A rövid írországi kirándulás után Japán felé vette az irányt a csapat, ezúttal már Pulisic-kel kiegészülve. Bár felemás eredményekkel, de pozitívan térhetett haza a csapat Cobhambe…
Az amerikai válogatott támadó érkezésével gyakorlatilag mindenki megérkezett az edzőtáborba, akik közül Lampard valószínűsíthetően válogatni fog majd a kezdőcsapatot illetően (mínusz a sérültek) – Williant kivéve, aki a hosszú Copa America szereplés miatt még megérdemelt pihenését tölti és várhatóan csak augusztus első hetében utazik vissza Londonba.
Ethan Ampadu kölcsönbe került a Red Bull Leipzig csapatához, így idő előtt elhagyta a tábort, ahogy N’Golo Kanté is, akit inkább Cobhamben kezelnek sérülésével, ami minden valószínűség szerint rendbe fog jönni a szezonkezdetre.
A távol-keleti túra első állomásaként a Japán liga címvédője, a Kawasaki Frontale volt az ellenfél embert próbáló körülmények között.
A várakozásoknak megfelelően nem számíthattunk könnyű meccsre, és a gól nélküli eredmény is ezt tükrözte a félidőben. A végén azonban egy Leandro Damião a hazaikat felé billentette a mérleg nyelvét.
A Frontale nagyon aggresszíven, jó tempóban kezdte a mérkőzést, ami először nem is ízlett a Chelseanek, így időbe telt, mire sikerült a labdatartást a japánok térfelére helyezni. A csapat játékstílusára egyre inkább jellemző magasan kezdődö letámadás természetesen ezen a mérkőzésen is szembetűnő volt.
Az elmúlt szezonban Sarri irányítása alatt a szurkolók Kanté pozícionálásába kötöttek bele, ami nagy kérdőjel még a jövőre nézve, hiszen a francia világbajnokunk hozta a legjobb mutatókat a támadó harmadban szerzett labdákat illetően, ami egy ilyen letámadós foci alappillére.
A második félidőben minőségi fölényt sikerült mutatni, azonban gólra nem sikerült váltani ezt, ami meg is bosszulta magát, így a hazaiak egy késői góllal megszerezték a győzelmet.
Első félidő (4-3-3):
Caballero | Alonso, Zouma, David Luiz, Azpilicueta (c) | Mount, Jorginho, Kovačić | Kenedy, Batshuayi, Pedro
- Minőségi letámadás, Azpilicueta támadásbeli erősségeinek kiemelése
- A támadásból védekezésbe való átmenetek egyelőre döcögősek
Második félidő (4-2-3-1):
Caballero | Emerson, David Luiz (c), Christensen, Zappacosta | Jorginho, Kovačić | Mount, Barkley, Kenedy | Giroud
- A Jorginho-Kovacic védekező középpálya csak átmenetileg került fel a pályára teszt jelleggel, ezt a Drinkwater-Bakayoko tengely váltotta
- Mason Mount a középpálya bármely részén jól néz ki
- Pulisic pozitív bemutatkozása
- Palmer bemutatkozása a felnőtt csapatban (azóta kölcsönbe került)
- A támadás befejezések még nem az igazik
[embedyt] https://www.youtube.com/watch?v=2iklrjAqrjs[/embedyt]
Természetesen minden körülmények között meccseket akarunk nyerni, azonban 10 napnyi felkészülés és 3 nappal a Japánba érkezés után nyilvánvalóan akadtak fizikális problémáink. Ezért is voltam nagyon elégedett, amit a pályán láttam a játékosoktól fizikálisan ettől függetlenül. Borzalmasan magas páratartalomban nyújtott kiemelkedő teljesítményt pár játékosom. Játékra és munkára éhesen szerepeltek a körülményekkel és jetlaggel küzdve.
Kezdjük megtalálni a játékunkat és a formánkat. A kapu előtt még pontosabbnak kell lennünk, de ez jönni fog magától. Valamint néhány apróságon kell még dolgoznunk. Labdabirtoklásnál még nem tudjuk egészen pontosan azt produkálni amit szeretnénk és a befejezéseken is dolgoznunk kell még. Nem vagyunk annyira élesek, amennyire szeretnénk lenni, de dolgozunk az ügyön és magabiztos vagyok a jövőt illetően, hogy ez is jönni fog. Semmilyen félelmen nincs, mert nagyon elégedett voltam a játékosok nagy részével.
