Amikor visszanyal a fagyi

Ki emlékszik még a hírhedtté vált Barca elleni meccsre? Leparkoltuk a buszt a kapunk elé, és még a szerencséjüket is elvettük a szerencsétleneknek, majd boldogan reklámoztuk, hogy bizony a cél szentesíti az eszközt. Futballközhely, de végül mindig minden kiegyenlítődik. Kívülről gusztustalannak tetsző játékot mutatott a kiesőjelölt kelet-londoni gárda, de legalább ebben a bíró is partnere volt. Talán meglepetésre mégsem mentem fel a fiúkat, egy bajnok-aspiránson (?) nem foghat ki ilyen akadály. Értékeljük a látottakat.

Napok óta ment az eszmecsere a szerkesztői levelező-listán, hogy Mourinho nyilatkozatai miért olyan visszafogottak a végső helyezéssel kapcsolatban, k_dako kolléga vérmesen ellenezte a visszafogott megnyilvánulásokat, véleményét nagyjából így foglalta össze:

„Értem, hogy óvatos, és nálam is a City az esélyes, de azon kívül, hogy leveszi a terhet a játékosai válláról, mintha már fel is mentené őket, és elismerné, nem szégyen kikapni. No, ez utóbbi mentalitás áll távol Josétól. Nem az Evertont vette át, akikkel az is nagy eredmény, hogy EL-helyen végeznek, hanem a (valóban fiatal és átalakulófélben lévő) Chelsea-t, amelyre ebben a szezonban közel 100 millió eurót költöttek…”

Majd hozzátette:

„José nyilatkozataiban egyébként szintén mindig előjön, hogy Rafához és a tavalyi szezonhoz hasonlítja a mostanit, hogy még hangsúlyosabb legyen a fejlődés. Az óvatosság érthető egyrészt, hiszen ha bajnoki címről beszélne, csak nagy lenne a csalódás a második hely után, de úgy érzem, már túlzásba viszi, ennél nagyobb önbizalmat kellene mutatni kifelé.”

Zenzo azért a mester védelmére kelt, mikor úgy nyilatkozott: „Nem tudom, én továbbra sem bánom, hogy nem vagyunk (túl) nagy mellénnyel a világ felé.” Majd feltette a teljesen jogos kérdést: „De ok, mondd, mit szeretnél tőle hallani? 🙂 bajnokesélyesek vagyunk, de mégse?”

Én a magam részéről igyekeztem visszafogott lenni: „Azért elszállni sem kell, a meccsek elenyésző hányadában hengerelünk, még ha az eredmények jönnek is. Talán még nincs ok túlzott önbizalomra, fene tudja. Jose tudja egyedül, hogy minden szempontot figyelembe véve mik a realitások.”

Nos, a hengerelés tegnap is elmaradt (legalábbis az eredmény szempontjából), a realitásokat pedig izzó kötőtűvel égette bele a csapat a retinánkba, Miközben a bajnokság esélyese – akivel szemben Jose is igyekszik szerény maradni – London egy másik stadionjában konkrétan szeletelt. És mielőtt a meccs elemzésébe belefognék, halkan hadd tegyem hozzá, hogy ők riválisokként feszültek egymásnak, míg nekünk egy kiesőjelölt akadt a torkunkon.

A meccsről talán elég lenne statisztikai adatokat leírnom ahhoz, hogy az is tudja mi történt, aki egy percet sem látott belőle. 72%-os labdabirtoklás, 88%-os passzpontosság és 38 (whoscored szerint 39) kapura lövés (amiből kilenc el is találta a kaput) is kevés volt tegnap. Azért nem hagyom ennyiben a dolgot, kicsit többet is mesélek.

A Cech – Ivanovic – Cahill – Terry – Azpilicueta védelmi vonal nem hozott nagy meglepetést, és a helytállásukkal sem volt baj, igaz, különösebben próbára sem lettek téve. Meglepőbb volt viszont előttük Ramires és Mikel együtt szerepeltetése, amiből Mikellel még nem is volt különösebb bajom, kellett a labdatartása, és egész élhető indításai voltak, tetszetős 93%-os passzpontosságot hozott össze, ami minimum megsüvegelendő. Ramires már sokkal halványabb volt, ismét ritkán érvényesült a sebessége, cserébe viszont mindenhova lőtt, csak a kapuba nem. Sajnos riasztóan sok zsuga az ő lábára jött ki, de nem volt tegnap nagy napja.

