Why always me? Anfield revision

Azért kell vele felvezetni, mert ismerve a Chelsea jól bevált szokásait, sok mindent ha nem is vehetünk biztosra a Liverpool ellen, egyet tutira: ha betalál netalántánesetleg a vörös gárda, hát biztosan ez a jóravaló szépszál legény fogja beszerencsétlenkedni azt a szépítő találatot, mert mi csak ilyen fatökűekkel tudunk gólt rúgatni.

Még ma is élénken ég elmém bugyraiban az olyan vadszerencsétlen játékosok, mint mondjuk Pennant neve, és gólöröme ellenünk.. mi valahogy vonzzuk a félnótásokat, így bár foggalmam nincs, milyen odds van egy Balo gólra, ha legalább egy fokkal szerencsejátékosabb lenne a vérem, mert így jelen állapotában mondjuk erősen nullás, de ha mégis, hát istenemre feltolnám a házat egy Mario gólra, úgy éljek.

Na persze a jó öreg díszbuzi egy apró, jelentéktelen, elhanyagolandó részegysége lesz a szombat déli viadalnak. A Liverpool-Chelsea találkozók, amióta felverekedtük magunkat az elitbe, számomra mindig kiemelt jelentőséggel bírtak. Nem azért, mert annyira jó meccsek lettek volna, ó nem. Többnyire főleg azért, mert ha volt csapat, aki ellen rendre szenvedtünk – és nem egyszer alulmaradtunk, na azok a vörösök. Ennél fogva sosem volt jobb érzés a PL-ben, mint egy jó Pool-verés, amiből nem sok adatott meg az évek során. Az utóbbi időben fordult a kocka, legutóbbi vereségünk fájó, de ’12 májusából való, Robbie azóta már a Schalke edzője, mi pedig azóta sem emésztettük meg, amit a spanyol pincér felszolgált. Rodgersben pedig még él annyi tisztelet korábbi klubja iránt, hogy még nem ízlelte meg a győzelmet ellenünk. Persze, ez már valahogy nem lesz ugyanaz, mint egykor: nincs már egyik csapatban sem egy jó Torres, de már csak a nyolcasok csatáját sem láthatjuk, mert max Gerrard lép majd pályára, Cech is max a padról figyelheti az eseményeket, Drogbával karöltve, míg mondjuk Cole meg már csak Romában püfölheti a TV-jét rendre, egy-egy Chelsea kimaradt helyzet után. Egyik csapatot sem keseríti már Benítez, Kalou sem fejeltet már Riise-vel öngólt, és összességében, kicsit elfogytak azok az arcok, akik miatt ez a csata mindig parázs küzdelem volt.  És már még a vámpír sincs itt, hogy revansot egyen Ivanovicsból, Ba tavalyi góljáért.

Egyetértek azokkal a gondolatokkal, miszerint Brendan egy kicsit eltaktikázta magát, de legalábbis nyilatkozatok terén bizonyosan. Azzal ugyanis, hogy a hétvégi meccs indokával a fél csapatát pihentette a Bernabeuban, extra terhet rakott a játékosaira, a csapatára, magára, mintha még nem lenne elég rajtuk: kell nekik az eredmény a bajnokságban, 2 nagyon fontos győzelmet arattak a bajnokság elején a Soton és a Spurs ellenében, de azóta… kikaptak otthon a Villa, majd idegenben a WestHam ellenében, egy 0-0-ra voltak képesek az Anfielden a Hull ellen, legutóbb pedig a vonalkódosok járatták a bolondját velük idegenben. Összességében véve is az utolsó 6 meccsükből kétszer sikerült nyerni, ebből egyszer a bajnokságban az isteni QPR ellen, meg a ligakukában a -1-emberes Swansea ellen, egy századik perces góllal. Ha viszont ez utóbbi már szóba került, akkor gyorsan megjegyzem: a meccs végére nagyon figyelnünk kell – a Pool az egyik legjobb hajrázó, viszonylag sok találatot szereztek a 80. perc után, míg mi akkor már szeretjük kicsit megaludni a meccs végét (nem kell nagyon messzire visszanézni, elég egy van Persie-ig vagy CP-ig).

A Pool fele továbbra is sérültet játszik, míg nálunk egy egyetlen bevethetetlen játékos a térdsérült Mikel, és már azt is tudjuk, hogy Costa bár kimaradt a spanyol keretből, a Pool ellen a kezdőben tapossa majd a Mersey parti zöld gyepet, s eltiltása után valószínűleg Ápilikveta sem a fehér mészcsík külső oldaláról fogja majd szemlélni az eseményeket, ergo, a Chelsea teljes harci díszben fog tudni felállni.

A legtöbb dolog a győzelmünket vetíti előre, ezt nem kis büszkeséggel mondhatom. Be is tippelnék egy jó kis 1-4-et nagy bátran, már csak a visszavágás öröméért is, ha. Ha nem rólunk és egy idegenbeli rangadóról lenne szó. Tekintve ezt a két nem elhanyagolandó opciót, és José biztonságtechnikai elképzeléseit, máris egy erőteljes 1-1 irányába mutatnak a dolgok. Eddig 4 olyan idegenbeli találkozót játszottunk, ahol rangadóról beszélhettünk, vagy ahol kellett volna a győzelem, ebből három mérkőzés 1-1-el zárult (ManCity, ManU, Maribor vs Everton). Persze lehet, hogy José csak az M betűs csapatokkal van így, akkor no para, a Liverpoolban egy sincs, pláne nem kezdőbetű. Minden esetre elég erőteljes érzésem van affelől, hogy nyerni fogunk, s betippelek egy konszenzusos 1-2-es végeredményt, aztán meglátjuk. Én nem élőben, egyéb elfoglaltság miatt, de az eredményre azért ránézek majd közben.

Mondjuk a Sky egy kicsit megint kapja be, mert a Pool kapott extra 24 órát, ráadásul mi utazunk, nem ők, és még ez a nyitómeccs is a fordulóban, de hát mit lehet már ez ellen tenni. De, egyelőre a Chelsea az, aki veretlen, és ha ezt sikerül megőrizni a hétvégén is, akkor új rekordot állít fel a csapat: a Maribori X-szel beállítottuk a csapat 05/06-os rekordját, amikoris 16 egymást követő mérkőzésen nem talált legyőzőre Mourinho együttese, szóval egy pici lépés, és máris még egyel tökjóbb a szezon. Pláne, ha nyerünk. Szép is lenne, hiszen ez is egy mérföldkő: a 600. idegenbeli bajnoki győzelmünk a tét. José nagyon vigyori és határozott volt a meccs előtt. Ez még sosem jelentett rosszat.