Ébredünk-e a rémálomból?

Tekintve, hogy mindenszentek előestéjén, hát valójában előestéjének delén eljő a média által generált idei José Mourinho kirúgások 43. alkalma, a mi rémálomszerű vesszőfutásunk pedig csak egy meccsel több lett a ligakupából való kizúgásunk okán a hét derekán, egy újabb remek alkalom lesz a Chelsea-Pool, hogy felébredjünk ebből a valószínűtlen, és egyre hosszabb rettenetből.

Maga a mindenszentek egy többnapos ünnep, de egyike azoknak az egyházi eseményeknek, amit a megfelelő vallások különbözőképp ünnepelnek. Október 31. főleg az angolszász országokban számít kiemelt eseménynek – bár egyre nagyobb népszerűségnek örvend hazánkban is, miután a nagy gengszterváltás után ránkszabadult szabadsággal részben annyit kezdtünk, hogy egyre inkább átvesszük Amerika ünnepeit. Ennek tiszteletére, de legalábbis ennek jegyében a BT Sport egy igen fasza felkonfot nyomott, amit már betoltam anno a kommentok közé, de most álljon itt is, mert jó cucc.

 

Mindenesetre holnap, szombaton eljöve all hollow’s evening, azaz minden szentek estéje, mi pedig végigcsodálhatjuk minden szentünk pályára lépését, kezdve az olyan szentekkel, mint Fabregas, vagy a megbűnhődött, ezért újra tettrekész Matics, aztán meglátjuk, hogy a főünnepkor, vasárnap, november elsején gyertyát kell-e gyújtanunk megemlékezésként a csapatért, vagy már eleve a november másodikára koncentráljunk, ami nevezetesen a halottak napja, amikoris az elhunyt, de üdvösséget nem nyert, még tisztítótűzben lévő hívekért szólnak a harangok.

Utóbb, mikor nekivágtunk egy igen érdekes 5 meccses sorozatnak, írtam, mondtam, hogy ez az 5 meccs igen sok mindenről dönt majd a szezon végkimenetelét illetően, és milyen fasza lenne, bár jelen helyzetünkben valószerűtlen, ha hoznánk egy 5/5-öt. Na ehhez képest javuló játék, és mindkétszer borzalmas bíráskodás mellett hoztunk egy 2/0-át. Nem kell nagy fejszámolás hozzá: Ligakupát a szezonban már nem nyerünk. És hát, ha még volt is valaki nagyon bizakodó korábban, szerintem már ők, mi is látjuk, hogy PL címvédés sem. A BL-hely, azaz a bajnoki legalább negyedik pozíció még reális cél mindenképpen, de javuló játék, bíztató jelek ide vagy oda, el kell kezdeni meccseket nyerni és pontokat gyűjteni hozzá.

Igyekezve elkerülni a nagyon kellenek a pontok meg győzelmek immáron rendszeresnek tekinthető kérdéskörét, azért mutassak már rá, hogy a bizonyos (min) negyedik helyért folytatott harcunkban igen értékes 3 pont lenne a szombati. Egy, még össze nem álló Liverpool, akit José egyébként is minden riválisnál többször győzött le, új edzővel, a Stamfordon… én magam általában nem vagyok híve az ilyen hosszú távú mutogatásnak, de a végelszámolásnál bizony ez a győzelem sokat érhet, mint ahogyan a meccsben benne lévő, esetleges vereségünk is sokba kerülhet.

A forduló nyitómeccsén ha nyerünk, sem tudunk a felső házba kerülni, hacsak, valami frenetikus véletlen folytán az előttünk álló 5 csapat mind vereségbe szaladna, pedig erre még akár némi sansz is mutatkozik, hiszen a WBA a Leicestert fogadja, a Swansea az Arsenalt látja vendégül, a Watfordhoz a West Ham utazik, a Stoke a feltámadó Newcastlenél vizitál, viszont, hogy az Everton a Sunderlandet fogadja, mégiscsak eléggé inog a zászlórúd. A Pool a 9., éppen 1 meccsnyi három ponttal és +2 gk-val előttünk, így egy esetleges 3-0-ás győzelemmel… háháhá… fel kéne ébredni a 26-os számú ábrándjárat utasának.

