Púp a hátunk közepére

Fontos meccs vár a csapatra szerdán, jön ugyanis a PSG elleni visszavágó, ami ráadásul az előzetesen vártnál valamivel több reménnyel kecsegtet, már ami a továbbjutási esélyeinket illeti. Ebbe a hangolódásba és felkészülésbe azonban éket ver a ma délutáni Stoke elleni bajnoki, amit legfeljebb kötelességtudatból várunk – nem csak az imént említett okból, hanem azért is, mert az ominózus 7:0 óta inkább csak birkóztunk egymással a Bridge-en. Részletek alább.

Lehet, hogy csak a hatnapos munkahét nyűge beszél belőlem, de megfordult a fejemben, hogy a lead egyben a teljes poszt is lesz. Nehéz ugyanis bő lére ereszteni a dolgokat, egész egyszerűen azért, mert bárhogy is közelít az ember meccshez, a mondat második felére már a PSG elleni visszavágóról ábrándozik. Hiába szedte ugyanis ráncba a csapatot Hiddink, hiába vagyunk épp hármas győzelmi szériába a bajnokságban, a 29. forduló számunkra sajnos nem ér meg semmi olyat, ami a BL-továbbjutásunk kárára lehet.

Be kell ugyanis látni, hogy bár az eredmények egyre szebben jönnek, annyira még mindig nem vagyunk jó csapat, hogy dalolva vegyük az akadályokat több fronton is. Hiába nyertünk kétszer is – a régi szép időket idézve – két meccset is idegenben az utóbbi egy hétben, mindkét esetben kilógott azért a lóláb: gyenge periódusok és egyéni teljesítmények, egy adag szerencse, vagy épp némi bírói rásegítés. Persze ettől függetlenül értékelni kell, hogy tartalékosan is jönnek a győzelmek, de azt nem lehet alapvetésnek tekinteni, hogy minden meccsbe illő módon beleállva maradjon erőnk a legfontosabb rohamokra is.

Muszáj tehát priorizálni. Ebből a szempontból kegyetlen mézesmadzagot húznak el előttünk a bajnokságban, tekintve, hogy jelen állás szerint még akár a negyedik hely megcsípése sem lenne lehetetlen. Hiába tudjuk, hogy erre az esélyeink kábé úgy nőttek, hogy kettőről öt százalékra, mégsem tudjuk nyugodt szívvel azt mondani, hogy legyen az ördögé ez a forduló, lényeg a BL. A teljes kezdőt nyilván nem lehet padra vagy a lelátóra vágni, de néhány kulcsszereplőt (élükön Diego Costával) muszáj távol tartani a pályától, ereje felemésztésétől és a folyton ott leselkedő sérülésveszélytől.

Pedig zsinórban három megnyert bajnokija van a Stoke-nak is, így – bármily meglepő, de – a két legjobb formában lévő csapat feszül majd egymásnak Nyugat-Londonban délután négytől. Szintén nem segíti a meccs nyugodt elengedését a felek közti három pontnyi távolság (vagyis hogy győzelem esetén utolérnénk, jobb gólkülönbségünk miatt pedig meg is előznénk a Fazekas fiúkat). No meg az is bosszúért kiált, hogy idén már kétszer is lógó orral és üres kézzel kellett távoznunk a Britanniából. De tényleg fontos lenne, hogy most kivételesen csak annyit adjunk bele ebbe, amennyi nem fog hiányozni szerdán. Továbbra is Blue Is The Colour!