Tammy mandulagyulladással küzdött, Kepa pedig hasmenéssel, ezért nem szerepeltek. Nem vagyok doktor, de szerintem köze lehet ahhoz, hogy nehéz egyelőre felvenni a tempót, mert keveset alszunk. Ez ennél a két játékosnál jelentkezett eddig leginkább. Remélhetőleg ők is gyorsan túllépnek rajta.
A Frontale után egy sokkal komolyabb próbatétel várt a csapatra, a – még Messi nélkül, de Griezmannal felálló – FC Barcelona.
A katalánok egyből kézbevették a játék irányítását, ami alkalmat adott a labda elleni mozgás gyakorlására is – talán a lehető legjobb ellenféllel szemben.
A kontrák igen lassan indultak be helyenként, de az idő előrehaladtával kezdtük felvenni a ritmust és egyre szebb labdakihozatalok és támadások bontakoztak ki a labdaszerzésekből és az alapvonalról építkezésekből is.
Az első nagy helyzet Abraham előtt adódótt, akinek nem sikerült hálóba pofoznia a labdát Pulisic kipattanója után, azonban az új kilencesünk(?) nem sokkal később helyrehozta hibáját és Jorginho passza után már nem hibázott, hidegvérrel húzta el Ter Stegen mellett a labdát és szerzett gólt.
A második félidő forgatókönyve hasonlóan alakult, nagy Barcelona nyomás és egyre feljavuló Chelsea a félidő végefelé. Ennek következményeképpen Barkley duplázta meg a Kékek előnyét egy távolról leadott balos lövéssel. Először úgy tűnt, mintha megpattant volna a lövése ami becsaphatta Netót, de a visszajátszásból látszott igazán, hogy egy fantasztikusan eltalált és kicentizett lövés volt.
A végén még Rakitic szépített egy védhetetlen bombagóllal, (amihez azért rendesen asszisztált Drinkwater és Tomori) a lényegen azonban ez már nem változtatott, sikerült legyőzni a jó nevekből álló Barcelonát.
Ez volt talán az első meccs a felkészülési szezonban, ami már nem a kísérletezgetésekről szólt leginkább, hanem az alapcsapat összerakásáról. 60 percig összetartotta a Jorginho-Kovacic védekező középpályát Frank, ami egyre inkább arra utal, hogy visszatérünk ehhez a felálláshoz a szezon nagy részében bár ebbe a képletbe még bele kell tenni Kantét is, aki mindent megváltoztathat.
Védelemben a Luiz/Christensen és a Zouma/Tomori párosok voltak próbálgatva, de Rüdiger felépülésével még itt is röpködnek a kérdőjelek a belső védő párost illetően.
Barkley új embernek tűnik Lampard kinevezésével, ami valódi versenyhelyzetet teremthet a középpályás helyekért történő harcban.
Kepa és Abraham is felépült és jól is teljesítettek – nem elképzelhetetlen hogy ezzel a két névvel fog kezdődni és végződni a 2019/20-as Chelseajének kezdő 11-e a szezonnyitón.
Nagyon boldog vagyok. A pályán és azon kívül is nagyszerű időt töltöttünk együtt és rengeteg dolgot viszont láttam a pályán, amit edzéseken gyakoroltunk aminek különösen örülök. Van még min dolgozunk természetesen, de jó túrán vagyunk túl.
Megtanultam a csapatunkról, hogy egy nagyon összetartó társaság. Minden megcsináltak, amit kértünk tőlük, sőt még többet is. Meg is kapják emiatt a megérdemelt pár nap pihenőjüket. Két nagyon kemény mérkőzésen vagyunk túl az ellenfelek és a körülmények miatt is, ami nagyon jó teszt volt a játékosok számára. Sokat segített a felkészülésben ez a túra.
Arra készülünk, hogy teljesen készek legyünk a Manchester United elleni nyitómeccsre. Nagyon gyorsan fogy az idő, úgyhogy továbbra is ilyen hatékonysággal kell dolgoznunk. Közösen kell dolgoznunk azon, hogy sikerüljön beépíteni azokat a játékelemeket, amiket elképzeltem.
Így záródott tehát a Japán túra, ami után joggal lehetünk egyre izgatottabbak a szezon rajtot illetően, hiszen a kemény, őszinte munka meg fogja hozni az eredményét – még ha nem is azonnal.
Folytatás a Reading ellen vasárnap délután, majd egy osztrák edzőtábor, az old traffordi kezdés előtt.
