A müncheni nemzetközi megálló után négy nappal a csapat ma Manchesterbe utazik, hogy város vörös feléről elhozza a három pontot. A helyszín nem lesz ismeretlen: a párosítás a Premier League történetének egyik legklasszikusabb összecsapása, a Chelsea eddig 197 alkalommal játszott a Vörös Ördögökkel, amelynél csak az Arsenal elleni találkozókból van több a klubunk történetében.
A legutóbbi emlék édes: májusban a Stamford Bridge-en 1–0-ra legyőztük a Vörös Ördögöket, így most lehetőségünk van arra, hogy 2011 után először két egymást követő bajnokin is diadalmaskodjunk felettük. Az elmúlt három találkozóból kettőt megnyertünk és egyet ikszeltünk, ami önmagában is óriási előrelépés ahhoz képest, hogy az azt megelőző 17 bajnokin mindössze kétszer tudtunk győzni. Emellett van egy rossz széria is, amit megtörhetünk: Utoljára 2013-ban, Juan Mata 87. percben szerzett góljával győztünk az Old Traffordon, és azóta 12 bajnoki mérkőzésen nem sikerült nyerni (7 döntetlen, 5 vereség). A győzelmi arányunk idegenben mindössze 18% (6/33), ami a leggyengébb mutatónk bármely PL csapat ellen, akivel tíznél többször találkoztunk vendégként. A feladat most sem lesz könnyű, de a körülmények és az elmúlt időszakban mutatott játék képe mellettünk szólhat a Unitedéval szemben.
Mikor, ha nem most
A United 1992 óta nem kezdett ilyen gyengén Premier League-szezont: mindössze egy győzelem, egy döntetlen és két vereség áll a nevük mellett; a csapat a legutóbbi 14 hazai PL meccséből nyolcat elvesztett. Ruben Amorim munkáját az elmúlt időszakban nemzetközi lapok és szakemberek sora kezdi ki, gondolhatunk a Grimsby-vereség után megjelent mémekre és cikkekre, vagy a menedzser győzelmi mutatóját érintő kiírásokra. Ruben Amorim irányítása alatt a Manchester United a második világháború óta a legrosszabb győzelmi mutatót (36,2%) tudja felmutatni, amely jócskán elmarad a Sir Alex Ferguson 59,7%, vagy Erik Tan Hag vezetése alatti 54,7%-tól. Mégis, néhány kulcsmutatóban, elsősorban a támadójátékban látszik Amorim munkája: a 25/26-os idény első négy meccse alapján szinte minden kreatív mutatóban az élmezőnybe ugrottak. Az Expected Goals (xG) értékük 2,12/meccs, amivel ligavezetők (tavaly csak 12.-ek voltak 1,40-es átlaggal). Lövésekben is a legjobbak (17,5/mérkőzés, szemben a tavalyi 13,9-cel), valamint az ellenfél tizenhatosán belüli érintések (32) száma is náluk szintén első helyen állnak. Adrian Clarke elemzése szerint a fejlődés kulcsa Bryan Mbeumo érkezése, aki rengeteg mélységi futással és 10 kapura lövéssel (többségében a tizenhatoson belülről) hozott új dimenziót a támadásokba. Mbeumo egyébként (még a Brentford időszakot is ide számítva) nem jó ómen a Chelsea-nek: csapatunk elleni 7 PL meccsén eddig 6 gólban vállalt szerepet, akit most Bruno Fernandes tud majd kiszolgálni a labdáival. A kreativitásért továbbra is a portugál karmester a felelős, aki 14 kialakított helyzetével ligavezető, és xG-ben (1,93) is a csapat élén jár.
Mindazonáltal a United szezon elején érzékelt gondjai kettősek. Egyrészről a támadójátékban a kialakított helyzetek száma ellenére érzékelhető egy általunk jól ismert Jackson-effektus: a helyzetek megvannak, de abból egyelőre csak töredékét tudja értékesíti a csapat. Másrészről a statisztikák azt mutatják, hogy védekezésben nem tudott egyelőre előrelépni a csapat: a MU még nem tudott összehozni clean sheetet a szezonban, az Expected Goals Against (xGA) értéke 1,73-ra emelkedett meccsenként (ez a 3. legrosszabb mutató a ligában), illetve az elmúlt négy meccsen 102 érintést engedtek a saját tizenhatosukon belül, amivel szintén az „alsóházban” állnak. A United által várható 3-4-2-1-es felállás a támadójátékban teret nyithat a Chelsea kreatív játékosai számára, amely mellett a rögzített szituációkban is veszélyt hordozhat a csapat: a Chelsea idén előrelépett e tekintetben, míg a MU rögzített szituációk elleni védekezési mutatója (set-piece xGA – 2,36) csak a 18. a ligában.
