Loftus-Cheek és Pedro is idei 5. gólját szerezte meg a Fulham ellen, ami elég is volt a 3 pont megszerzéséhez. Még akkor is, ha nem volt egy diadalmenet a vasárnapi londoni rangadó.
A Tottenham elleni kezdőhöz képest két helyen eszközölt változtatást Sarri. A mindenki által várt Giroud-Morata és a Pedro-Willian csere is megtörtént, ami látványosan más támadójátékot eredményezett, még akkor is, ha Hazard csendesebb volt a szokásosnál.
Barkley kisebb sérüléssel bajlódott, így helyette Loftus-Cheek ülhetett le a padra.
Vendég oldalon nem lett volna meglepő, ha kottára ugyanazt a kezdőt nevezi Ranieri, amelyiknek sikerült legyőznie a Southamptont, azonban Schürrle nem tudta vállalni a játékot.
Repülőrajtot vettünk a mérkőzés elején, hiszen már a 4. percben sikerült megszerezni a vezetést Pedro révén. Kanté kiváló presszingje és labdaszerzése után a félpályától a tizenhatosig robotolt a labdával, ahonnan Pedrót szolgálta ki a jobb oldalon, aki egy visszahúzás után a hosszúba lőtte a labdát. 1-0!
Ez volt a Chelsea 1000. hazai gólja a Premier League érában.
Bár Sarri korábban többször is kifogásolta, hogy lassan, álmosan kezdjük a mérkőzéseket (lásd előző forduló), ezen a napon azonban kimondottan éhesen léptek pályára a kék mezesek. Márpedig pontosan erre a reakcióra várt Sarri a múlt heti zakó után.
15 perc után kezdett éledezni a vendég gárda is, leginkább Calum Chambers volt elemében, de életerős lövése Arrizabalaga kezei között landolt.
A mérkőzés közepes iramban csordogált, közben 1-1 Hazard buktatással, de igazán nagy helyzetet nem sikerült kialakítani. 10 perccel a szünet előtt Giroud szerzett labdát a félpályánál, amivel meg is indult, de a löbbölt labdája nem jutott el Pedróig első szándékból, második próbálkozásra pedig szépen hárított a Fulham hálóőre.
A félidő vége előtt Azpilicueta beadásából Giroud ismét hasonló helyzetbe került, de nem sikerült megduplázni az előnyt.
Könnyedén lehetett volna tehát 3 gól is közte a szünetre, így a vendégek is úgy jöhettek ki a második játékrészre, hogy lehet még keresnivalójuk.
Pedro előtt adódott a második félidő első lehetősége, lövését azonban Rico hárította.
A túloldalon is fokozódott a helyzet, előbb Rüdigernek kellett szögletre tisztáznia egy veszélyesnek tűnő beadást. A szögletből pedig Chambers talált kaput ismét, ezúttal fejjel és szükség volt Kepa kiváló reflexeire a hárításhoz.
Alonsónak amúgy is sok gondja akadt a mérkőzésen, hát még a második félidőben, amikor beállt Kamara. Chambers már a mesterhármasáért mehetett volna, miután Kamara megverte Alonsót a szélen, azonban Arrizabalaga ismét a helyén volt.
Pár perccel később lezárhattuk volna végérvényesen a találkozó sorsát, Hazard megpattanó lövését csak Morata elé tudta ütni Rico, azonban a spanyol csatár zavartalan helyzetből, átvétel helyett ballal erőből a metrómegállóig rúgta a labdát.
Loftus-Cheek beállítása új színt hozott az első félidő vége előtt óta már csak sántikáló Kovacic helyett a játékba. A 82. percben pedig fel is tette a koronát rövid, de annál hatékonyabb meccsére.
Hazarddal kényszerítőztek zsebkendőnyi területen, ami után Loftus-Cheek elé került a labda tiszta lövőhelyzetben, az angol középpályás pedig kíméletlenül ki is használta a lehetőséget. 2-0.
A mérkőzés hátralevő részében már nem történt igazán érdemleges, így a Chelsea újra visszatért a képzeletbeli dobogó legalsó fokára, miután a Tottenham vereséget szenvedett az Emiratesben.
Következik a Wolwerhampton idegenben, mielőtt a címvédő Manchester City látogat a Bridgere.
