Idei szezonunk mindegyik jellemzőjéből megelevenedett egy kicsi a hátunk mögött hagyott hónapban.
Április, minek nevezzünk téged? Annyi mindent adtál! Jót is, rosszat is, nem tudunk hová tenni…
Az év negyedik hónapját annak tudatában kezdtük, hogy márciusban sikerült valamelyest megmenteni a klub renoméját, amit még a télen értek nagy csapások. Célunk nem lehetett más, mint a top 4-ért harcolni városi riválisaink és a Manchester United társaságában, hiszen ez garantálja a Bajnokok Ligájában való indulást a következő szezonban. Két clean sheet-tel kezdtük a hónapot, ami azért volt üdvözítő, mert márciusban nem igazán büszkélkedhettünk ezzel. A magabiztos győzelmek mellett örömre adott okot az is, hogy akadémistáink, Loftus-Cheek és Hudson-Odoi kilépett „squad playerek” árnyékából és közvetlenül tudtak hatni a csapat pillanatnyi sorsára a Premier League-ben is. „Rubey” a Brighton ellen góllal és gólpasszal egyaránt feliratkozott, utóbbival a sajtó által kezdőbe szurkolt „CHO” is kedveskedett. Majd fogadtuk a West Hamet és újra kiderült, hogy Eden Hazard ajándék ennek a csapatnak: a Kalapácsosokat két góllal vertük belga varázslónk jóvoltából, első találatát a hónap legszebbjének választották, pedig volt egy igencsak fajsúlyos konkurense…
Bármi is lesz a történet vége, örül(j)ünk, hogy egy ilyen virtuóz a mi színeinkben lavírozott valaha a pályán!
https://www.youtube.com/watch?v=9UvEfzWKBxU
Amit a következő bajnokin a Chelsea szenvedett el. Utunk az Anfield Road-ra vezetett, ahol legutóbb 2012-ben kaptunk ki a Liverpooltól. Csak ebben a mérlegben bízhattunk a bajnoki címért harcoló Vörösök ellen, hiszen a közelmúltban nem bizonyult diadalmenetnek, ha kitettük a lábunkat Dél-Londonból. Jürgen Kloppék azonban megtörték a mini-átkot. Az első félidőben még elfogadható teljesítményt nyújtott a csapat fegyelmezett védekezésével, de az első apró kihagyással és Salah szenzációs góljával percek alatt oda lett minden remény. Viszont nem a kétgólos zakó volt az aggasztó, hanem az, hogy Sarri ismét felrakta középcsatárnak Hazard-t. 10-esünk ugyanúgy testidegennek bizonyult ebben a szerepben, s mire visszakerült a komfortzónájába, már az eredmény után kellett szaladni – igaz, kecsegető helyzeteink voltak ekkor.
A hónap legpontszegényebb periódusa a Mersey parti találkozóval kezdődő hárommeccses időszak volt. A vereség miatt vajmi lépéshátrányba került a Chelsea a Spurs-Arsenal-United trióval szemben, de pont ezután vette kezdetét a „Flúgos Futam”. A négy ominózus csapat Április közepétől egymást engedték előre a top 4 bejáratánál, ám aki éppen kihasználhatta volna a nagy lehetőséget, az ugyanúgy megfeneklett. Így tettünk Mi is, mikor az Ágyúsok otthoni botlását követően fogadtuk a Burnleyt. Ezen a meccsen újra azt a kiábrándító és sematikusságtól súlyosan terhelt, meddő passzjátékot láthattuk, ami a Maurizio Sarri elleni érvek egyik alappillére. Vereségként foghattuk fel a 2-2-es döntetlent, mert nem csak nagy lehetőséget hagytunk ki, hanem azért is, mert a bajnokság egyik legtechnikátlanabb csapata röhögve húzta ki a méregfogunkat. A következő meccsen hasonló volt a helyzet, de az Old Traffordon olyan rosszul játszott a Manchester United is, hogy ott egyik csapat sem érdemelt győzelmet (1-1). Sőt, a szimpla pontszerzéssel is saját kezünkbe került a sorsunk, miután az Arsenal Leicesterben is kikapott.
A nagy bajnoki hajrá közepette kitérőt kellett tenni azért az Európa Ligában is, ahol ekkor a negyeddöntőnél jártunk és a Slavia Praha volt az ellenfél. A csehországi odavágót sem fogjuk kitenni az ablakba, annyi szent, de a nagy csapatok ismérve, hogy a rossz játék ellenére is képes a maga javára fordítani a mérkőzést (0-1). Az idegenbeli győzelemre azonban túlságosan is ráfeküdt a csapat a visszavágón. Az első félidőben még minden rendben volt, sok gól esett de a 4-1-es állás és a szünet után már nem voltak fejben toppon a srácok és majdnem a komplett párharcba is visszaengedték a cseheket (4-3).
Ezzel meg is érkeztünk a közelmúltból a jelenbe, májusba. Minden jobbra fordult hirtelen. Három gólt is berámoltunk a kellemetlennek beharangozott Watfordnak és mivel ezzel párhuzamban londoni riválisaink és a United továbbra is lábon lődözte magát, felléptünk a bajnokság harmadik helyére. S ami fontosabb, garantált most már a top 4, elértük tehát egyik idei célunkat, a BL-be való visszatérést. Minden energiánkat most már az EL-be és az elődöntő visszavágójába fektethetjük az Eintracht Frankfurt ellen.
Ha már energia: lehet bármilyen kétséges Maurizio Sarri megítélése, úgy hozta le ezt az időszakot, ahogyan egy ilyet kell. Persze, nem a mutatott játék alapján, mert az még mindig nem nevezhető közel sem tökéletesnek, de tisztában volt a kétfrontos kényszerrel és ez alapján gazdálkodott a játékosok játékperceivel. Azt tette, amit Nápolyban előtte nem nagyon: rotált. A notórius meccsterhelés sajnos így sem maradt áldozatok nélkül. Hudson-Odoi és Rüdiger idő előtt befejezni kényszerül a szezont, s hasonló lehet a helyzet Kantéval, ha nem jutunk el Bakuig. A meccskeretekbe nevezettek közül csak a cserekapus Caballero és Zappacosta nem kapott lehetőséget áprilisban, minden más poszton forgatta az embereket az olasz mester, ez pedig nem került a játékosok eredményességébe. Giroud és Pedro az EL-ben, Hazard a PL-ben gondoskodott a találatokról előkészítésben és befejezésben egyaránt. Nem elenyésző tény azonban a mostanság rendkívül ekézett Marcos Alonso sem, hisz bár tényleg nem áraszt nyugalmat a védelem bal szélén, de tudja mikor kell kapu elé kerülni: az ő góljával nyertünk Prágában és ő egyenlített Manchesterben.
Már csak legalább két mérkőzés van hátra a szezonból, hogy ez mennyi is lesz pontosan, az csütörtökön derül ki, mikor a Frankfurttal vívandó párharc 1-1-es állásról folytatódik a Bridge-n. Továbbjutás esetén az Arsenalra vagy a Valenciára készülhetünk fel, a bajnokságot pedig Leicesterben zárjuk majd le.
