal (mivel a csatárainkra, bárki is kezd, nem nagyon számíthatunk), a Hull pedig labdaszerzés után jobb oldali akciókat erőltetve, távoli lövésekkel imponál, kíséri mindezt 0-1 v 1-2-es végeredmény. Hacsak természetesen, a Chelsea fel nem akarja rúgni a Hullt a csillagokba, hogy Brucék egyenesen leolvashassák a nagygöncöl alvázszámát, de szerintem senki nem gondolja komolyan, hogy José úgy ereszti neki a Hullnak a gárdát, mint üzbég parasztot a tangóharmonikának. Ettől függetlenül nem értem azokat, akik fanyalognak a jogabonito hiányán, és úgy ülnek le meccset nézni, mint az a hombár megittasodott ipse, aki a félhomályos kocsmában annyit mond a háromfogú asszonynak: azon gondolkodom, tetszel-e már, vagy igyak még…

Személyes anekdota: volt egy haverom, Izgi, akit mára már max ismerősnek tudok besorolni, de hát történnek ilyenek, főként a fiatalkori, felületes ismeretségekkel. A nickje történetét adnám elő dióhéjban. Együtt nyúztuk a bőrt anno a városi kispályás, hmmm, akkor talán még negyedosztályban, mégha nem is egy csapatban. Nos, a srác amióta ismertem, védő volt, nem is csinálta rosszul, el is volt vele, hogy a félpályát többnyire át sem lépte. Egyszer, már meg nem mondom, hogy meccsen, vagy csak egy délutáni hobbyfoci alkalmával, de kitört belőle az állat, elkezdett rohanni előre, mire többen meglepetten kérdezték: hova mész? Mire ő csak ennyit felelt: megyek előre, ott van az izgalom…

Hát, nálunk is ott van az izgalom. Lévén 38 bajnoki gólunkból mindössze hetet szorgoskodott össze a csodaszép csatártrió, miközben Ázár egyedül nyolcat. Ha ehhez hozzávesszük még Oscar hat, Schürrle három, és Willian két találatát.. Persze kérdés, hol húzzuk meg a vonalat támadósor (aka elöl) és védelem (aka hátul) között, mindenesetre beszédes, hogy a védősor négynél tart, s a pivotban tevékenykedő trió is ötnél. Mindegy na, nem nyígok, lőjük a gólokat, az sem érdekel, ha maga Poszeidón dugdossa a villámokat Ramires seggébe, amíg nyerünk. Persze Poszeidón nem dugdos semmit sehova, villámokat meg pláne, mert azt maximum Zeusz, de Ramiresnek meg úgysem kell. Eltalált egy mondat lett ez, na.

Záró gondolatok előtt szót ejtek arról is, hogy JM nyilatkozatából egyre inkább úgy tűnik, a belga kontingensből továbbra is csak Ázár lesz az egyelőre, akit látunk a kezdőben, de Bruyne pedig nemcsak a kezdőtől, hanem a csapattól is viszonylag hamar viszonylag távol kerülhet. Felkészül Lukaku és Courtois (a pletykák szerint mindkét játékos menedzsere Londonban van, védencei jövőjéről szót ejteni). Egyúttal JM rövidre zárta azt is, hogy más nem érintett ilyen ügyben, ami feltételezi Mata maradását is. Helyes. Kevinnek pedig Spiró György szavait küldeném útravalónak: Született tehetség csak a matematikában és a zenében létezik. Az irodalomban, a képzőművészetben és a sportban meg kell küzdeni azért, hogy a lappangó tehetséget, ami nem azonos bizonyos készségekkel, kisajtolja magából az ember.

Nekünk pedig sok sikert a kéjszíben. José Chelseaje kezd megérni, az a bizonyos Sunderlandi vereség jókora pofonnak minősült így utólag, az Arsenal meccsel kezdődött, a Pool meccsen már jól látszott, a Southampton ellen már rutinnak tűnt, mutassuk meg most a Hull ellen, hogy tényleg az. Kell a három pont, nem vitás, aztán top of the league, get on top!

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=-A6VY-TGysU]