Egy nyerges fecske nem lehet akadály

A múlt heti kupameccs kifejezetten jót tett a csapatnak, remélhetőleg így lesz ez most is. Igaz, ez nem BL, csak ligakupa, viszont itt legalább címvédők vagyunk. Ahhoz a Walsall FC-hez látogat a csapat, akik nem keltettek sok feltűnést az utóbbi években, s igencsak keveset tudni róluk (Wikipédia nélkül persze). Úgyhogy illedelmes vendégként alapvetően velük ismerkedünk majd alább.

A Birmingham és Wolverhampton közé beékelődött Walsall finoman szólva sincs a futballbarátok homlokterében. Alapszíneik a piros és a fehér, címerállatuk a fecske, becenevük viszont a Nyergesek (The Saddlers), ami a múltból ered (anno Walsall a nyereggyártás egyik központja volt).

A város büszkeségei napjainkban a harmadosztályban múlatják az időt, de a hőskorban sem vitték soha élvonalbeli tagságig, ráadásul a kupákban is elkerülték őket a nagy diadalok (bár 1933-ban az FA kupában és 1984-ben a ligakupában is kiejtették az Arsenalt, utóbbi ráadásul elődöntőt ért a csapatnak). Ha már az Ágyúsok szóba kerültek: az észak-londoniaknál termékeny éveket töltő Paul Merson játékosként, de inkább játékos-edzőként ténykedett a Walsallban, amivel a klub egyik legismertebb játékosa lett.

A csapat nyolc forduló után az előkelő második helyen áll a bajnokságban, a ligakupában pedig már két kört ment (a másodosztályú Nottinghamet és Brightont is kiejtették már). Akár azt is mondhatnánk, hogy elkezdett beérni a négy és fél éve a kispadon ülő Dean Smith munkája, de igazából lövésem sincs, mi történik a Walsall háza táján, szóval inkább nem dobálózom a közhelyekkel.

Tudjuk, hogy a volt Chelsea-játékos olyan, mint a magyarok Frei Tamás műsoraiban: a világ bármely szegletében felbukkanhatnak. Esetünkben most az a Milan Lalkovic a főszereplő, aki 2010 és 2014 között volt csapatunk kötelékében (négy helyen pedig kölcsönben), nyártól pedig már a Walsallé a játékjoga. A volt Chelsea-játékos továbbá olyan is, mint a pisztoly a színpadon: előbb-utóbb elsül. Ha a szlovák támadó betalálna ellenünk – amit legfeljebb egy keserédes, semmire sem jó szépítő találat formájában tudok elfogadni –, akkor beállhatna abba sorba, aminek többek között Hasselbaink, Gudjohnsen, Sturridge, Lampard vagy David Luiz is tagja már.

Hogy ne Lalkovicról vagy tágabban a Walsallról szóljon a meccs, azért sokat tehetnek a mieink. Címvédőként szívesen nosztalgiázunk a tavalyi menetelésről, ha pedig fölidézzük José önfeledt becsúszását, akkor bízhatunk abban is, hogy nem fogjuk félvállról venni ezt a sorozatot. Wembleyről ugyan még korai vizionálni, de a fiatalok és a mellőzöttek számára továbbra is fontos bizonyítási terep a ligakupa (így az is, hogy ne essünk ki túl korán), ha pedig más nem is, de a Maccabi elleni múlt heti találkozó jól példázta, hogy Baba Rahman, Loftus-Cheek, Kenedy vagy épp Traoré játszatása sem ördögtől való. Diego Costa távollétében pedig Falcao és Remy próbálhat meg egymásra licitálni.

Tekintve, hogy a meccshez állítólag még stream sem lesz, nem ragoznám tovább a kedvcsinálást. A lényeg, hogy a végre felvett fonalat tartalékos csapattal is jó lenne görgetni előre. Jó lenne győzelemmel hangolni a szombati newcastle-i túrára, addig is Blue Is The Colour!