Szervezettség kell
Habár a Brentford elleni meccsünkbe viszonylag későn érkeztünk meg és a végéig nem tartott ki a koncentráció, valamint a hétközi meccset egyéni hibák – és most nem Sanchez (!) – hibák tarkították, a jelenlegi formánk alapján bizakodhatunk a United ellen. A Chelsea a három csapat egyike (Liverpool és Crystal Palace mellett), amely még veretlen a bajnokságban. Az elmúlt 21 tétmeccsünkből 16-ot megnyertünk, a Premier League-ben pedig a mérleg az utóbbi 10 találkozóból 7 győzelem. A rendkívül fiatal kezdőcsapatunknál (idén a PL legfiatalabb kezdőcsapatával álltunk ki: 24 év, 148 nap átlagéletkor) vélhetően a szervezettségünk és az egyéni teljesítmények dönthetik el a mérleg nyelvét a United ellen. A jó teljesítményből szerencsére nincs is hiány: Joao Pedro 4 PL-meccsen 5 gólhoz járult hozzá (2 gól, 3 assziszt), Hazard óta senki sem ért el ilyen gyorsan 5 kanadai pontot. A középpályán fáradhatatlan Caicedo mutatta be a legtöbb szerelést (16) és labdaszerzést (12) ebben a PL szezonban és nyerte meg a párharcainak több, mint 68%-át; míg a viszonylag szabadabban játszó Enzo a támadások felépítéséhez hozzájárulva a legtöbb mélységi, 16-oson belülre érkező befutással (26) rendelkezik. Üdítő, hogy kreativitásban immáron nem csak a hétközben ismét betaláló Palmerre, hanem a fiatalokra – Estevaora, Gittensre és Garnachora – is lehet számítani, akiken a – Sterling-féle tologatásokon túl – látszik a sikeréhség.
Guess who’s back
Ha már Garnacho. Miután 2022 áprilisában éppen a Chelsea ellen debütált a Manchester United színeiben, ma kék mezben térhet vissza az Old Traffordra Alejandro Garnacho. Garnacho távozása a nyáron sokaknál keserű szájízt váltott ki: egy olyan klubtól köszönt el, amely hagyományosan büszke az akadémiai neveléseire, és amelyben 93 PL meccsen tudott szerepet kapni 21 éves kora előtt. A bizalmat 16 góllal és 8 gólpasszal hálálta meg, ugyanakkor Amorim érkezésével hamar világossá vált, hogy a portugál edző játékfilozófiájában nem számol az argentin szélsővel.
Maresca elképzeléseivel ugyanakkor találkozhat az 1v1-eket előszeretettel felvállaló és üres területekbe egyaránt visszalépő szélső játéka. Enzo a sajtótájékoztatókon többször hangot adott annak, hogy Garnacho beilleszkedése a csapatba nagyon jól halad (vélhetően Enzo mentorálásának köszönhetően is), valamint közvetetten utalt a kezdőben való szerepeltetésére is. Meglátjuk, azt mindenesetre várhatjuk, hogy a mai találkozón a korábbi két meccsen inkább frissítőként behozott kreatív játékosainknak (Garnacho, Estevao) több szerep juthat Palmer és Neto, valamint az utóbbi időben szabadabb szerepkört kapó Enzo mellett.
Első felvonás
Habár a nemzetközi kupaszereplés miatt a United többet tudott rápihenni a mai derbire, az elmúlt időszakban mutatott játéka a két csapatnak bizakodást adhat arra, hogy megtörjük a 12 meccses nyeretlenségi sorozatunkat az Old Traffordon. Reméljük, hogy Maresca részletes forgatókönyvet talált ki a mai meccsre és az Álmok Színházában mi fogjuk tartani az előadást.
