NYSE – a sarló nélküli kalapács

Úgy indultunk neki, hogy nem kizárt, hogy a tavalyi Swans mérkőzés mintájára az ünnepi nekifutásban elkummantunk egy egész meccset poszt nélkül, csak most voltunk olyan jó fejek, hogy előre beharangoltuk országba-világba: ilyen előfordulhat. Ilyentén aztán ketten is bátornak ígérkeztek, és bejelentkeztek a megmérettetésre, hogy kézhez kapják az LR irányító joystickját. Az egyik a hosszú hallgatás után reinkarnálódott reaktiválódott Bluebence volt, míg a másik önfeláldozó lassanként állandónak mondható vendégszerzőnk, Sirappa. Bence beharangját már megkaptátok, jöjjön hát most a sonkaszeletelés Vendég módra.

Az egész móka elején engedtessék meg nekem még egy halovány anekdota, amely a poszt címét is ihlette: az internet korának hajnalán, amikor a guggel még nem világbirodalom volt az Atreidesek és a Harkonnenek mellett, hanem egy mezei próbálkozzunk meg valamivel ezen az internet micsodán bt, és a fordítójuk még erősen tesztfázisban ténykedett, egy PL cikket eresztettem rá kíváncsiságból. Hát a szövegkörnyezeti fordítás még ma sem erőssége a fordítónak ugye, node akkoron volt, hogy egy talán három mondatos szövegben követett el olyanokat, hogy szakadtunk a röhögéstől, hiszen MINDENT lefordított, és annak rendje és módja szerint, az első találatot biggyesztette be a mondatba, imígyen összehozva az azóta is szállóigeként terjengő Sanyi Fergusson ütem Nyugat Sonka Egyesült (aka Alex Fergusson beat West Ham United)… ennyit erről, a szószék innentől Sirappáé.

***

 

Karácsonyi Sonkaszeletelés!

 

Ez a poszt több szempontból is handycap lesz. Az egyik, hogy 2 hete sikerült összezúznom a bal kezemet focizás közben, ezért nem őszinte a mosolyom gépeléskor, illetve az Isten háta mögött vagyok, ahol Jézus széles vállai miatt elég gyenge az Internet lefedettsége. Amúgy is vicces, hogy egy templomtorony szórja a netet a faluban. Nah, mindegy. Billentyűzetre morzsázós karácsonyi beharang alább:

 

Elő-karácsonyi ajándékként bőven boldogan konstatáltam hétfőn, hogy a hentes paraSZTÓK ellen sikerült hozni egy clean sheetet. Nem láttam a meccset, mert épp úton voltam, de az összefoglaló alapján sokat köszönhetünk Maticsnak és kapusunknak, aki méltó a Primogenitura pozícióra. A kommentek alapján a bíróra egy jelzőt tudnék mondani, amit megye II-es karrierem során hallottam egy részeg törzsszurkolónktól: „Te genetikai hulladék, teeeee!” De nincs idő darwini definiálásra, pihenésre meg pláne. Az irány előre van, és a jól lakott otthoni közönség számára ideje felszolgálni egy gálázós desszertet Boxing Day alkalmából.

 

Nem irigylem JM-t, mert amíg legtöbbünk arra koncentrált, hogy miből mennyit zabáljon, hogy mindenből jusson, addig a Mester az otthoni asztalterítést is a leendő felállásnak megfelelően készítette elő. És amíg a család tagjai vidáman nevetgélnek, addig Mourinho a székelykáposztás tál helyett Maticsot látja, a tányérok helyett Azpit, Hazardot (aki, ha minden igaz pihenőt kap), Willrét (Schürrle+Willian szerelemgyereke), a halászlében meg Costát vizionálja, míg a desszert – természetesen  – brownie, Drogba szerepében. A sonkatekercses tál pedig az esedékes ellenfél.

 

 

A karmester vezényel

Az ellenfél a „rettegett” West Ham United. Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, hogy mennyire passzol ez az ünnepekhez, de gondolom ezt minden évben valaki elsüti. Itt. Most. Én. És a hétfői teljesítmény után szerintem Mourinho vette a fáradtságot, és minden WHU és Chelsea játékosnak küldött egy aprócska ajándékot: egy sonka-szeletelőgépet. Ezzel jelezve a WHU-nak, hogy JM nem szarozik, ha londoni derbiről van szó, pláne a Stamford Bridgen (23-ból 17 győzelem, 6 döntetlen). Illetve egyben illusztrálta a mieinknek, hogy holnap mi az elvárás. JM biztosra megy, hogy a Boxing Day ellenére ne legyen semmilyen váratlan szituáció.

Az elkerülendő meglepetés…

Nem szeretnék előre találgatásokba bocsátkozni, hogy milyen felállással megyünk ki a pályára, vagy hogy milyen eredmény lesz (ez Zenzo asztala). Én csak annyit látok, hogy hazaengedünk pár alapembert, akire amúgy is ráfér a pihenés, de biztos vagyok benne, hogy nem fogjuk a véletlenre sem bízni a meccset, így Akét nehezen tudom a kezdőben elképzelni. Remélem Oscar kipihente magát és klasszis játékkal tér vissza. Abban az egyben bízom, hogy Mourinho jobban fog rotálni, mint én a karácsonyfa alatt a szaloncukor zabálás közepette (egy zselés, egy karamellás, egy rumos, egy kókuszos, stb.)

De szóljon azért a poszt a vendégekről is, akik azért nem letolt gatyával, pucsítva érkeznek a pályára. Mert az idei évben igen csak fűtik a kohót a Sonkásoknál. Folyamatosan hozzák a kötelezőket. Idegenben elcsórtak a 3 pontot a Crystal Palace, Burnley, WBA elől, igaz a komolyabb ellenfelek otthonában képtelenek voltak kapitulálni (remélem itt sem lesz másképp). Azonban otthon Thor kalapácsának erejével csaptak az ellenfél sorai közé és porrá zúztak egy Liverpoolt (mondjuk idén még egy Haladás B csapat is képes lenne erre), de a korlátoltkékek is megbotlottak a kalapácsosok kohói előtt (ezért amúgy jár a virtuális pacsi nekik). Ettől függetlenül nem kellemes ellenfél, a legutóbbi 6 meccsük eredményei ( L W W W D W), ami akkor sem elhanyagolható, ha a legkiemelkedőbb ellenfél az Újpalotai barcode-osok meg a Sündörgő Sunderland. Diafra Sakho már 7 gólnál jár és sérülésből visszatért Mark Noble is, aki meghatározó embere a kezdő csapatnak (remélem JM nem felejtett el ajándékot küldeni neki is).

[youtube=www.youtube.com/watch?v=SSbBvKaM6sk&feature=player_embedded&noredirect=1]

 

Ahányszor meglátom a WHU rövidítést, mindig a Blur -Song 2 című szám jut eszembe. Valószínű minden általunk rúgott gólnál betolom majd ezt a számot, amúgy is igazán ünnepi hangulata van.

 

Kellemes Ünnepeket, „Kékvérűek”! És két bejgli-zabálás közt is Blue is the Colour!

 

***

Csak, hogy belerondítsak a végébe is, én önző állat, can’t touch this: Chelsea-WHU 3-1. Zenzo csókoltat mindenkit, szurkolást kíván holnapra, este jövök, csillagaim. Addig meg küldök egy képet, na jó. legyen kettő, hogy legyen benne némi móka is: