Az utolsó londoni tétmeccs óta fantasztikus dolgok történtek: elmentünk Nottinghambe, ahol egy győzelemmel kiharcoltunk a top4-et és a BL-indulást, majd Wroclawban hátrányból fordítva, a végén már gálázva vertük a Betist és hódítottuk el a Konferencia Liga trófeáját, majd átszeltük az óceánt, ahol minden várakozást felülmúlva megnyertük a klubvilágbajnokságot is. Nem csoda, hogy büszkén és szép reményekkel várjuk az új szezont. Kedvcsináló alább.
Ahhoz képest, hogy mennyire kilátástalannak tűnt minden télen és koratavasszal, szépen összeálltak a dolgok szezon végére. Összeállt a játék, jöttek az eredmények, győzelmi sorozatok épültek. Elértük céljainkat, s megannyi viszontagság után trófeákkal gazdagodtunk. A sokat kritizált és olykor szidalmazott Maresca is felkerült már egy egész magas polcra, s úgy vághat bele az új idénybe, hogy van már irányába bizalom és tisztelet.
Némileg szokatlan módon az átigazolási piacon is tetszetős a dolgok alakulása. Delap és Joao Pedro is korrekt áron érkezett, ráadásul mindketten le tudták tenni névjegyüket a klubvilágbajnokságon, így nem a nulláról indulnak. Estevao, Gittens, Essugo és Hato is elkezdte már szokni a kék mezt (a brazil már gólt is szerzett egy felkészülési meccsen), remélhetőleg mind megszolgálják a vételárukat. Szintén biztató, hogy a kiegészítő játékosokból is szép kis készletkisöprést hoztunk, jó áron távozott Joao Félix, Madueke, Broja, Ogochukwu, Dewsbury-Hall és Petrovics is. A Konferencia Ligában hasznos KDH-t, a remek kölcsönszezont futó szerb kapust, valamint a bagóért elengedett Arrizabalagát speciel sajnálom kissé, de összességében tetszik, hogy csupán bő ötvenmilliós mínusszal sikerült eddig lehozni ezt az ablakot.
Az előző szezonvégi nagy utazások után az új idény London-orientáltan indul majd, hiszen az első négy fordulóban városi derbi vár majd a csapatra. Az első fordulóban a Crystal Palace látogat a Stamford Bridge-re, ami országos egyes is lehetne, de nem szabad leírni a Glasner-csapatot. A legutóbbi, 2017-es vereségünket egy tizenkét bajnokis, plusz egy egy FA kupás győzelmi sorozattal bosszultuk meg, tavaly viszont mindkétszer 1:1-re végeztünk, vagyis Marescánál nemcsak hogy megszakadt a széria, de még nem is sikerült legyőznie a piros-kékeket. A Palace ráadásul nem viccel, legyőzték tavaly a Cityt az FA kupa fináléjában, múlt héten pedig a szuperkupát is behúzták büntetőkkel a Liverpool ellen.
Ettől függetlenül nagyon be kéne ezt húzni. Végre nem topcsapat az ellenfél, hanem „csak” egy ambiciózus óriásölő városi rivális. Ez sem ígérkezik könnyűnek persze, de utoljára három éve sikerült győzni nyitófordulóban (Everton idegenben, Tuchellel), azóta egy döntetlen (Liverpool otthon) és egy vereség (Manchester City otthon), szóval ideje visszatérni a helyes útra.
Jackson eltiltott, Fofana és Lavia sérülése csak a szoki, Badiashile is megszokásból sérült minden átigazolási ablakban, Colwill viszont új és fájdalmas kimaradó. Belsővédő poszton nincs nagy kínálat, azt leszámítva keverheti a kártyákat a mester. Nagy kérdés – persze ez nem holnap dől el –, hogy ez a klubvilágbajnoksággal áttematizált nyár mit hagyott maga mögött, s hogyan sikerült felkészülni és formába lendülni, vagy inkább abban maradni az új idényre. Szeretnénk dobogót (de legalábbis top4-et) a bajnokságban, megélt tavaszt a BL-ben és persze nem ártana a két honi kupa valamelyikét is magasba emelni. Ezek afféle két lábbal a földön járó vágyak, persze nem bánjuk, ha jönnek az újabb kellemes meglepetések. Továbbra is Blue Is The Colour!
