Az ellentétes félidőzés mint alakuló stílusjegy

Szombaton megvolt a hazai bemutatkozás is, az idegenbelihez hasonlóan szerencsére ezt is győzelemmel zártuk. Az ellenfél újfent egy frissen feljutott csapat volt, s bár a kétgólos különbség most is meglett a végére, azért ismerjük el, hogy nem volt ez olyan sima, mint a Berki herezacskója. Értékelés alább.

Talán még emlékeztek, a 2011-2012-es szezonban találkoztunk már a Leicesterrel, akkor az FA kupa negyeddöntője volt az apropó. Szemrevaló játékkal, 5-2 arányban nyertünk végül. Az volt Torres egyik legjobb meccse Kékben: két gólt és két gólpasszt is jegyzett a spanyol. Jó néhányan (például Schmeichel, Konchesky, Nugent vagy a menedzser Nigel Pearson) már akkor ott voltak a Rókák kötelékében.

A szombati meccsre ellenfelünk egy értékes ponttal érkezett (azt az Everton ellen tartották otthon az első fordulóban) Londonba, ami önbizalmat adhatott nekik – plusz némi biztosítékot arra, hogy nem ragadnak be totálisan a szokatlanul kemény sorsolásuk miatt. Mi meghagytuk a Burnley ellen bevált kezdőt, a nyitófordulóban még eltiltott Ramires leülhetett a padra Torres helyére, aki így még a keretbe se férhetett be.

A nyitófordulóban két ellentétes félidőt játszott a Chelsea: az első játékrészben hajtás, fineszes egyéni megoldások és hátrányból fordítás, térfélcsere után viszont laza labdázgatás volt a műsor. Szombaton pont fordítva történt: az első játékrész kiegyenlített volt, fordulás után pedig kijött a két csapat közti tudásbéli különbség. Ám míg a Burnley gólja ellenére sem igazán volt velünk egyenrangú partner, addig a Leicester szervezetten védekezett és ügyesen kontrázott és bizony jó darabig semmilyen fölényt nem tudtunk kialakítani.

Azt azért jó volt látni, hogy langymeleg első félidő Mourinho szerint sem volt kielégítő, ugyanis térfélcsere után rögtön bekezdtünk (bár egy ideig félő volt, hogy túlságosan is sztárt csináltunk Schmeichelből). Érezni lehetett, hogy míg Pearson csapata fárad (főleg fejben), addig mi pár sebességgel feljebb kapcsolva már érvényesíteni tudjuk az akaratunkat annak rendje és módja szerint. A megnyugtató előny megszerzése szerencsére ezúttal is pozitívan hatott a csapatra: a srácok élvezték, hogy át tudnak rohanni a vendégvédelmen, felszabadultabban játszottak, bátran lőttek (bezzeg tavaly hányszor vettünk vissza ilyenkor a tempóból).

Most – meglepetés gyanánt és picit kuriózum-jelleggel – jöjjön egy rövid szöveges és pontozós értékelés a szombaton pályára lépőkről:

Courtois: Remek napot fogott ki a belga, abszolút megdolgozott a clean sheet-jéért. Végig magabiztosan ténykedett, a legnagyobb bravúrját a Nugenttel szembeni 1v1-es hárításakor mutatta be. Nem könnyű látvány Cech a kispadon, de Courtois-ra eddig nem lehet panasz. 7,5

