Hét napon belül harmadszor lép pályára a Chelsea, ami remélhetőleg nem lesz túl megterhelő az ősszel eltunyult testünknek. Szerdán este még észak-keleten izmoztunk a ligautolsó otthonában, ma viszont már a nyitómeccsen leszünk érdekeltek, s mivel a győzelmek újabban már nehézkesen jönnek – de jönnek, az a lényeg –, nem vagyunk épp pihentek. A 2016-os év utolsó idegenbeli meccsén ettől függetlenül cél az újabb három pont. Egy kis sunderlandi visszatekintés és persze londoni derbi-váró is lesz alább.
Mint ismeretes, a Sunderland elleni győzelem már zsinórban a tizedik volt, amivel beállítottuk saját, egy szezonon belüli rekordunkat. Az első öt meccs káprázatos, 16:0-s gólkülönbséget hozott csupa többgólos sikerrel, a második ötös viszont – mondjuk ki – már sokszor erőlködős volt, négyszer is minimális különbséggel lett csak meg. Szégyenkezni persze az egy-nullák miatt sem kell, mindenesetre a trend az, hogy fáradunk: nem tudjuk idejekorán lezárni a találkozókat, hiányzik a korábban előny birtokában tapasztalt könnyedség és lendület, sőt olykor bizony a szerencsére is égető szükségünk volt kulcspillanatokban.
Mióta tart a szériánk, 9 pontot vertünk a Poolra és az Arsenalra, a manchesteri duóra pedig egyaránt 15-öt! Ezek igen komoly számok, nem csoda, hogy nem ment minden zökkenőmentesen, pláne annak tükrében, hogy bebizonyosodott nem is egyszer, hogy ebben a mezőnyben gyakorlatilag bárki elkaphat bárkit, jó példa erre a Bournemouth, a Middlesbrough vagy a West Ham. Beszédes, hogy a tízes sorozatunk után a MU a második – két győzelemmel.

És pont ez mutatja meg a szűkös győzelmek értékét is. A Sunderland elleninek meg konkrétan az is, hogy Hazard nélkül sikerült hozni a csörtét, ráadásul a gálakezdőhöz képesti (van ilyen szó?) két beugró hozta össze a találatot (Willian assziszt, Fabregas gól). Cesc egyébként már a tizedik különböző gólszerzőnk, ami amellett, hogy szép termés, fontos is, hiszen nem várható el, hogy ugyanaz a pár csillag ragyogjon be minden éjszakát.
A Selhurst Park egyébként kellemes emlékeket ébreszthet bennünk. No persze nem úgy általánosságban, hisz hagytuk már ott a fogunkat fontos meccsen, de tavaly azért szánalmas szezonunk talán legkellemesebb meglepetését okozta azzal a Chelsea, hogy sima 3:0-ra lelépte az akkor még masszív középcsapatként funkcionáló Palace-t (akik kábé azzal a zakóval indultak meg a lejtőn). A győzelem egyébként két éve is összejött, akkor 2:1 arányban diadalmaskodtunk egy olyan mérkőzésen, aminek első félidejében mindkét fél megfogyatkozott létszámában. Ha még egy évet visszalapozunk, ott viszont már vereséget találunk, méghozzá a fájdalmasabb fajtából, Terry öngóljával ugyanis jelentőset botlottunk a bajnoki versenyfutásban.

Az utóbbi két diadalunkon túl a Pardew-csapat jelene is bizakodásra adhat okot, ugyanis ez a Palace bizony annak ellenére sem néz ki jól, hogy minőségi alapanyagból gyúrták (amúgy szórakoztatóan semmilyenre). A piros-kékek meccsein eddig 59 gól esett (3,69 találat átlagban), s az utolsó pár fordulóban játszottak mindent a 3:0-s győzelemtől kezdve a 3:3-as döntetlenen át az 5:4-es vereségig. Ám hiába a jó nevek (Mandanda, Cabaye, Zaha, Townsend, Benteke), meccseik több mint felét elbukták, s hazai pályán is csupán 7 pont jött össze 8 meccsen (2-1-5), ami még úgy is gyászos, hogy fogadták már a Poolt, a ManCityt és legutóbb a ManUnitedet is.
Mi viszont csak idegenben több egységet számlálunk, mint soros ellenfelünk összesen. A 13 megnyert mérkőzéssel pedig nemcsak a 40 pontos lélektani határt értük el szerdán, hanem meghaladtuk a tavaly megnyert meccsek számát is. Igen, féltáv előtt, december közepén. Váratlanul nagy szezont megyünk, de ez akkor sem az ideit minősíti igazán. A jóból viszont sosem elég, ráadásul ki kéne használni, hogy az City és az Arsenal egymással meccsel és a Pool is városi rangadót vív majd hétfő este. Mondanom sem kell, álomszerű lenne ezeket a tusakodásokat páholyból, 43 ponttal a tarsolyban szemlélni.

