Azt szokták mondani, hogy április szeszélyes hónap, amelyet mi Kékek meg is tapasztalhattunk konkrétan. Nem arról van szó, hogy többet vártunk ettől a hónaptól eredményekben, de vannak magyarázatra okot adó meccsek.
Hét meccset játszottunk összesen, ebből öt volt bajnoki, illetve egy oda-vissza vágós párharc a varsóiak ellen a Konferencia Ligában. Az öt bajnoki során a tizenöt pontból tizenegy pontot szereztünk, amelyet előzetesen talán jónak is gondoltunk és talán még alá is írtuk volna. Április elején rögtön egy londoni derbivel kezdtünk a Tottenham ellen, akiket sikerült egy góllal megvernünk. Azt gondolhattuk, hogy ebből erőt merítve három nappal később sikerül újabb győzelmet aratnunk a Brentford otthonában, de sajnos nem így lett és a végelszámolásnál akár létfontosságú két pontot hagytunk ott. Ezután hétközben egy tükörsima 3-0-s győzelmet arattunk Varsóban, amivel azt érezhettük, hogy nyeregben vagyunk, eldőlt a párharc és újból erőre kaptunk. Aztán érkezett a Stamford Bridgere az akkor még kiesés felé robogó Ipswich Town – a játék képe ugyan egyértelműnek tűnt, de a 2-2-s végeredmény azt jelentette, hogy az előző hetinél is fontosabb két pontot buktunk el egy olyan meccsen, amit akkor is hozni kellett volna, ha az összes kulcsjátékosunk pihenőt kap. S ha mindez nem lett volna elég pofon, a hétközi EKL-visszavágón a Varsó 2-1-re tudott győzni otthonunkban, ami ugyan érdemben nem befolyásolta a párharc kimenetelét, de ez a vereség akkor sem fér bele egy Chelseanél és pont. Aztán amikor azt gondoltuk, hogy a hátralévő két bajnokin még a hónapban két olyan ellenfél ellen lesz, amelyiktől hazai pályán kaptunk ki karácsonykor, illetve idegenben egy gólnélküli döntetlent sikerült elérnünk, nem sok bizakodásra adtak okot az előzmények és sajnos az aktuális forma sem. Ennek ellenére egy szenzációs hajrával nyertünk a Fulham ellen idegenben, valamint pár napja az Evertont is sikerült kétvállra fektetnünk hazai környezetben. Ez utóbbi két meccs jelentősen kozmetikázta az áprilist, és jogosan merül fel az a kérdés, ha ezt a hat pontot be tudtuk gyűjteni, akkor miért nem sikerült a Brentford és az Ipswich ellen is győzelmeket szereznünk. De a kérdés alapvetően csak költői, csapatunk is szeszélyessé vált áprilissal együtt…
Az eredmények mögötti teljesítményt is érdemes boncolgatni és kicsit talán nagyobb távlatokban is összehasonlítani majd csapatunkat. A szezont nagyon jól kezdtük, november végén ott tartottunk, hogy mi lettünk a Liverpool kihívói – aztán elkezdett minden hanyatlani és most már nem is érdemes a bajnok Liverpoollal egy lapon említeni magunkat. Egészen addig, amíg a Palmer-Jackson kettősnek ment a játék és hatékonyan futballoztak, addig nekünk is jöttek az eredmények, majd ahogy nekik elkezdett visszaesni a teljesítményük, úgy esett vissza a csapaté is. Sajnos nincs olyan minőség mellettük, hogy helyettesíteni tudjuk őket, így az egész csapat szenvedni kezdett. Mindezek ellenére a bajnokságban még mindig harcban vagyunk a BL-indulást jelentő helyekért, bár valljuk be, a hátralévő négy mérkőzésen már-már komoly bravúkra lesz szükségünk és még szerencsének is kell lennie, hogy ez így is legyen. Mindenesetre a következő bajnokikon minden támogatást meg kell adni csapatunknak, mert nagy téttel bíró párharcok lesznek (konkrétan már most vasárnap fogadjuk a bajnok Liverpoolt) és egy esetleges EKL-győzelemmel talán még a szezont is széppé tudnánk tenni. De most ne szaladjunk még ennyire előre, egyelőre zárjuk le magunkban az áprilist és csütörtökön érjünk el egy jó eredményt a Djurgarden ellen, hogy aztán lendületből tudjuk feltartani szentélyünkben Szoboszlaiékat!
C’mon Blues!