Ivanovics: Parádés a támadószekciónk, de Iva lendülete és szíve kellett ahhoz, hogy igazán felpörögjünk. Előbb fejelt, majd lőtt, végül pedig két védő elküldése után ő adta az asszisztot a vezető találathoz. Végighajtotta a mérkőzést, nálam a meccs embere. 8
Cahill: Inkább az első félidőben foglalkoztatták a Leicester támadói, akkor azért különösebb hiba nélkül tette a dolgát. Nem voltak nagy mutatványai, így nem róla marad emlékezetes a találkozó. 6
Terry: Talán nem meglepő, hogy neki sem kellett ihletett formában játszania ahhoz, hogy otthon tartsuk mindhárom pontot. Ettől függetlenül nem futballozott rosszul, példának okáért megnyerte minden fejpárbaját. 6
Azpilicueta: Neki hála aktív volt a bal oldalunk is, bár Ivanovicsnél azért kevesebbet buzgott a vendég kapu környékén. A statisztikák szerint hatékony volt a passzjátéka és sokat is szerelt, szóval eddig nem érheti szó a ház elejét azért, hogy őt favorizálja Mourinho az új szerzemény Filipe Luis helyett. 6,5
Matics: Nála is az első félidő volt aktívabb, térfélcsere után a vendégek már elfáradtak és szétestek kissé, ez pedig az ő dolgát is megkönnyítette. Légi csatát ő sem vesztett, emellett még a kapu előtt is fel-feltűnt. 6
Fabregas: Egy híján száz labdaérintés, 94%-os passzhatékonyság, magas fokú aktivitás a támadóharmadban – nem lehetett rá panasz, legfeljebb annyi, hogy a lövéseibe vihetne valamivel több erőt. Az mindenképp átjött már most, hogy kreatívabbak, sokszínűbbek és labdabiztosabbak lettek általa a támadásépítéseink. 7,5
Schürrle: Tapintható, hogy mennyire jót tett az önbecsülésének a nyári vébé-arany, sokkal magabiztosabb és produktívabb az idei idénykezdete, nem véletlenül kezdő. Ő lőtt legtöbbször kapura (bevallom, néha mondjuk kicsit önzőnek éreztem), s nem sok híja volt, hogy a Rókák is megegyék az összjátékát Fabregasszal (pontosabban az egy piros-tizi kombót ért volna, ha nincs les). 7
Oscar: Ő is kitett magáért támadásban és védekezésben egyaránt. Kapufája, ha gólt nem is ért, a csapatot mindenképp felrázta a második félidő elején. Nekem a védőmunkája is nagyon tetszett, több ízben is gyönyörűen állította meg becsúszva az ellenfél meginduló játékosait. 7,5
Hazard: Bár neki sem volt hosszú és pihentető nyara, jó látni, hogy nagy kedvvel és lendületesen vetette bele magát az új szezonban. Sokat vállal, nem rest csellel megbontani az ellenfél védekezését, góljára pedig rászolgált. 7,5
Costa: Nem kell persze hasra esni az eddig látottaktól, de az mindenképp bíztató, hogy a brazil-spanyol csatárként viselkedik: megtartja és továbbjátssza a labdákat, bevonható az összjátékokba, s képes magára vállalni a góllövő szerepét. A jövőre nézve mindenképp jó jel, hogy megvannak az önbizalom-növelő gólok. 7

Ramires: Fél órát kapott, nem mozgott rosszul, volt egy szép megindulása, de a meccs állásának alakításában nem jutott neki szerep.
Willian: Beszállt 20 percre, de túl sok maradandót nem alkotott.
Drogba: Már 2-0-nál állt be, de pályára lépése új értelmet adott a meccsnek. Mindenki boldogan köszöntötte őt, érződött, mennyire hálás neki a publikum. Sajnos mintha picit lámpalázas lett volna, labdaérintései és megoldásai sem voltak túl meggyőzőek, de ezért nyilván senki sem fogja őt megdorgálni.

Két győzelemmel nyitni sosem rossz, de azért tegyük hozzá, hogy két újoncot vertünk meg: ezt a hat pontot a bajnokság bármely szakaszában, akár tartalékos kezdővel is illik abszolválni. S bár voltak apróbb zökkenések, az azért dicséretes, hogy tetszetős megoldásokkal és kreatív támadásépítésekkel színezve, végül teljesen megérdemelten gyűjtöttük be ezt a két skalpot. Az újakra pedig nem hogy panasz nem lehet eddig: mindhárman hozzá tudnak tenni a játékhoz. Kell is az önbizalom, hiszen megyünk az Evertonhoz és a ManCityhez is, a kettő közt meg a kifejezetten jól rajtoló Swansea vizitál majd nálunk. Reméljük a legjobbakat, továbbra is Blue Is The Colour!