Egy első félidei videó elemzés után megítélt büntető döntötte el a Ligakupa elődöntő odavágót, amin legalább döntetlent érdemelt volna a csapat.
A várakozásokkal és a közelmúltban történtekkel ellentétben nem sikerült igazán jó meccset összehoznia a két londoni gigásznak az elődöntő első fordulójában, hiába bővelkedett mindkét csapat nagy nevekben.
A videóbíró minden gyermekbetegségét feltüntető helyzetet követően szerzett vezetést a pályaválasztó Tottenham, amit sikeresen meg is őriztek a lefújásig, bár igazán nem is lett próbára téve a teherbírásuk…
A kezdőben helyett kapott Christensen valamint Hodson-Odoi is, akit egyre többet hoznak szóba a Bayern Münchennel.
A mérkőzés jó ütemben kezdődött, alig pár percen belül mindkét oldalon volt esemény. Előbb Hodson-Odoi előtt adódott lehetőség, majd az ellentámadásnál már Christensennek akadt dolga, aki ha üggyel-bajjal is, de szerelte Sont. A magasra feltolt védelem miatt várható volt az effajta egész pályát átölelő indításokkal operáló taktika hazai részről.
Kane ollóját magabiztosan fogta Arrizabalaga az 5. percben, a túloldalon hasonló magabiztossággal Gazzaniga hárított Hodson-Odoi lövésénél.
A novemberi mérkőzéshez képest két dolog volt feltűnő változás: az egyik, hogy az első 15 percben sokkal bátrabban léptünk a Wembley gyepére, valamint, hogy ez alkalommal az FA engedélyezte a kék mezt az őszi sárgához képest, miközben a hazaikak ugyanabban a szerelésben léptek pályára.
Vendég részről Hazard, Hodson-Odoi és Kanté voltak a legaktívabbak, miközben a hazaiak küszködtek a labdabirtoklásért. A 23. percben azonban jött a kavalkád. Egy előrevágott labdát Kane szerezte meg, majd eltolta Arrizabalaga mellett, akivel ütközött – játékon kívül, mert ekkor már a partjelző beintette a lesállást.
Oliver fülére szóltak azonban, hogy a videószobában vizsgálják a lesállás és a szabálytalanság fennállásának lehetőségét is. Percekig állt a játék és még visszajátszás sem érkezett, tehát mindenki karba tett kézzel várta az ítéletet, ami végül büntető lett, mondhatni faramuci módon, hiszen Kane felsőteste láthatóan lesen volt, de a lábához húzták a vonalat.
Kane magabiztosan értékesítette a tizenegyest, így a játék menetével ellentétesen a Tottenham szerezte meg a vezetést. 1-0.
A mérkőzést követően Pochettino is kifejtette, hogy amennyiben a videóbírót így kívánják használni a továbbiakban, akkor arra nincs szüksége a futballvilágnak, mert tapodtat sem viszi előre a sportágat.
Ismét feltették a kérdést, hogy hogyan reagál a Chelsea amennyiben hátrányba kerül.
A játék képe nem sokat változott a gólt követően, továbbra is Chelsea lábakon járt a labda a Tottenham térfelén, de igazán komoly helyzetet nem sikerült kialakítani.
A félidő legkomolyabb helyzete Kanté nevéhez fűződik, aki ismételten mindenhol feltűnt – ezúttal a középcsatár pozíciójából találta el a kapufa oldalát.
A ráadásban még egy megpattanó Hodson-Odoi beadás keltett riadalmat hazai oldalon, ám Gazzaniga kis szerencsével a kapufára tolta a hulló falevélként érkező labdát, amit aztán tisztáztak a védők.
A térfélcserét követően ismét kicsit felélénkült a mérkőzés, és Kepának kellett bemutatnia az első védést Kane távoli de életerős lövését követően.
A Chelsea részéről Hazard majd Kanté próbálkozott a tizenhatoson kívülről, de nem sikerült igazán megtornáztatni a Spurs kapusát.
Az egész mérkőzés talán legnagyobb lehetősége Christensen nevéhez fűződött, aki 7 méterről mindenkitől zavartalanul a kapu mellé lőtt egy Barkley által megcsúsztatott szögletet.
A visszavágóra január 24-én kerül sor a Stamford Bridgen, ahol nem fog számítani az idegenben lőtt gól.
