Levezető

Már az előző fordulóban teljesítettük a küldetést, amikor a Spurst a farkánál fogva rángattuk el a bajnoki trófeától, mint egy veszett kutyát, és azóta se kászálódtak ki abból a sötét és nyirkos veremből, amibe bele kúrtuk őket. Ennek megfelelően csak levezetni, a hasunkat süttetni mentünk a Fény Stadionjába (bocsánat). De mire számítsunk így a Pool ellen? Meccshír és beharang egyben.

A Sunderland a kiesés elől menekül, mi viszont szerencsére biztos bennmaradóként, a megnyugtató kilencedik helyről várhattuk a rangadót. Már március közepére összekapirgáltuk a szükséges minimális negyven pontot, így aztán idejekorán hátradőlhettek a fiúk és végre élvezhették picit a nagybetűs életet. Nem úgy a SAFC-nél, ahol még így két fordulóval a vége előtt is azon kell aggódnia a csapatnak, hogy kizúgnak-e, vagy sem. Született lámák. Ellenben nekünk van időnk a meccsek kimenetele helyett az igazán fontos dolgokon vekengeni: az új mezünk vajon egy pizsama, vagy a szolid innováció manifesztációja? Ha engem kérdeztek, felőlem lehet akármilyen a fazon, meg a minta – főleg ezekben a vészterhes időkben – amíg a szín és a címer marad a megszokott. Ennél eggyel fajsúlyosabb viszont Courtois ügye, aki jó ideje pedzegeti már a távozást, ráadásul a legfrissebb hírek szerint összerúgta a port kapusedzőnkkel, Christophe Lollichonnal is, akit a vezetőség egyébként marasztal, így biztosra vehető (már amennyire a labdarúgás világában biztosra lehet venni dolgokat), hogy tagja lesz Conte-stábnak is. Azt azért látni kell, hogy Tibó szemtelenül fiatal kora ellenére már mindent megnyert, a világ legjobbjai közt tartják számon, és ez valószínűleg oda juttatta, hogy nem tudja már, mi a türelem. Trófeákat akar, ha lehet, már holnap, de legkésőbb jövőre. Kár, hogy egy legendánkat áldoztuk be érte. Lehet újra kárhoztatni ezt a szezont, meg a vélt felelőseit, mert egyre biztosabb, hogy sok minden más mellett bukunk egy baromi nagy jövő előtt álló kapust is. Amúgy mindenki pótolható, szóval viszlát.

Sziasztok, és kösz mindent!

Ha már a pótlásról esett szó: Terryt azért igen nehéz lesz, már ami a klubon belüli státuszát illeti, ha nem is lehetetlen. Jó lenne, ha ezzel kapcsolatban születne valami döntés, mert az öreg Johnt is alaposan megviseli ez az időszak, mostani piros lapja is erről árulkodik, na meg az is, ahogyan elhajította a csapatkapitányi karszalagot. Várnia kell viszont, amíg Conte meg nem érkezik, merthogy én egész biztos vagyok benne, hogy meg fogja kapni az új szerződést (tán csak egy évre, de fogadja el, ezen ne múljék már), hiszen az olasznak is kellenek hasonló karakterek az öltözőbe.

Édenke kezdi régi önmagát idézni – mégis ő lehet jövőbeli sikereink egyik letéteményese?

Szamaritánus missziónk eredményeként a SAFC folytatja a menekülést egykori pincérünk, Benítez kárára, mi pedig élvezkedünk még kicsit, holnap például a Pool ellen, akik viszont fejben már biztos Svájcban járnak, hiszen a bajnokihoz pont egy hétre az Európa Liga döntőjében kell majd megvédeniük a Premier League becsületét a spanyol Sevillával és a La Ligával szemben. Mindez remek, gólgazdag meccset ígér. Egyébként tényleg bármi megtörténhet majd, az impozáns 12-12-12-es mérlegünk is ezt támasztja alá. Ha én döntenék, megtölteném fiatalokkal a kezdőt, hadd szerezzenek egy kis tapasztalatot, de Hiddink jól láthatóan nem így gondolkodik, bár az eredmények nem igazolják őt. Mindegy már, tét nincs, azt megoldottuk, összeszorított fogakkal várjuk a következő szezont, addig is: KTBFFH!