Már csak két legény a gáton

Azt már tudjuk, hogy a manchesteri derbi eredménye nyomán csupán két száz százalékos csapat maradt a ligában. Szerencsére az egyik mi vagyunk, és ha minden jól megy, ez vasárnap estére is így marad. Swansea – Chelsea beharang.

Idén több az olasz debütáns edző a Premier Leauge-ben, mint a jó angol játékos. Aktuális ellenfelünk menedzsere, Francesco Guidolin is egy közülük. Emberünknek ez a második kitérője hazájától távol – a 2005/06-os idényben a Monacónál próbálta ki magát, ezen kívül az immár közel harminc évet felölelő pályafutása többi részét Olaszországban töltötte. Ez a mi malmunkra hajthatja a vizet, még úgy is, hogy hasonló cipőben járunk. Csak éppen míg az ő cipőjük Joma, addig a miénk adidas – és ez a mezgyártók közti különbség tökéletesen szimbolizálja a két keret erősségét is egymáshoz képest.

Újra megállíthatatlan – augusztus legjobbja.

Míg nekünk sikerült megtartanunk minden kulcsjátékosunkat – ahogy erre a Lion Rampant szerkesztői közül is többen felhívták a figyelmet az átigazolási szezont értékelő posztban – addig a Swansea elengedte talán legjobb támadóját, André Ayew-t, és Ashley Williams személyében a védelem vezére is távozott. Előre érkeztek erősítések, de mind Borja Bastón, mind Fernando Llorente nagy lutri. Előbbi az Atleticó Madridból járt kölcsönről kölcsönre öt éven keresztül, aztán a Matracosoknak annak ellenére nem kellett, hogy tavaly tizennyolc gólt szerzett az Eibar színeiben. Az árát ellenben jól felstrófolta ezzel a teljesítménnyel – nem kevesebb, mint tizennyolc misit csengettek ki érte. A veterán honfitárs, Llorente már túl van azon a korszakán, hogy bárki akarjon érte ennyit adni; hat millióért érkezett a Juventusos kaland óta csak szenvedő égimeszelő. A kiváló Williamset egy másodosztályú fiatallal próbálják helyettesíteni: Alfie Mawson szintén közel hat milliót ért meg a wales-ieknek. A Barnsley-ból jött, így értem a másodosztályút, természetesen nem szeretném minősíteni így ismeretlenül. És aztán ott van még a túlértékelt, ám mégis igen kapós Leroy Fer. Különleges képessége egy van, de az iszonyú: mióta 2013-ban megérkezett Angliába, majd’ minden csapatával sikerült kiesnie. Swansea nem ismeretlen város számára, járt már itt korábban kölcsönben és ez az egyetlen hely, ahol még nem érvényesítette legfőbb szkilljét.

A túloldalon, ezúttal idegenben, pedig ott vagyunk mi, száz százalékosan, három győzelemmel, közvetlenül a ManCity nyomában. Noha nem volt minden sikerünk mondható magabiztosnak, afelől nem lehet kérdés, hogy most (is) mi vagyunk az esélyesek. És ahogy egymás jönnek majd az ehhez hasonló kisebb sikerek, úgy válunk majd egyre inkább esélyessé a végső sikerre is. Ennek megfelelően ezt be kell húzni, nincs mese. Be is fogjuk.