Avagy Mourinho manchesteri időszakának véleményezése.
José Mourinho bár a héten távozott pontosan 3 éve másodízben is a Chelsea csapatától, a Premier League-nek és az angol futballnak továbbra is megkerülhetetlen tényezője, követőinek mindennapi témája maradt klubhovatartozástól függetlenül. Menesztésének a híre ismételten bombaként robbant, legdicstelenebb továbbállására pedig minden bizonnyal most került sor. Mourinhót természetesen a Kékeknél elért sikereiért megilleti a tisztelet minden jogos kritika mellett is, ugyanakkor a portugál manchesteri korszakát nehéz nem totális bukásként kezelni mind a kinevezésekor felmerülő elvárások kapcsán, mind azok után, amit maga után hátrahagyott az OT táján.
Habár Joséval kapcsolatban jogos elvárás lehetett, hogy ismét a PL-serlegig vezesse a Unitedet (hiszen a neve már-már garanciát jelentett a rövidtávú sikerhalmozásra, főleg bajnoki sorozatokban), úgy hiszem, nem az a legkifogásolhatóbb, hogy mindez nem sikerült. Az elmúlt cirka 15 évben olyan üzemben termelte a bajnoki címeket Mourinho, hogy abszolút várható volt egy sivárabb állomás, ahol nem fog 1-2 éven belül aranyig jutni, főleg ha az adott periódusban egy 100 pontos, rekordokat rekordokra halmozó City is tiszteletét teszi.
Az viszont aligha magyarázható, hogy az MU Mourinho 3 évéből egyben sem tudott egy tisztes contenderré előlépni. Mindhárom alkalommal olyan simán pattantak ki a bajnokesélyek köreiből, hogy januárra gyakorlatilag már csak a top4-ért folyó harcra maradt sanszuk, májusra pedig az elképesztően tetemes 20 pont körüli hátrányuk hasonló gyengélkedéseket követően jött össze, mint az idei hasonló lemaradás decemberre. Csak összehasonlításképpen David Moyes mindenki által körbe röhögött idényében a MU 17 meccs után 2 ponttal állt jobban, van Gaal 2. katasztrofális idényében pedig 3 pontot vert az akkori egylet a maira (és még csak az ezt követő fordulóban jött Lui nevezetes „enjoy the wine and a mince pie”-kirohanása). A nemzetközi porondon való helytállásról pedig a Sevilla elleni kudarc nagyjából mindent elárul.
A United keretének minősége visszaköszönő téma a külföldi punditok körében is, és abszolút adható vélemény, hogy jelenleg az MU keretében óriási gapek vannak, nem egy olyan játékossal, aki nincs azon a szinten, amit a brand és a célok megkövetelnének – főleg a védelmi szekcióban. Azonban nem eltagadható tény az sem, hogy ennél nem jobb helyzetből tekerte össze Antonio Conte a 2017-es bajnokcsapatot, ahogy évekkel ezelőtt egy jóval koncepciózusabb és gyakorlatiasabb José 1 naptári év alatt apránként olyan aranyérmes gárdát szedett össze, amely rajt-cél győzelmet aratva a 3. fordulótól minden menetet az első helyen zárt. Persze eljátszhatunk azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a nyáron a védelmük is erősödik (az eddig költött 100m és majdnem kompakt védősor után), de személy szerint nem gondolom, hogy Maguire (a maga gigantikus árával) avagy Alderweireld személye jelentené a különbséget a jelenlegi vállalhatatlan, és egy jóval elfogadhatóbb idény között – a problémák ugyanis távolról sem állnak meg itt.
Nem elhallgatható az MU-hoz szintén méltatlan és Mourinhótól független, jóval régebbre nyúló Woodwardi performansz sem, ugyanakkor José már-már Contét megszégyenítő sebességben tüzelte maga ellen a keretét, ennek eredményeképpen pedig nem csak a francia vonallal, de saját csk-jával, Valenciával is megvolt a maga viszálya. José első éve mondhatjuk, hogy ráment a csapatépítésre, azonban 2.5 év elteltével az MU semmivel sem mutat kevésbé disszonáns képet, mint 2016-ban ugyanekkor. Ahogy a MU 5 év alatt eljutott A-pontból ugyanabba az A-pontba, úgy Mourinho is megfutotta a maga hasonlóan konstans, szürke időszakát.
Mourinho hanyatlásának okairól továbbra is mehetnek a filozofálgatások. Vajon José mellett tényleg ilyen szinten elhúzott a liga? Tényleg nem képes ilyen edződömpingben immáron a maga stílusával érvényesülni, ahol nem BR, Pellegrini és van Gaal (vagy éppen az egyre kevésbé effektív Wenger) alkotják a főbb riválisok edzői karát, hanem Pep, Klopp, Sarri és az időközben a maga csapatát felépítő Poch – avagy Conte, a maga enyhén szólva praktikusabb, nem kevésbé hatékony felfogásával? Tényleg ennyit esett vissza man managementben a portugál a Real Madrid után? Abban a skilljében, amit a 2010-es Interben még nem tudtak hogyan magasztalni a játékosai?
Nehéz lenne betippelni, hogy innentől merre vezethet az útja Josénak. Az utóbbi napokban egy madridi visszatérés híre kapott erősen szárnyra, de személy szerint kétlem, hogy ameddig a Ramos-mag a Realnál aktív, addig a Bernabéu 500km-es körzetében lenne bármi keresnivalója a portugálnak. Arra talán egy pár fokkal komolyabb a sansz, hogy Mourinho el fog szakadni a szigorúan vett élfutballból, portói BL-győzelme óta először.
