Felkészülés

A csapatnak is, és nekünk is. A nyár a felfrissülés, a megújulás, az újjászületés szinonimája futballberkekben. És a felkészülésé.

Úgy tűnhet, hogy a júliust a csapattal együtt kivettük mi is – ami persze nem igaz, részemről legalábbis, bár szégyen szemre ezt is csak azért mondhatom így, mert Wudival is több, mint két hete nem váltottunk szót. Esetemben ezt az időt főleg munka töltötte ki, külföldi utazások,  vendégek – az én jól megérdemelt nyaralásom még csak majd most kezdődik.

Az eddig eltelt idő – lényegében a július, amióta nem igazán jelentkeztünk, de legalábbis megtizedelt intenzitással – mondjuk ki, elég lanyha volt. Még a kommentmezőben is fel-feltünedeztek olyan hozzászólások, hogy bánja a franc, mi, csak történjen már valami. Mert, ami történt, az is nyilvánvaló volt: megjöttek az első brainstorming képek a készülő új Stamfordról, jött Falcao, a kölcsönbizniszt is jobban csináljuk lassan a Barclaysnél, és persze megszakadt a szívünk, de akkor sem volt semmi meglepő benne: Begovics váltotta az egyesben hőn szeretett legendánkat, Cechet.

Mondjuk legalább mindenki kiélvezhette a nyarat – mert idén volt mit. Mindezzel azt akarom mondani, hogy idén már volt nyár is, ami napsütéssel, és gecimód meleggel támad – nem úgy, mint az utóbbi években, hogy júniusban még azon filóztál, hogy akkor most befűtsünk-e vagy sem, mert 14 fok van a éjjel. Jött a negyvenes fölé kúszó higanyszál, én pedig ekkor érzem magam elememben. Imádom a meleget (ami a napból jön, és nem amelyik büszke rá), ilyenkor vagyok topon, előző életemben valószínűleg valahol a Bahamákon vagy Mehikóban élhettem (..hol adnak jobb sört?). Kivéve persze, ha kocsiban, tárgyalókban, reptereken és taxikban kell aszalódni. Arra nem ez az ideális.

És még akkor persze meccs sincs, hogy ezzel aztán tényleg kivegyenek minden szelet a témázgatásból egy fociblogon. Na persze írni lett volna miről, meg ötlet is hozzá, és utálok mindig az időtényezővel előállni, de attól a tény még tény marad, idő márpedig nem lesz több attól, hogy én akarom.

De végülis a posztokat megírtuk együtt a kommentmezőben, annyi időt azért szakítottam én is mindig, hogy ránézzek a csapat körüli dolgokra, meg a blogra. Lement az első felkészülési meccs is már, olyan lett, amilyen a Chelsea nyara volt eddig – lanyha és homályos. Ma újrázunk, az ellen a PSG ellen, akik kiejtettek a BL-ből. Ez itt nem a revans helye és ideje, de megvallom, nem bánnám, ha némileg jobb játékkal, és gólokkal győznénk. Jót tenne a lelkemnek. Ha és amennyiben mégsem jönne ez össze, ám legyen. Nem most kell készen állni a háborúra – ez egy harc, amit büntetlenül lehet elveszteni.

És ha már harc, és háború, és a poszt egyébként sem szól semmiről, csak, hogy legyen kommentfogó a PSG meccs elé, akkor legalább hoztam nektek pár szállóigét és közmondást, a meccs előtt már úgy sem lesz több időtök olvasni, mint ezeket átfutni:

“Amikor olyan messzire mentél, hogy képtelen lennél még egy lépést megtenni, csak fele olyan messzire jutottál, mint amennyire képes vagy.” (grönlandi közmondás)

“A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.” (Seneca)

“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.” (Albert Einstein)

“A lehetetlen nem tény, hanem vélemény.” (Muhammad Ali)

“Ha a lehetőség nem kopogtat be hozzád, csinálj magadnak egy ajtót.” (Milton Berle)

“Az Istenhez imádkozni kell, de a parthoz evezni.” (Lev Tolsztoj)

„Békében is úgy kell élni, mint a háborúban. A háború: az élet lecsupaszított lényege. Az élet lényege pedig: harc az életért.”

“A csatabárd az a tárgy, amiről soha senki nem felejti el, hogy hova ásta.” (Frank McKinney Hubbard)

“Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is.” (Bertolt Brecht)

„Nem a legerősebb ellenfél nyer, hanem a legerősebb akaratú.” (Shaolin)

Nos, jó szurkolást, ha van még, aki élőben nézi: én itt leszek.