Willian, Oscar, és Hazard hozták, amit kell, néha négy ember vetődött elébük, de amikor nem, akkor sem volt szerencsénk. Beszédes, hogy a whoscored Adrián-t hozta ki a meccs emberének, de ha nem is így lenne, a statisztikák egyértelműek (meg amúgy sem csukott szemmel néztük a meccset). Oscarnak már nagyon kijárna egy beakadó lövés, Hazard pedig tegnap nem sokra ment a méltán elhíresült befele cselezéseivel, akkora volt ott a tömeg, mint csúcsidőben a négyeshatoson. Kissé meg is lepődtem a cseréken.

A 63. percben ugyanis lejött Mikel és Azpilicueta, helyettük pedig Matic és Lapmpard lépett pályára, vagyis valami háromvédős maszlaggá alakultunk, bár Ramires rendesen visszazárt, kicsit jobb-bekk is volt. Ami nekem meglepő volt, hogy a vajjá köpülődött, betömörült védelem ellen Schürrle talán hasznosabb lett volna, de ki vagyok én, hogy beleszóljak a mester munkájába. Mindenesetre a rohamok folytatódtak ugyanolyan hatásfokkal, Lamps több lasztit is kiküldött a stadionból, de sajnos mindig kaptunk másikat. Mire a 80. percben bejött Ba is, és két csatáros rendszerre álltunk át, már a szufla is fogyott, nem ok nélkül.

Az egész második félidő ugyanis a West Ham időhúzásáról szólt, gondolom nem csupán nézni volt idegtépő azt a borzalmat, amit pályára tettek, hanem játszani ellene is. Maradt tehát 0-0, ami nem jó eredmény, de legalább szar. Viszont ne felejtsük el, hogy ez a csapat még nincs kész, alakul, és bizony van is hova. Idén akkor sem vagyunk bajnokesélyesek, ha a szívünk mégis ezt suttogja, a BL hely pedig ettől nem került veszélybe. Legközelebb a City ellen kell alakítani, és mivel ott ilyen játékra nem kell számítani, inkább lesz jelzés értékű az ott nyújtott teljesítmény.

Zenzo kolléga zanzásan megfogalmazta, ő miként látta a meccset, ezt még megosztom veletek:

„…gondolkodtam ezen a meccsen tegnap, és arra jutottam, hogy egyébként azt leszámítva, hogy nem volt szerencsénk, a taktika jó volt, kár, hogy nem jött be. Winston is írta tegnap, nem vágta, miért kezdtünk Ramiressel ÉS Mikellel. Én legalábbis arra jutottam, hogy José pont a parkoló buszt akarta kihúzni ezzel, mármint azzal a 4-3-2-1-nek tűnő nemkarácsonyfával, vagy inkább nagyon deformált 4-3-3-mal, a nagyon mélyre húzódó Oscarral és a háromszög Ramires-Mikel-Oscarral, a középre húzódó Hazarddal, előtte Eto’o-val és a pályán széltében mozgó Williannel, hogy lendületből ronthassunk a WHU-ra (valami ilyesmivel vert két meccsen kilencet a Shitty is nekik). Más kérdés, hogy az elején a bíró nem vette elő a lapokat (Caroll két sárgával simán nem kellett volna, hogy pályán maradjon, de ha az elején JOGOSAN megszórja a westhamet a spori, nem befúj nekik kamu dolgokat (mint pölö az egyetlen helyzetük amiből jött szabadrúgás), akkor másként alakul.”

Aztán viszont, mivel ez nem jött be, egyre inkább elkezdtük beszorítani a WHU-t, aztán jött az, amit már írtam tegnap is, hogy hiába járattuk szépen a labdát, hiába volt minden mezőnyjátékos max 40 méterre a WHU kapujától, hiába voltak kreatív key passzok, az összes whu játékos a tizenhatosán belül állt, és vagy láb, vagy test, vagy kapus jutott a labda útjába, ha egyáltalán eltaláltuk a kaput. Próbálkoztunk távolról, közelről, az utolsó 5-10 percet leszámítva (amikor már boldog-boldogtalan nekiállt tüzelni, Iva, Ramires, Matics, bűnrosszul) nem is rosszul. De, van ilyen meccs, nem jön be semmi. Most még belefér. 1-2 szezon múlva, majd nálunk sem fog, de remélhetőleg mi is olyan hatékony gyilkológépek leszünk, mint a City.”

Nincs ok temetkezni, feldöntötték a fiúk a pályát rendesen, de van ilyen, hogy semmi nem jön be. Továbbra is KTBFFH!