Nem mellesleg tekintve a két csapat helyzetét, szerintem a meccsünk akkora 1-1 lesz, mint a ház, a Pool idén a Villa, már a PL-ben 5 döntetlennél jár, de az októberük a hétközi B’mouth elleni győzelmet leszámítva így néz ki: DDDDD. És nem röhögök rajtuk, hanem októberben konkrétan 5 döntetlent hoztak le, a 3 PL (Everton, Spurs, Soton) mellett 2 Európa Ligás is befigyelt, amely sorozatban 3 meccsen ezzel 3 döntetlennel állnak, mindhárom meccs 1-1-re végződött. Sky Merson még nem állt le azzal, hogy Chelsea győzelmeket jósoljon, szerinte 2-0-ra nyerünk, mondanám, hogy bár lenne igaza, de hát… értitek.. úgyse.

Ami nekünk nagyon fájhat, hogy a jóképességű Stoke a csakugyan ugyancsak jóképességű Friend jóképességű asszisztálása mellett rommátörte a keretünk nagy részét, de legjobb csatárát szó szerint véve is, Costa pedig repedt bordákkal aligha fog pályára lépni, mégha a csapat egyelőre ködösít is ekörül. Lesz pár játékosunk, aki valami mérföldkővel a hátán lép pályára, márha; az egyik a Pool-vadász JT, aki már 17 találatnál jár a Pool ellenében, ráadásul 550. alkalommal húzhatja fel a CSK karszalagot. Ha már a másik Pool-killer, Ivanovics nem lehet ott, legyen most király a 100. PL meccsére készülő Oscar, vagy, ha mégis pályára lép, akkor az 50. Chelsea meccsére készülő Costa.

A legfrissebb infók szerint, ami alatt a most zajló sajtókörítést értem, Courtois és Ivanovics bevethetetlen, Pedro és Costa esetében a döntés még nem végleges. Mindkettőnek volt ma erőnléti edzése, aztán dönt a stáb, hogy pályára lép(het)nek-e. A két edző egyébként kölcsönösen felszopta egymást, Kloppo dobott azért egy merészet, mikor elsütött egy ilyet:

„When I was in Germany sometimes we sent each other short messages,” said Klopp. „I am full of respect for his work. If you are not a journalist or a referee, he can be a nice guy. I’m neither of those. He is a nice guy. He is emotional, I am emotional.”

Egy biztos, a Chelsea-Liverpool egy top rangadó, függetlenül attól, hogy a kilencedik látogat a tizenötödikhez. Mindkét csapatnak kellene az eredmény, egy picit talán nekünk fontosabb. Szépen szólna, ha Jürgen első PL győzelme épp a Chelsea ellen történne, de szerintem ő lenne inkább az, aki jobban örülne akár az 1-1-nek is, amit még mindig tartok, hogy kb 85%-kos valószínűséggel végeredményként láthatunk.

Végszóként, idetolom, amit José Ramires új kontraktja kapcsán tolt be a közösbe:

„It’s not this season, it’s not tomorrow – it’s what he’s doing since he came to Chelsea. It’s his mentality as a group man. He is a player that is ready to play, to be on the bench, to be in the stands, to play as a midfielder or a goalkeeper or a striker, to play where the teams needs him. He’s one of these guys that every manager loves and I am happy the club recognised he deserves that [the new contract]. Everybody is happy because Ramires is one of these guys not many recognise what he is really is and what he means.”

Magyarul: megvan José új Mikelje. Nyilván nem egy sokkal fiatalabb kiadása, meg talán jobb sem, de egy vízhordó, egy csapatjátékos – ilyenek is kellenek. Tegnap a hír kapcsán feltettem a kérdést, tud-e valaki használható indokot a megtartása mellett – ez végeredményben egy elfogadható érv. Persze egyben némileg egy újabb szög Ruben padhoz kapcsolásához is. „Nem sokan veszik észre, milyen valójában és mit is jelent ő valójában a csapatnak”. Hát, én még mindig egy vagyok ezek közül a ‘sokak’ közül.

De mivel egyelőre a szezonban sokkal rosszabb dolgok is történtek és történnek velünk, mint Ramires megtartása, koncentráljunk csak arra, ami leginkább az orrunk előtt van, és valahogyan, nyögve, kínok között, de győzzük le a Poolt. Aztán majd ráérünk utána aggódni a sorsdöntő /1 hétközi, szerdai BL meccs miatt.  Champions of England, we know, what we are!