Dobogóról

A válogatott szünet óta két idegenbeli 4:0-t tud a csapat felmutatni, ami még úgy sem rossz, hogy a papírformát egyik eredmény sem borította különösebben. A három felvonásos vándorlás legnehezebb része viszont a végére maradt: az otthon erős, bajnokságban jól teljesítő, ám a BL-ben háromgólos előnyt leadó Liverpool lát minket vendégül. Kedvcsináló alább.

 

Azt nyugodtan mondhatjuk, hogy a Roma elleni hajszárító megtette hatását: három meccs, három győzelem, három clean sheet. Ezt persze nem kell felnagyítani, de elbagatellizálni sem: úgy tűnik, rendeztük a sorokat. Vissza is tért a csapat oda, ahol lennie illik: a dobogóra. A támadójáték felélénkülése elsősorban Hazard érdeme: belga zsenink végre nem csak jól mozog, hanem gólokat is szerez. Kanté visszatérésével pedig a védekezést is sikerült lehozni a totál fogalmatlanságba tartó útról, ráadásul David Luiz száműzetése is véget ért, szóval hátul is gyarapodtak az opciók.

A BL-forduló legnagyobb sikere természetesen az volt, hogy Bakuban kiharcoltuk a továbbjutást, így Sp*rs és a City mellett harmadik angolként tuti a helyünk a legjobb tizenhatban. Ha úgy nézzük, hogy ehhez egy korán emberhátrányba kerülő, csoportutolsó, BL-újonc azeri csapatot kellett ütnünk, akkor ez nem akkora eresztés, és mint a mellékelt ábra mutatta, ment félgőzzel is. Ha viszont úgy, hogy a Roma és az Atlético szíves társaságában értük el mindezt egy körrel a vége előtt, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy (eddig) jól végeztük a dolgunkat: a csoportelsőség még nem tuti, de egyrészt ne legyünk telhetetlenek, másrészt a római bukó után már azt is értékelni kell, hogy ismét mi állunk a kvartett élén és saját kezünkben a sorsunk, harmadrészt meg – ez nyilván erősen sorsolásfüggő – jelenleg nem kecsegtet akkora előnnyel az élen végezni.

Miközben mi kissé tartalékosan lötyögtünk a Kaukázusban, Kloppék Sevillában harcolhatták volna ki a csoportelsőséget. Ki ne tudná, ez nem jött nekik össze, háromgólos előnyük leadásával pedig még az sem biztos – csak erősen vélelmezhető –, hogy a továbbjutásuk meglesz. Kérdés persze, kire hogy hat majd a saját túrája a hétvégi bajnokija előtt. A Pool teljes harci díszben izmozott és a végeredmény csalódást keltő volt számukra, míg mi sikerélménnyel térhettünk haza egy feleannyira sem fárasztó mérkőzés után. Igen ám, de – és erre Conte is panaszkodott hét közben – ismét egy értékes nappal kevesebb jutott nekünk a regenerálódásra, ami egy komolyabb utazás után már tényező lehet, pláne, hogy szerda-szombat viszonylatról beszélünk. Az sem mellékes, hogy mindhárom idegenbeli BL-meccsünk után rangadóznunk kell(ett): Madrid után fogadtuk a Cityt, Róma után a Unitedet, Baku után meg megyünk az Anfieldre. Persze lehetne azt mondani, hogy legalább már hozzá vagyunk szokva…

Egy Pool-Chelsea rangadónak számít már jó ideje: két állandó PL-tag, megannyi pikáns előzmény. Tovább fűszerezi a dolgot, hogy mindkét csapat jó formában van (az elmúlt öt meccs tabellája alapján mi a második, a Vörösök a harmadik helyen állnak). Conte szemében meg nyilván szálka, hogy tavaly a Liverpool volt az egyetlen, akit nem tudott legyőzni. Ami a top6-os egymás elleniket illeti, mindketten játszottunk már a másik néggyel: mi 7, ők 4 pontot hoztak a lehetséges 12-ből – remélhetőleg nem lesz nivellálódás.

Ki már amúgy is rég kaptunk: még 2012-ben egy ellenük megnyert FA kupa döntő és egy Bayern ellen megnyert BL-döntő között, erősen felforgatott csapattal. Az a 4:1 persze attól még nagyon fájó volt, ráadásul akkor még az sem volt biztos, hogy megérte feladni a bajnokságot. Azóta két győzelem és három döntetlen a mérleg, no meg persze volt ott  Suarez-harapás, majd utolsó utáni perces egyenlítés, Gerrard-elcsúszás, tavaly pedig egy emlékezetes szabadrúgásgól és egy kihagyott büntető is.

Mi szeretnénk a dobogón maradni, a Liverpool meg szeretne odakerülni, szóval az eseménytelen 0:0 idén is kizárható. Ráadásul nekünk (Swansea, Newcastle, West Ham) és nekik (Stoke, Brighton, Everton) is könnyebb etap jön, miközben a másik négy top6-os csapatnak marad még egy vagy két derbije az ünnepek előtt, szóval sokat érhet ez a három pont. Ha nekünk sikerülne, azzal eléggé „megérkeznénk” a dobogóra… Továbbra is Blue Is The Colour!