A sorsolás szeszélye, hogy most egy hónapig bekvártélyozhatjuk magunkat Londonba. A január 14-ei leicesteri vizitig háromszor otthon (abból egy FA kupa lesz), kétszer pedig idegenben játszunk, ám vendégségbe a Palace-hoz és a Tottenhamhez megyünk. Apróságnak tűnik, de nagy segítség lehet ebben a hajtásban, hogy nem kell (annyit) utazgatni.
Szóval jó pár – már-már gyanúsan sok – körülmény is minket látszik támogatni. Becsületünkre váljék, eddig az ilyenekkel mind éltünk is: nem ritkította sorainkat sérülés- vagy eltiltási hullám, s ha botlott egy rivális, azt kegyetlenül kihasználtuk. Nálam Diego Costa ennek az egésznek a szimbóluma a pályán: a brazíliai spanyol leginkább az, aki kérlelhetetlenül összpontosít a célra, nem őrli fel energiáit ostobaságokkal és nem nyugszik addig, amíg el nem éri, amit akart. Ez hajt minket előre, át a nehézségeken, s így jövünk ki győztesen olyan helyzetekből, amikben az esélyesebbnek vélt riválisaink eddig elhasaltak. Ezt kell továbbvinni. Továbbra is Blue Is The Colour!
331 Comments
by DannyfromtheShed
Alonso… a nehezet megcsinalja, de nem kepes egybol passzolni. Pedig itt mennybe mehetett volna, ha odakanyarintja.
by Frenky54
Már jó pár mérkőzés óta érlelődik bennem, h Alonso a leggyengébb pontunk jelenleg, lassú, fizikailag gyenge stb.
by DannyfromtheShed
hát elég hektikus védekezésben is egyelőre.
by Sir Idemitirjak
A Willian/Pedro kettőst mondanám, éppen aki játszik, de az jogos, hogy lehetne erősíteni azt a bal wingback posztot is.
by Diego Costa
Abszolút egyetértek. Lassúsága jól kivehető és a védekezése is hagy kívánni valót maga mögött. Hosszú távon kellene egy upgrade arra a posztra.
by Rammschein
Ez veszélyes lehet…
by ktomi93
ENNYI!! COSTA TE ÁLLAT 😀
by myheartisblue
DIEGOOOOAAAL!
by Levi97
juhé!
by Sir Idemitirjak
Diegoal, What a suprise! 😀
by Rammschein
ejj bazze, nagy gól volt? 😀 Pont szarakodik a stream.
by Sir Idemitirjak
Nálam is befejelte és abban a pillanatban behalt.
by BlueCech01
This… this is Costa. And He Is Awesome.
by WudigessBoi
Scarface!
by Rammschein
:O Az hogy került az arcára? 😀
by ktomi93
McArthur
by Rammschein
mondtam én, h b-zi. 😀
by Rammschein
nem lepődtem meg. .D
by Diego Costa
Arcon rúgták…
by Sir Idemitirjak
Véletlenül ráléptek esés közben, ne túlózzunk azért!
by Diego Costa
Előző meccsen is pont úgy akarta eladni az ellenfél, hogy elesik és Hazard bokájára izomból…
Nem tűnt totál szándékosnak ez a Costa eset, de azért nem igaz, hogy ezt másképp nem tudta megcsinálni.
by Sir Idemitirjak
Nem vitatom, hogy egy paraszt, de ott nem éreztem a szándékosságot.
by Diego Costa
Annyira én sem, de hogy lehet így esni… Csomó játékos így akarja feltüntetni, hogy ő vétlen, meg esés közben és aztán odarúg. Lásd Ibra…
by DannyfromtheShed
elos fejes golunk a szezonban:)
by DannyfromtheShed
pont az aerial threat-unket emeltek ki mint egyetlen gyengeseget a meccs elott.
by Diego Costa
Jól tették. Érthetetlenül gyenge benne. Ez az egyetlen hiányossága.
by myheartisblue
Tetszett ez a gól! Azpi húzott egy váratlant, olyat amivel még nem próbálkoztunk: senki nem számított, hogy ő pont akkor onnan beíveli. A hibátlanul érkező Costa pedig kegyetlenül befejelte, a védő még csak fel sem ugrott, a kapus pedig már nem érhetett oda.
by Rammschein
Egyébként végre szünet előtt rúgunk gólt, most nem kell a fejmosás annyira. 😀
by Sir Idemitirjak
Pedig ma is az utolsó passzaink néha elég amatőrök.
by Diego Costa
Igen. Alonso passza vagy Kanté előtte. Előbb kellett volna mindkét passzt adni és akkor jó lett volna.
by Sir Idemitirjak
+ a távoli lövésekkel is kellene kezdeni valamit, kb csak védők probálkoznak, cserébe pont azon a szinten ahogy számítani lehet tőlük
by Diego Costa
Szabadrúgást Luiz mostanában nem lövi annyira jól, Willian meg Willian… Hazard miért nem áll oda?? Egyszer odaállt gól is lett belőle…
by WudigessBoi
Szerdán is ekkortájt jött a vezetés.